Gyerekneveléshez mindenki ért, csak mindenki mást ért azon, hogyan kell jól csinálni. Hüvelyi. Császár. Tápszer. Anyatej. Együttalvás. Kiságy. Hordozás. Babakocsi. Tévé. Bölcsőde. Különórák.

Az anyacsaták óramű pontossággal működnek a neten és a való életben is. Épp olyan kegyetlenséggel ítéljük meg egymást, mint a külvilág minket.

Meglep, hogy rendszerint intelligens, tanult, jómódban élő nők állnak a tűzvonalban? Minket nem. Elmondjuk, miért.

Hogyan legyek jó anya?

Ezt a kérdést szinte minden nő felteszi magának, mikor az élete ehhez a fordulóponthoz érkezik. Sokszor bizonytalanok, vagyunk és szorongunk, mert többnyire nem látunk magunk körül elég és jó mintát, mert gyakran nyomasztóan nagynak tűnik a teher, amit az anyasághoz kapcsolódó külső-belső elvárások jelentenek.

Kisgyerek korunk óta hallgatjuk, hogy egyszer majd anyák leszünk, ez lesz a legszebb és legfontosabb dolog az életünkben, életet adni kiváltság.

Aztán amikor odaérünk, hogy mindez valósággá válik, ahogy mindenki, mi is a legjobbat akarjuk adni kisbabánknak.

Az iskolázottabb és versenyhelyzeteket amúgy sem elkerülő nők közül ezért sokan eleve úgy futnak neki az egész szülőségnek, hogy ők ebben is a legjobbak lesznek.

Lelkiismeretesek, precízek, kitartóak, vállalják a nehézségeket is ha kell, mert látják maguk előtt a célt: az ő gyerekük ideális testi-lelki fejlődésén kell dolgozniuk úgy, ahogyan eddig tanultak, vagy a fizetett munkájukat végezték.

Természetesen, tudatosan, vagy ahogy lesz, úgy lesz?

A terhességet, a szülést, a szoptatást és az anyaságot körüllengi egyfajta misztikus légkör, amelyet kellő alázat és odaadás révén képesek a nők - és csakis a nők - megismerni és átélni. Feltéve, hogy alávetik magukat a Természet erőinek.
Így lett a várandósság spirituális út, a szülés Misztérium, a szoptatás Művészet, az anyaság Csoda.

Sokak számára az anyává válás nem más, mint a nőiségük felfedezése és autentikus megélése.

A háborítatlan szülés, a kizárólagos, igény szerinti szoptatás, a hordozás és együttalvás előnyeiről rengeteg kutatás lát napvilágot, amelyről a női sajtó - a legjobb szándékkal - lelkesen tudósít mindenhol a világon.

Nem kérdés, erős a nyomás, hogy a nők, különösen a tanult, középosztálybeli nők az ambícióikat egy koron túl a megfelelőnek tartott korba lépve az anyaságban éljék ki.

Kinek áll ez érdekében?

Minden nő tud szülni, minden nő tud szoptatni, a kötődve nevelés a legkevesebb, amit megtehetsz a gyerekedért, csak minőségi időt tölts vele. Ha nem így gondolod és teszel, miért is vállaltál gyereket? - egyes szervezetek és közösségek hasonló, cseppet sem megengedő elképzeléseket vallanak az anyaság egyetlen igaz útjáról. (Igaz, sok esetben a segítségüket is felajánlják az érdeklődőknek mindehhez.)

A kizárólagos, hosszan tartó, a baba igénye szerinti szoptatást propagáló La Leche Liga, vagy a kötődő nevelés apostola, Dr. Sears egyaránt konzervatív keresztény gyökerűek, hátterűek és ihletettségűek és a háborítatlan szülést és az autentikus bábaságot “feltaláló” Ina May Gaskin vitathatatlanul nagyszerű életműve is jól passzol a “túlzottan” emancipált nőket a természetes nőiséghez visszavezető mozgalmak körébe.

Ezek az USA-ból indult eszmék és mozgalmak elsősorban a jómódú, tanult nőket célozták meg, számukra tálalták vonzó formában az otthonmaradást, a főállású, nagycsaládos anyaságot. Az erre érzékenyen reagáló középosztálybeli nők számára sikerként és teljesítményként tálalták a természeti népek szüléshez, szoptatáshoz, csecsemőgondozási szokásaihoz való visszatérést.

Nagyon eredményesen.

Add át magad az anyaságnak. Teljesítsd be a princípiumod. Erre születtél!

A természetközeli anyaságot népszerűsítő mozgalmak sokszor hasonló elvek mentén, de valóban sokaknak segítenek oldani a szorongást, amelyet a terhességgel, szüléssel, szoptatással, az anyasággal kapcsolatban érez a nők egy jelentős része.

Aggódsz, hogy nehezen fogansz meg? Biztosan túl görcsösen akarod. Csak akkor fáj a szülés, ha nem adod át magad a természet erőinek, különben egy életre szóló, spirituális élmény lehet, sőt, tudsz róla, hogy szülés közben akár orgazmusod is lehet? Ugye nem. Elférfiasodtál ebben a modern világban, ezért aggaszt mindez. Bezzeg régen. Nincs más dolgod tehát, mint hogy felkutasd az anyaság ősforrását, mert mindez ott van benned, csak fel kell szabadítsd, láthatatlan szállal kötődünk mindehhez és minden rendben lesz.

