Ahogyan közeledünk a március nyolcadikai Nagy naphoz, nekük úgy lesz egyre kevésbé őszinte a mosolyunk.

• Kocka csoki, hóvirág a kolleginák asztalán. A főnök kérésére az asszisztense intézi, nőként úgyis ő tudja jobban, minek örülne a többi nő.

• Ellepnek a borzalmas reklámok. Lepd meg kedvesed, párod, vidd el étterembe, mert ő mos, főz, takarít rád minden nap egész évben. Eseménymeghívók sorjáznak. Nőnapi PR-akciók és kerekasztal-beszélgetések ragadják meg az alkalmat,.

• A szülői levlistán már egy hete megkaptuk az értesítőt: az SZMK (szülői munkaközösség) szervezi a kislányok és az óvónők köszöntését. Kiderül, hogy sajnos még ezt sem lehet a férfiakra, az apákra bízni, de legalább a fiainkat megtanítjuk a nők megbecsülésére - kommentálják a dolgot. Így.

Végül eljön a nap, amikor kínrímekkel, giccses virágcsokrokkal lesz tele az üzenőfal, különösen a politikusoké, akik ilyenkor is jelzik, nőnek lenni bizony más létállapot. A boltokban annyi csoki fogy, mint Valentin napon. Micsoda lovagiasság, törölgetheted majd a könnyeidet. A büszke reakciósok pedig boldog Zoltán napot kívánnak mindenkinek, mekkora poén ez már, melyik emotikont is nyomjam erre, segítsetek.

Nőnek lenni különleges, a női lét maga a csoda!?

Csakhogy nőnek lenni valami nem valami különleges adottság, vagy érdem. Férfinak lenni talán nem különleges?

Szerinted nem bizarr a népesség több mint felét külön köszönteni, mintha a normális és hétköznapi emberek mind férfiak lennének?

Tényleg annak örüljünk, ha nőként megfelelhetünk azoknak az elvárásoknak, amik visszatartanak attól, hogy a férfiakkal egyenlő lehessünk otthon, vagy a munkahelyen? Ha ez a nőnap, az az eredeti gondolat tökéletes megcsúfolása.

Térdig nyálban gázolunk hamarosan, és a Facebook-falakon feltűnő virágcsokros üzenetek többsége úgyis arra lukad ki végül, hogy a nők azért leginkább anyaként nélkülözhetetlenek. Mi tagadás, jobb lenne, ha a szülés után ez sem pont így lenne.

Ez a nőnap így minek van?

Nekünk ez a legkellemetlenebb. Maguk a feministák is feszengenek, hogy ez a nőnap így minek van. Biztosan nem arra, hogy a férfiak, vagy úgy mindenki megköszönje a nőknek, hogy kellemesek, kedvesek, szépek, megcsinálják az otthoni csicska melót, hogy a férfiaknak kevésbé legyen fárasztó az igazán fontos dolgokkal foglalkozni, vagy pihenni, hát köszi.

A nőnap, ahogyan ma Magyarországon tartják, a női különbözőségét ünnepli, és a női munka egyenlő értéke helyett a nők otthoni ingyenmunkáját dicsőíti.

Közben tudjuk jól, hogy a nőket köszöntő férfiak zöme egyáltalán nem rosszindulatból veszi a virágot, a csokit. Inkább félreértés, tudatlanság, érdektelenség van mögötte. Egy rész megszokás, egy rész elvárás okán marad így évről-évre.

Azt a virágot a munkahelyi, gazdasági, közéleti egyenlőség helyett kapod, úgy örülj neki!

Ezt a jeles napot közösen tartjuk fent jelenlegi torz formájában. Sokan élvezik, hogy - legalább ilyenkor - elismerik őket. Vagy legalább ők a saját munkájukat, mint az SZMK-anyukák. Sokaknak persze jólesik ez a különleges figyelem, amivel egyáltalán nyugtázzák, hogy lám, észreveszik ők a mindennapos gürcölést, és még hálásak is érte. Másoknak inkább kellemetlen, sőt kínos az egész.

A munkahelyektől különösen távol kellene tartani a nemek közötti különbségekről való megemlékezést, hiszen pont az a hely, ahol a legnyilvánvalóan ártanak a nőknek a nemi sztereotípiák.

De otthon sem más ez így, mint jóindulatú szexizmus egy kis ajándék mögé rejtve.

