• A Krím elfoglalása és főleg a maláj gép lelövése óta csúcsra pörgött az Oroszország által indított információs háború.
  
• Fizetett trollok, kamu-Twitterek, hazugságokat terjesztő blogok lepték el az internetet. Nem csak nálunk.
  
• A jelenséggel nemrég részletesen mi is foglalkoztunk, hétfő este pedig az Együtt szervezett egy minikonferenciát, amin három szakértő járta körbe a kérdést.

Nem kell messzire menni, elég itt a 444-en bármelyik külpolitikai cikk alatt belenézni a kommentekbe, és hamar belefuthatunk pár kommentelőbe, akik elszántan védik az orosz érdekeket a legmegátalkodottabb tényekkel szemben is. Közben pedig a kormánypárti médiából és rengeteg ismeretlen eredetű blogból ömlik a jobb esetben részigazságokra építő propaganda, egymást érik a Lovas István- és Nógrádi György-féle alakok megszólalásai.

Ebben a zajban egyre embert próbálóbb feladat tájékozódni, és egy ideje már elég pontosan tudni, hogy mindez nem véletlen. Tervezett, szervezett és finanszírozott akcióról van szó, amit az orosz állam nevében vívnak számos ország polgárai ellen.

De hogy mi volt mindennek a kiváltó oka, miért álltak bele ebbe az oroszok és hogy valóban képes-e ez hatni az EU polgáraira, erről talán kevesebbet tudni. Ezekről a kérdésekről beszélgettek hétfő este a téma kutatói.

Más Oroszország

Sz. Bíró Zoltán történész szerint két tényezőt érdemes figyelembe venni, ha meg akarjuk érteni a közelmúlt orosz eseményeit. Egyrészt fontos, hogy 2012-ben lassulni kezdett az orosz gazdaság növekedése, még úgy is, hogy az olajárak akkor még magasak voltak, és hogy a belső fogyasztás is nőtt még.

A gazdaság ennek ellenére azóta folyamatosan zsugorodik, pár évnyi stagnálás után tavaly már 3,7 százalékos recesszióba süllyedt. A lakosság leggazdagabb és a legszegényebb tíz százaléka között a vagyoni különbségek lassan húszorosra nőnek, tavaly év végén pedig a lakosság 39 százalékánál okozott gondot a család megfelelő étkezésének biztosítása.

Sz. Bíró szerint ha nem következett volna be ez a gazdasági fordulat, valószínűleg nem láthattuk volna azokat külpolitikai lépéseket sem, melyek az elmúlt években történtek.

A másik fontos változás, hogy a választásokat 2011-ben és 2012-ben nagyon durván elcsalták Oroszországban. Előbb a parlamenti választásokon sikerült összehozni az abszolút többséget a szavazatok 16-17 százalékának eltérítésével, majd Putyin elnökké választásakor is belenyúltak az eredménybe, még ha akkor valószínűleg enélkül is meg lett volna a győzelme, csak kisebb fölénnyel.

A választási csalásokra válaszul 2012-ben tömegtüntetések zajlottak a nagyobb városokban, amire a hatalom elnyomó intézkedések és törvények sorozatával reagált. Oroszország 2012 előtt is egy autokratikus rendszer volt, de Sz. Bíró szerint engedékenyebb, míg 2012-től kezdve egyértelműen az elnyomás felé indult el az orosz hatalom.

Mindehhez jön még az erőteljes újrafegyverkezés, ami 2010-től indult be, ekkortól lehetett látni, hogy Oroszország egyre többet költ katonai kiadásokra más szektorok rovására.

Más a nyilvánosság

Oroszország gazdasági megtorpanásával párhuzamosan, igaz, attól teljesen függetlenül, épp átalakult teljesen a nyilvánosság szerkezete: az internet elterjedésével mindenki áttekinthetetlen mennyiségű információval találja szemben magát. Erről már Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő beszélt.

Ma már nem az információ megszerzése a gond, hanem az eligazodás. És az emberek sokszor az egyszerűbb válaszokat keresik, olyan válaszokat, melyek megerősítést jelentenek a számukra.

"Hihetetlenül manipulálhatóak vagyunk."

- mondta erről Tálas, aki szerint mára az olvasatok fontosabbá váltak a tényeknél. Családtagjain is látja, hogy ma már nem az a fontos, hogy mit ír egy újság, hanem hogy egy társaságon belül milyen cikkeket osztanak meg.

