A Bajnokok Ligája és elődje, a BEK története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül, amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Derby County csapatáé.

A Derby County gárdája két alkalommal hódította el az első osztályú bajnokságok trófeáit, ezekből az első 1971-72-re esett, amikor őrült küzdelemben szerezte meg az elsőséget a Brian Clough vezette csapat. A bajnokság végén, a tabella élén 58 ponttal a Derby County állt, mögöttük pedig három darab (!) 57 pontos gárdát is találhattunk. Név szerint a Leeds United, a Liverpool és a Manchester City csapatai futottak be végül ebben a sorrendben.

Ráadásul akkoriban még nem volt szokás, hogy megegyező időben játsszák le az utolsó fordulókat, így a Clough csapata türelmesen várt a Liverpool és a Leeds United eredményeire, méghozzá Mallorcán. A Leeds csodák csodájára kikapott, és mivel a Liverpool is döntetlen játszott, így történetük első bajnoki címét ünnepelhették a Kosok. A csapat mindössze 16 játékossal húzta végig az idényt, ezt ma azért már nehezen tudnánk megemészteni, de ebből is látszik, hogy akkor még más idők jártak a szigeten.

A Derby nem volt tele legandás játékosokkal, a nevek a mából visszarepülve nem mondanak túl sokat, pedig volt közöttük néhány olyan futballista - például Colin Todd, vagy Roy McFarland -, akik mögött azért akadt jó néhány válogatottság is. Előbbiért 1971 nyarán 170 000 fontot fizettek ki, utóbbi pedig a legendás csapat kapitányaként is funkcionált. Rajtuk kívül érdemes megemlíteni Steve Powell nevét, aki teljes pályafutását a Derby szolgálatában töltötte, és ott volt még a sokszoros skót válogatott Archie Gemmill is. A gólokért főleg Kevin Hector és a szintén skót John O’Hare felelt. Említést érdemel Alan Hinton, aki futballtudásán túl azzal vált különlegessége, hogy rendszeresen fehér cipőt viselt a mérkőzéseken. Gondoljunk csak arra, hogy mit szóltak volna egy ma divatosnak számító rikító zöld, vagy rózsaszín stoplishoz akkoriban.

A csapat a jugoszláv Zseljeznicsar ellen kezdte a BEK-menetelést, és hazai pályán, 28.000 néző előtt, McFarland valamint Gemmill góljaival 2-0-ra győzött. A mérkőzésről videót sajnos nem találni, de a fentebb látható műsorfüzetnek van egy diszkrét bája, hát még annak, hogy a Derby stadionja akkoriban a Baseball Ground nevet viselte. Nem véletlenül, a stadion ugyanis az 1800-as évek végéig baseballmérkőzéseknek adott helyet, ezt követően lett a Derby County otthona, ahol egészen 1997-ig játszotta hazai meccseit a csapat.

A két héttel később lejátszott visszavágón a Derby 15 perc alatt eldöntötte a lényegi kérdéseket: Hinton és O’Hare is betalált, és erre a második félidőben mindössze egy góllal tudtak válaszolni a jugoszlávok. Azért, hogy legyen vizuális élményetek a találkozóról, megnézhetitek, ahogyan az egyik gólszerző akcióban van a Szarajevó védőivel.

A következő körben a Benfica személyében egy jóval acélosabb rivális tűnt fel a színen. A portugál csapat 26-3-1-es mérleggel lett bajnok 1971-72-ben, 1972-73-ban pedig egy újabb hihetetlen rekordot állított fel, amikor is a bajnokság végén 28-2-0-s mérleggel zárt. Sok mindent elmond a gárdáról, hogy az előző évben a későbbi győztes Ajax mindössze 1-0-s összesítéssel tudta kiejteni őket a BEK elődöntőjében, szóval finoman szólva nem a Kosok voltak a párharc esélyesei.

A meccsen viszont ebből semmi nem látszott, a Derby két szögletet követően bebrusztolt góllal - Hector és McFarland révén - már a 8. percben 2-0-ra vezetett a köpnyi-nyelni nem tudó sztárcsapat ellenében. A 40. percben aztán McGovern is berámolt egyet, az Eusébióval felálló Benfica pedig összesett, mint a nedves zokni, és örülhetett, hogy megúszta egy ekkora zakóval. A továbbjutás ezzel lényegében eldőlt, a kedvetlen portugálok otthon már nem nagyon erőltettek semmit, így a Derby unalmas 0-0-val lépett tovább a következő körbe.

