• Az EU és az IMF hat éve önti a pénzt Görögországba.
  
• Egy berlini magánegyetemen most egészen pontosan kiszámolták, hogy mire ment el 2010 és 2015 között az erre szánt 216 milliárd euró (vagyis 67 ezer milliárd forint).
  
• Arra jutottak, hogy a pénznek egészen kis töredéke maradt Görögországban, és szinte az egészet elvitték a bankok, akik a válság előtt hitelezték az országot.

A European School of Management and Technology egy berlini magánegyetem, amit olyan komoly német cégek alapítottak, mint a Bosch, Siemens, T-Mobil vagy a KPMG. Itt készült az a múlt héten nyilvánosságra hozott tanulmány, aminek a címe

Hová ment a görög mentőcsomagokra költött pénz?

A tanulmány végső válasza elég egyszerű:

Az eurómilliárdok legnagyobb részét bankok vették fel, és a pénz jelentős része meg sem fordult Görögországban. A teljes összegnek alig 5 százaléka jutott konkrétan a görög államháztartás kisegítésére.

A pénz sorsa e táblázaton látszik:

link Forrás

Vagyis a pénz legnagyobb része azoknak a bankoknak ment, amelyek 2010 előtt görög állampapírokat vettek. A fenti táblázatból a zöld, a piros és a kék rész külföldi bankokhoz és befektetési alapokhoz ment, a kék pedig görög bankokhoz. A 216 milliárdból 9,7 milliárd jutott csupán közvetlenül a görög költségvetésbe. Ez a mentőcsomagoknak 4,4%-a csak.

A fenti adatok az első két mentőcsomag sorsát mutatják be, ezek közül az első 2010 májusától volt hatályos 2012 márciusáig, a második pedig 2012 tavaszától 2015 júniusáig. Azóta már egy harmadik csomag van érvényben, ami várhatóan 2018-ban fut csak ki.

Lényegében átalakították a görög adósságot: magánhitelből állami hitel lett

Persze nem teljesen igazságos azt állítani, hogy a görög állam egyáltalán nem volt kedvezményezettje a mentőcsomagoknak, hiszen a külföldi befektetőknek – jórészt bankoknak – ők tartoztak. Ha valaki kifizeti a lakáshitelem egy jelentős részét, azzal akkor is én járok jól, ha a pénzből egy fillért sem rakhatok el.

Csakhogy itt nem egyszerűen az történt, hogy az EU (pontosabban az eurózóna államainak nagy része) kifizette a tartozást, hanem az, hogy egy másik hitelt adott cserébe. Ami nélkül ugyan a görögök nem tudták volna törleszteni a régi hiteleiket, viszont az új hitelért cserébe egészen súlyos megszorításokat és privatizációs programokat kell végigvinniük.

Míg a mentőcsomagok előtt Görögország elsősorban bankoknak tartozott, addig most már főleg az EU tagállamok pénzügyi alapjának, az ESM-nek tartozik. Ezzel lényegében államosították a magánhiteleket, vagyis most már nem a bankok tulajdonosai és betétesei viselik a görög államcsőd kockázatát, hanem végső soron az európai adófizetők.

Ugyanakkor az is igaz, ha a bankok bajba kerülnek, akkor általában közpénzből szokták kimenteni őket, mert a bankcsődök okozta gazdasági megrázkódtatástól úgy félnek a nyugati kormányok, mint a tűztől. A görög mentőcsomagok egy ilyen vészhelyzet megelőzését is szolgálták.

Francia és német bankok voltak a legnagyobb hitelezők

A mentőcsomagok előtt a görög állam legnagyobb hitelezői francia, második legnagyobb hitelezői pedig német bankok voltak. A két ország bankjainak összesen 120 milliárd euró körüli összeggel tartozott a görög állam a mentőcsomagok előtt. A teljes görög államadósság ekkoriban bő 300 milliárd euró körül állt. A harmadik legnagyobb hitelezők görög magánbankok voltak, amelyeknek szintén jelentős összeg jutott a mentőcsomagokból.

A mentőcsomagokkal az eurózóna tehát legalább annyira mentette meg a bankokat, mint amennyire megmentette Görögországot a fizetésképtelenségtől.

Az alapmotívum eddig sem volt titok, csak ennyire pontosan összesített számok nem kerültek eddig nyilvánosságra, mint most. Karl Otto Pöhl, a Bundesbank (az NSZK jegybankja) 1980-1991 közti elnöke például már 2010-ben ezt mondta az első görög mentőcsomagról: "ez a német, és különösen a francia bankok védelméről szól". A két éve elhunyt bankárnak igaza volt.