Oroszország pedig ezt a változást használja ki ügyesen. Precízen be tudják mérni, kit milyen üzenettel lehet a legjobban elérni. Ez persze nem az ő találmányuk, világjelenségről van szó, aminek kereteit elsőnek az amerikaiak fogalmazták meg. Az viszont az oroszoknak kedvez, hogy ez a fajta hadviselés a kevésbé transzparensen működő társadalmakban válik be igazán. Ahol nincs helye a plurális véleményeknek, ahol nincsenek viták a felek között, ott sokkal könnyebb manipulálni a propagandával is.

Más Európa

Épp ezért fontos látni, hogy az orosz információs hadviselés stratégiai célpontjai nem a nyugati államok lakói. Erről Hegedűs Dániel, a Német Külpolitikai Társaság elemzője és a Freie Universität Berlin oktatója beszélt. A szó legszorosabb értelmében vett orosz propaganda főleg a poszt-szovjet államok lakóit célozza, ahol még nagy számban élnek orosz kisebbségek, és ahol fontos, hogy a Kreml álláspontja hatékonyan terjedjen.

A nyugati államokban ezzel szemben nyilván az oroszok sem gondolják, hogy Sputnik- és RT-cikkekkel komoly társadalmi hatást érhetnek el. Ezek az információs támadások csak megágyaznak a klasszikus titkosszolgálati munkának, mint ahogy azt látni lehetett abban a történetben, amikor elterjedt, hogy Németországban megerőszakoltak egy orosz lányt. Az egészre rárepült az oroszpárti netes trollsereg, de az csak segítség volt azoknak, akik a tényleges németországi tüntetéseket megszervezték.

Ezért az Európai Unión belül az oroszok igazi célja nem a saját értelmezéseik uralkodóvá tétele, hanem csak az, hogy minden más narratívát is relativizáljanak. Olyan mennyiségű információt borítani a nyilvánosságra, hogy lehetetlen legyen már eldönteni, mi igaz és mi nem.

Hegedűs szerint nem az RT, a Sputnik vagy Twitter-trollok képviselik érdemben az orosz álláspontot az EU-n belül, hanem nemzeti politikai szereplők. És nem csak a radikális pártok jobb vagy baloldalról. Mert az igazán nagy pénz és befolyás a nagy közbeszerzéseken keresztül érkezhet.

Magyarországon például Hegedűs szerint nem is igazán a Jobbik az orosz érdekek fő képviselője, és az csak aprópénz volt, amit Kovács Bélának kifizettek az oroszok. A fő bizonyítékokat minden országban a nagy korrupciós struktúráknál érdemes keresni, mint amilyen a MET-gázüzlet vagy az M3-as tender.

Ehhez képest az internetes propaganda csak annyit érhet el, hogy ráerősíthet már létező diskurzusokra: például az EU-n belül is jelentkező válsághangulatra vagy Nyugat-ellenességre.

Lúzerország

Tálas Péter szerint érdemes azt is megnézni, hogy állnak ezek a szereplők a világban. Az Európai Uniót például ő nem tartja regionális nagyhatalomnak, mert nem képes határozott, erős külpolitikát folytatni és mert nincsenek stabilizáló képességei. De ugyanennyire kérdés, hogy mennyire hitelesek Oroszországnak azok a törekvései, hogy globális nagyhatalomként mutassa meg magát. Ilyen lépés az, amikor például berepülnek Nagy-Britannia légterébe vagy amikor beszállnak a szír polgárháborúba.

És Kelet-Közép-Európában elég hiszékenyek az emberek, ezért sokan elhiszik, hogy Oroszország erős. De Tálas a demográfiai mutatók és a modernizáció hiánya miatt egy gyengülő Oroszországot lát. És egy olyan országot, amit senki nem tekint vonzónak, amihez senki nem akar igazodni.

Erről a gyengülésről beszélt Sz. Bíró is, aki szerint érdemes mindig emlékezni rá, Oroszország a globális GDP 2-2,5 százalékát termeli meg, míg az EU és az USA együtt még mindig közel a felét. Közben az ország kivitelének csupán egy százalékát adják a fejlett technológiák. Ráadásul az elmúlt években számos ország orosz energiafüggősége is jelentősen mérséklődött, köztük Magyarországé is. Igaz, a magyar kormány ennek ellenére megállapodott a paksi bővítésről, amit ráadásul épp akkor tárgyaltunk le, miközben zajlott a Krím elfoglalása és a maláj gép lelövése.