Az első mérkőzés eseményei:

A negyeddöntő sorsolásakor Fortuna istenasszony rendesen rámarkolt a Kosok kezére, mert bár a kalapban többek között ott volt az Ajax, a Real Madrid, a Dinamo Kijev, vagy épp a csúcson lévő Újpest is, a Derby-nak végül a csehszlovák bajnok Spartak Trnavát húzták ellenfélül az illetékes kollégák. Brian Clough nem is szőrözött sokat, azonnal kijelentette, hogy életében nem látott egy mérkőzést sem a csehszlovákoktól, de nem is nagyon érdekli őt hasonló, meg amúgy is, nincs pénz most oda-vissza utazgatni a vasfüggöny mögé. A drukkerek másképp gondolták, nagyjából 200-500 közötti szurkoló látogatott el a festői szépségű Nagyszombaton rendezett odavágóra. A táj szépségén kívül mondjuk nem sok mindennek örülhettek, a Derby ugyanis csapnivaló játékkal 1-0-s vereséget szenvedett. A visszavágó előtt persze jön a hatalmas fogadkozás, Clough a csillagokat is leordítja az öltöző plafonjáról, az angolok pedig kínnal-keservvel ugyan, de Hector duplájával megfordítják a párharcot, és bejutnak az elődöntőbe.

A legjobb négy között már nem volt helye a mákolásnak - hogy is lett volna, a Real, az Ajax és a Juventus jöhettek szóba, mint lehetséges ellenfelek -, a sorsolás ugyanis az olasz bajnokot sodorta a Derby útjába. A Juventus az előző körben rendesen megszenvedett az Újpesti Dózsával (2-2 után, idegenben rúgott gólokkal jutottak tovább úgy, hogy Budapesten a lilák 2-0-ra is vezettek), ennek ellenére mindenki igazat ad Brian Clough-nak, amikor arról beszélt, bőven a torinói a legjobb csapat azok közül, akikkel eddig kellett mérkőznie a BEK-ben. Ennek megfelelően a Derby-nak nem is sok sansza akadt az idegenbeli odavágón: bár Hector góljával szűk félóra elteltével előnybe kerültek, a Juventus a játék képe alapján simán fordított, és amikor Altafini a 84. percben a harmadik gólt is megrúgta - lásd alább -, lényegében eldőlt a továbbjutás (3-1).

Ettől függetlenül a visszavágót óriási érdeklődés övezte Angliában, a közeg ugyanis simán elhitte, hogy a kiscsapat majd móresre tanítja a többek között Capellóval, Zoff-fal, Altafinivel, Causióval és Bettegával érkező olaszokat. Clough mester is hasonló álláspontra helyezkedett, úgy gondolta, fejenként 800 fontos bónusz majd elég motiváció lesz a srácoknak a fordításhoz, de csalódnia kellett: a Derby hiába támadta végig a meccset hősiesen, a dörzsölt olaszok simán tartották a gólnélküli döntetlent. A meccset a fehér cipőben játszó Hinton mozdíthatta volna ki a nyugvópontról, de tizenegyest hibázott, ekkor dőlt el végleg, hogy a Kosok számára véget ért az európai kaland.

Clough ezt persze nem viselte könnyen, már egyből a mérkőzés lefújása után elkezdte "cheating bastards"-nak nevezni az olaszokat, akik szerinte sportszerűtlenül és gusztustalanul ölték a focit az egész meccsen. Torinóban ez persze nem sokakat hatott meg, a Juventus ugyanis története során először jutott európai kupadöntőbe. Ott ugyan alulmaradt a Kovács István vezette Ajax-szal szemben, de cserébe kontinentális topklub vált belőle.

A Derby ellenben szép fokozatosan lecsúszott, a BEK-menetelés miatt csak hetedikként végzett a soros bajnokságban, ami miatt Clough összekapott az elnök Sam Longsonnal, és az évad végén fel is állt a kispadról. Hogy a vitában kinek volt igaza, az elég egyértelmű: Clough később a Nottingham csapatával kétszet is felért a csúcsra a BEK-ben, a Derby viszont azóta is csak álmodozik a legrangosabb európai kupasorozatról.

A Kosok jelenleg a Championship ötödik helyén tanyáznak, vagyis jó esélyük van rá, hogy osztályozót játszhassanak a Premier League-be jutásért. Nem is olyan rég már jártak fent az első osztályban, de annak csúnya bukás lett a vége, és minden idők legborzalmasabb szezonját produkálva, mindössze egy győzelmet aratva buktak vissza a második vonalba.