Ez a nap eredeti célja szerint a nemek egyenlőségéről szól, nem a szál virágról, vagy csokiról, és a legkevésbé sem a hagyományos nemi szerepek ünnepléséről.

Sokhelyütt ma is kifejezetten fájó a nők, máshol pedig a férfiak hiánya. Lenne még mit tennünk az egyenlőségért. Itthon és világszerte is. Erre hív(hat)ná fel a figyelmet ez a nap. A nők emberszámba vétele és egyenlősége bizony ma is várat magára. Nem, nemcsak a fejlődő világban, hanem a magyar munkahelyeken, közösségi terekben és az otthonok sokat eltakaró négy fala között is.

Szereted a nőnapot, pont ahogy most van? Nem változtatnál rajta semmit?

Akkor a fentiekkel nem kell foglalkoznod. Élvezd az évi egy napnyi figyelmet, a virágot, a csokoládét. Tartsd becsben, egész évben jól fog jönni. Add azt az akciós tulipánt, mert úgy szokás.

• Gondolj majd a nőnapi virágra, amikor megfogják a feneked a villamoson, és nem mersz szólni, csak rémülten és undorodva megpróbálsz valahogy arrébb állni. Széles mosollyal élvezd az egy napos elismerését a női mivoltodnak, amikor utánad szólnak, füttyögnek, mikor át kell menned az utca túloldalára, mert félsz. Gondolj rá, ha ilyet látsz, de nem teszel semmit.
• Idézd fel majd az üzenőfali versikéket, amikor bármilyen random férfi megaláz, ha kiállsz magadért, vagy ha felemeled a hangod, hát ne hisztizz már. Gondolj rá, ha megalázol egy nőt a véleményéért, vagy hagyod, hogy más megtegye.

• Gondolj Terikére, a vak komondorra és azokra, akik nem is érték meg, hogy a bántalmazójuk egyáltalán bíróság elé álljon, és pénzbüntetéssel megússza azt, amiért börtönbe kerülne, ha nem az élettársát bántalmazza. Gondolj arra is, hogy semmi jel sem mutat arra, hogy idén végre átmenne a törvényhozáson az Isztambuli Egyezmény.

• Gondolj a Svájcba, Hollandiába szexrabszolgaként eladott magyar lányok ezreire, jussanak eszedbe a meg nem született és meggyilkolt kínai és indiai lányok, a gyerekfejjel férjhez adott, a menekülő milliók, a csonkolások áldozatai, és azok is, akik férfi kísérő nélkül az utcára sem léphetnek, és egész életüket mások tulajdonaként élik le.

• Érezd a nőnapi bonbon ízét az szádban minden alkalommal, amikor bűntudatod van, hogy eszel, amikor megszégyenítve érzed magad egy photoshoppolt kép miatt, és amikor gyűlölöd a tested, ha tükörbe nézel, de akkor is, ha más nő kinézetére teszel epés megjegyzéseket.

• Gondolj a nőnapi figyelmességekre, amikor észreveszed, mindenért, még a puszta létezésedért is állandóan elnézést kérsz, és hogy azzal kezdesz minden mondatot, hogy "szerintem", mert attól tartasz, nem fognak kedvelni, ha túl határozottnak tűnsz.

• Emlékezz az édes ízére akkor is, amikor eszedbe jut, túl keveset kértél az állásinterjún, mert féltél a visszautasítástól, amikor beletörődtél a béralkunál, holott pontosan tudod, a munkád többet ér, ahogyan azt is, hogy utolsóként fogsz fizetésemelésért kilincselni. Jusson eszedbe a csoki, amikor keveseb bért ajánlasz a reménybeli kolléganődnek, mint amit egy férfi kollégának fizettél.

• Jusson eszedbe a nőnapi virág minden megbeszélésen, vagy vitán, amikor félbeszakít egy férfi, amikor az érveidet meg sem hallgatják, de az ötleteidet szó és köszönet nélkül lenyúlja valaki. Gondolj rá, ha észreveszed, hogy te szakítasz félbe egy nőt, és amikor nem szólsz, mikor valaki más ilyet tesz.

Édesítse meg a hétköznapjaidat, hogy az év egyetlen napján emlékeztetnek rá, nőnek lenni kiváltság.

Kísértsen a gondolat, hogy tehettél volna mást is, és tehetnél más napokon is, de egy szál virággal letudtad, mert ez a kényelmesebb, és mert így szokás.

<br>