"Ezek után, ha csak egy kis lelkiismerete van a magyar kormánynak, kihátrált volna ebből a megállapodásból."

- mondta erről Sz. Bíró.

Oroszország egyértelmű vesztese az elmúlt éveknek, mondta Hegedűs Dániel is, mert a társadalmat fenyegetések révén stabilizálják, közben pedig a konfliktusaik felélik gazdasági és diplomáciai erőforrásaikat, melyek ahhoz kellenének, hogy a gazdaságot újra beindítsák. AFP PHOTO / MAXIM SHEMETOV

Ugyanakkor Európa vonzereje is kopni kezdett 2014 után: nem tartottuk be ígéreteinket keleti és balkáni államoknak, jelenleg pedig nem hogy Ukrajnát, de még Montenegrót sem tudnánk integrálni az Unióba. Ezért az EU számára nem veszteség Ukrajna elvesztése, hiszen nem is akarta senki Ukrajnát. Ami veszteség, az a belső kohézió elvesztése.

Egy kiút létezik ebből a helyzetből Hegedűs szerint: nem szabad hinni a mágikus gondolkodásban, az egyszerű válaszokban, a populizmus ígéreteiben. Ha azt látni, hogy Németország vagy Olaszország nem tud önmagában kezelni egy problémát, akkor nem szabad elhinnünk, hogy egy öt vagy tízmillió lakosú ország képes lesz érvényes választ adni, főleg ha olyan kérdésről van szó, ami közvetlenül nem is érinti őket.

Az EU válsága nem Brüsszelben leledzik, hanem a tagállamok egyes politikai erőinél. Hegedűs utalt arra is, hogy EU-s kérdésben egyszerűen nem lenne szabad tagállami népszavazást tartani, mert az nem demokratikus, ha 3,5 millió szavazó véleménye blokkolja 450 millió ember életét befolyásoló lépéseket.

A közelmúlt mindezzel összefüggő fejleménye, hogy egyes tagállami politikai erők mindent biztonságosítani kezdtek, mondta Tálas, és annyit üzennek a választóknak, hogy féljetek.

Az európai emberek pedig hajlamosak félni, a higgadt, józan diskurzus pedig ilyenkor talajt veszít. Ezért a legfontosabb feladat az kéne legyen, hogy az EU-ban pusztán hatalomtechnikai okokból ne rendeljenek alá mindent a biztonságosítás szempontjának. Még ha ez politikailag érthető is, mert látni, hogy minden ilyen lépés után nő a hatalom népszerűsége. Csak ezek ellehetetlenítik a közös megoldás megtalálását.

És azt is látni, hogy rossz kondicióban van az európai társadalom: 2008 óta válságok váltják egymást, az EU polgárai pedig rosszabbul érzik magukat, mint ahogy valójában vannak. Most például a menekültek miatt, akik az uniós összlakosság 0,2 százalékát teszik ki, és mégsem tudunk tenni semmit. A keleti tagállamokban pedig 25 éve volt a rendszerváltás és Tálas szerint sokan jogos csalódottsággal szemlélik most, hogy a korabeli ígéretekhez képest hova jutottunk.

Az orosz olvasatok épp azért is tudnak működni, mert sokan elbizonytalaníthatóak.

Nem tudom mit kéne csinálni, de az biztos, hogy Oroszországnak nem érdeke, hogy ezeket a válságokat az EU országai közösen oldják meg.

- mondta erről Tálas.

Emellett persze az is kérdés, hogy mi lesz Oroszországgal. Hegedűs szerint az sem biztos, hogy az oroszok rövid távon képesek lesznek fenntartani jelenlegi gazdasági pozícióikat. Hogy csak egy forgatókönyvet említsen a felmerülő lehetőségek közül, egy friss elemzésről beszélt, ami szerint például hamarosan komoly destabilizálódás mehet majd végbe Közép-Ázsia azon országaiban, ahova a szükölő orosz gazdaság miatt tömegével mehetnek haza az Oroszországban dolgozó vendégmunkások, akik hazautalt fizetésükkel a helyi GDP jelentős hányadát tették ki, miközben ezek az országok valutái a rubelhez kötöttségük miatt eleve nagyot zuhantak az elmúlt években.