Ez elég egyszerűnek és jónak hangzik, igaz?

Ha viszont eltérnél a "kijelölt" úttól, és ha úgy gondolod majd te elödöntöd hogy csinálod, biztosan lesz valaki, aki figyelmeztet: ez csak felesleges feszültségeket teremt és nem vezet jóra. Sőt. Boldogtalanná teszed magad, a gyermekedet és a környezetedet.

Tudományos tény. Megmondták a pszichológusok.

Ha az élet citromot ad, limonádét iszunk

Úgyis csak néhány év az egész, és a gyerekeink egész élete múlik rajta, hát nagyon sokan beleállunk. Hordozunk, hosszan szoptatunk és kötődve nevelünk, bűntudat mardos, ha nem minőségi az időtöltés, magunkat pedig erre az időre eltesszük az "anyuka" polcra. Igazodunk.

Mivel az életünket a gyerekünk igényei köré szerveztük, sokszor érezzük úgy, alig van hatalmuk bármi felett, mégis a vállunkat nyomja a család gondja. Kezünkbe vesszük hát az „irányítást”: tájékozódunk, tanulunk. Jönnek a csecsemőgondozási elméletek, a hordozókendő, lázadunk homeopátiával, borostyánlánccal, a bioétellel, laza jófej anyasággal. Mi mind egyéniségek vagyunk.

Dolgozik bennünk a sokszor egész életen át pusztán az anyaság keretei közé szorított ambíció: jobban akarjuk csinálni mint mások, az átlag anyák, az arctalan elbutult gyeses tömeg, a többiek. Mi jobbak vagyunk.

A nőnek otthon, a gyereknek az anyja mellett a helye

Magyarországon a rendszerváltás éveiben az addig tiltott természetgyógyászat, ezotéria, az alternatív oktatási módszerek, vallások és életmódok gyorsan népszerűek és elfogadottak lettek.

Több évtizedes lemaradással, de itthon is ismertté és népszerűvé váltak - főleg a tanult és jómódú nagyvárosi nők körében - a természetes szülés, a hordozás, a hosszan tartó szoptatás, a kötődő nevelésen alapuló anyaság előnyei. A “természetes nőiség” felfedezése itthon reakció volt a korábbi évtizedek erőltetett emancipációjára, a nők rendszerváltás előtti kötelező munkába állítására, a bölcsődékre.

Az alternatív anyasággal lázadni lehetett mindenfajta tekintély és intézmény ellen, és ez sokak ízlésével találkozott. Így lett lelkes Geréb Ágnes és otthonszülés-támogató a liberális pesti értelmiségi és a keresztény-konzervatív otthonmaradó családanya is, pártpolitikától és világnézettől függetlenül.

A magyar társadalom a nők, az anyaság és a gyereknevelés kapcsán szinte változatlanul konzervatívan gondolkodik. A kisgyereknek nem jó, ha dolgozik az anyja, a nők dolga a család - vallja még mindig a többség.

A rendszerváltás utáni alternatív medicina felfutása (helló, homeopátia és tudományellenesség), az orvostársadalom paternalista arroganciája, a szülés medikalizáltsága és a nagyon is létező, lelki sérülésekhez és intim katasztrófákhoz vezető szülészeti erőszak, a kismama fórumok zárt világa, és a még ma is sokak szerint egyetlen helyes női életpályamodell, a gyerekközpontú, több éves otthonmaradást forszírozó anyaság modellje megbonthatatlan kört alkot.

Mindez hatalmas belső feszültséget, és nem ritkán tehetetlen dühöt szül némelyekben, amit az anyák sokszor egymáson vezetnek le, amint alkalom kínálkozik rá.

Így lesz a szelíd, gondoskodó anyából vérfarkas

Lehet, nem is így akartuk de észre sem vesszük, hogy bezártuk magunkat a négy fal közé, hogy korábbi munkánkat, a szakmai tudásunkat, tapasztalatainkat eldobva az otthonról művelhető, kézműves, gyerekekhez vagy főzéshez kapcsolódó hobbi-vállalkozás lett a karrierálmunk.

Nem csoda, hogy fojtogatónak érezzük, mert szinte semmi elismerést nem kapunk a magányos erőfeszítéseidért, és nem érdekel senkit, mi mindenről mondunk le nap mint nap a gyerekeinkért, a jó anyaságért.

Nem csoda, hogy éktelen haragra gerjedünk, ha vitatják a választásaink helyességét, megkérdőjelezik a létünk értelmét, a küzdelmeink értékét. Megszállottan vívjuk az anyacsatákat.

Te is úgy érzed, több vagy mint az a lestrapált anya, akinek tűnsz, és dühös mindenkire, aki nem feszült neki ennek az egésznek, úgy mint te?

Emlékszel? Úgy kezdődött, hogy csak a legjobbat akartad a gyerekednek.