Érdekes jelenség, hogy míg 2012-re a francia és német bankok szinte teljesen megszabadultak a görög kitettségeiktől (kifizették őket a mentőcsomagokból, illetve a 2012 tavaszán maradt követeléseik felét elengedték), addig 2013 óta a német bankok újra elkezdtek görög állampapírokat venni, bár szerényebb mértékben mint korábban. A franciák viszont nem tértek vissza egyáltalán.

De kinek a pénzéből vannak a mentőcsomagok?

A 216 milliárd euróból 50 jutott IMF-re és 166 az eurózóna tagállamaira. Az eurózóna a maga részét az ESM-n keresztül folyósítja.

Az ESM, vagyis az Európai Stablitilási Mechanizmus egy luxemburgi székhelyű pénzügyi alap, amibe az eurót használó országok beleraktak összesen 80 milliárd eurót. Ezt a pénzt azonban az ESM biztonsági tartaléknak használja, nem ebből adja a mentőcsomagot. Hanem az ESM kölcsönkér pénzt a piacról, és azt adja tovább a megsegíteni szánt Görögországnak. És ha a görög rendesen törlesztenek, akkor az ESM saját pénzéhez nem is kell hozzányúlni. Ha viszont a görögök nem törlesztenének, akkor az ESM-et életben tartó országoknak kell visszafizetniük a kölcsönt. Az ESM tulajdonképpen úgy ad mentőcsomagot, hogy garanciát vállal a hitelekre, és csupán egyfajta közvetítő ebben az esetben a görög kormány és a piaci szereplők között. (E piaci szereplők pedig akár azok a bankok is lehetnek, amelyek hiteleit Görögország visszafizette az ESM hiteléből.)

Az ESM-ben a tagállamok gazdasági súlyukhoz mérten állnak jót a továbbadott hitelekért. Itt Németország a legnagyobb szereplő: rájuk hárul az ESM 27 százaléka. Vagyis ha a görögök csődbe mennek, akkor az eddig vissza nem fizetett mentőcsomagok közel harmadát a németeknek kellene kipengetniük. Az ESM-ben a második legnagyobb részvényesek a franciák (20,3%), aztán jönnek az olaszok (17,9%), majd a spanyolok (11,9%) és a hollandok (5,7%). Szlovákiára már csak 0,8%, Ciprusra pedig 0,19% jut. Persze a saját GDP-jükhöz képest a kicsiknek is nagy ár ez, Szlovénia például a saját gazdasági termeléséhez képest a legnagyobbat bukná egy görög csődön. Pedig a szlovén részvétel az ESM-ben csak 0,4%, ám ez a szlovén GDP több mint 2,5 százalékának felel meg. Míg a németek 27%-os részvétele csak a német GDP nem egészen 2 százalékát vinné el. A görögökkel együtt az ESM-ben 19 ország pénze van benne.

E rendszeren keresztül látszik, hogy Görögország megmentése egyrészt a franciáknak jött a legjobban: a mentőcsomagok előtt az ő bankjaik viselték a görög csőd legnagyobb kockázatát, de most már a német államé a legnagyobb kockázat. Viszont a németek se jártak rosszul, hiszen az új rendszerrel számos európai kormány közös érdeke lett, hogy a görögök mindenképpen törlesszenek. Ráadásul a görög adósságot úgy tudták átalakítani magánból államivá, hogy közvetlenül költségvetési pénzhez eddig nem kellett nyúlni.

Az IMF hitele másképpen áll össze, abban 188 ország pénze van benne. Minden tagállam gazdasági erejéhez mérten tagdíjat fizet, és a rászorulók ebből kaphatnak hitelt. A tagdíj a legtöbb esetben nem tényleges befizetést jelent, hanem azt, hogy egy bizonyos összeget elkülönített számlán tartalékolni kell, és ha az IMF úgy dönt, akkor innen lehívnak belőle. Az IMF-ben a tagdíjak mértéke alapján számolják ki, hogy melyik országnak mennyi szavazata van, pont mint egy részvénytársaságnál. A legnagyobb befizető pedig az USA, amelynek 16,75 százaléknyi szavazata van. Ez egy 188 fős klubban igen nagy szám. Magyarországnak például 0,44 százalékot ér a szavazata. Az USA után Japán jön 6,23%-kal, majd Németország 5,81%-kal.