Megvan a világ legunalmasabb országa

2016 május 22., vasárnap 15:27
254

Vajon melyik a legérdektelenebb ország? - tettem fel magamnak a kérdést még sok-sok éve, miközben álmodozva tisztogattam acélbetétes bakancslistámat egy gombostűkkel gondosan kipreparált világtérkép előtt. Ekkor már tudtam, hogy melyik a legérdekesebb, ahol a természeti kincsek, valamint az ember által létrehozott, kézzel fogható és nem fogható kulturális remekek a legnagyobb számban és a legmagasabb szinten találhatók: Kína. De hogy hol nincs ezekből egy szál sem, az még felfedezésre várt.

A szőrszálhasogatók szerint a kérdést nyilván csak úgy lehet eldönteni, ha felkeressük a világ valamennyi országát. Én viszont azt mondom, hogy nem kell ahhoz elmennem Oroszországba, Új-Zélandra vagy Maliba, hogy tudjam, ezek nagyon érdekes helyek. Kérdésem megválaszolásához tehát nem utaztam el a világ összes országába, hanem előbb leszűkítettem a potenciális legunalmasabbak körét, konzultáltam különböző szakemberekkel, majd megnéztem magamnak a győztest.

Aki elkezd a világ legunalmasabb országának keresésével foglalkozni, hamar rájön, hogy elég a kicsik között kutatni. A nagyméretű országok között is akad olyan, amelyet alig-alig érintett meg az emberi civilizáció, viszont cserébe mindig van bennük sivatag, őserdő vagy gleccser, esetleg ezek mindegyike. A kicsik között viszont bőven van olyan, ahol egyszerűen nincs elég hely ahhoz, hogy a természet nagyot tudjon alkotni. Vagy legalább egy kicsit.

A világ kis országainak jelentős része sziget, ráadásul kellemes klímájú sziget. Ha Jan Mayen önálló ország lenne, a hideg és a jegesmedvék alaposan megnehezítenék a strandolást. Barbadoson vagy Kiribatin ilyen gond nincs. Nem ezek a világ legérdekesebb országai, de néhány napig egy strandon azért el lehet üldögélni. Meg lehet nézni a víz alatt világot, este a pálmafák alatt ismerkedni a helyi kultúrával, és már el is szállt egy teljes hét. Egészen biztos, hogy a világ legunalmasabb országa nem a Karib-tengeren, az Indiai- vagy a Csendes-óceánon ring.

Dél-Amerikában nincsenek igazán kis országok. Még a legérdektelenebb Uruguayban is simán el lehet tölteni két hetet a főváros Montevideo, a felkapott tengerparti üdülőhelyek és a hátország marhacsordái és grillpartijai közt.

Közép-Amerika legkisebb országa az alig egyötöd magyarországnyi El Salvador, de tengerpart ott is van, még ha nem is a legszebb azon a vidéken. Cserébe viszont van néhány gyarmati hangulatú kisváros, és az ember még izgulhat is, hogy élve megússza-e a világ egyik legveszélyesebb országában.

Sajnos Afrikát nem ismerem eléggé, de a segítségül hívott szakértő azt állította, hogy még a kontinens legunalmasabb országában, Lesothóban is van látnivaló. Ez a világ egyetlen országa, amelynek legalacsonyabb pontja is legalább 1000 méterrel van a tengerszint felett, az a sok hegy és a kétmilliónál is több lakos több napnyi szórakoztatást egészen biztosan tudnak nyújtani.

A hatalmas Ázsia messze legunalmasabb országa, Brunei tényleg elég érdektelen hely, de még oda is jutott egy darab tengerpart és egy szelet a borneói dzsungelből. A közel-keleti olajemírségek néhány feleslegesen magas épületet, nagyon drága boltokat, egy kis sivatagot és egy csomó tevét tudnak felmutatni, de néhány napot még ezekben is el lehet tölteni.

Az egészen agyzsibbasztó unalmat, az országot, ahol még néhány órát sem lehet értelmesen eltütni, az európai miniállamok között kell keresni. Ezekből hat darab van, a legkisebbek viszont egyáltalán nem unalmasak. A világ legkisebb önálló állama, Vatikán például az egyetemes kultúrtörténet több csúcsteljesítményét is fel tudja mutatni. Az alig valamivel nagyobb Monacóban is akadnak vállalható múzeumok, a tengerparti városállam kifejezetten jól néz ki, és így-úgy összeharácsolt vagyonú lakóin is van mit bámulni.

Az egyaránt magashegyi fekvésű Andorrában és Liechtensteinben szép a természet, tiszta a levegő és lehet síelni. Luxemburg minden szempontból laposabb ország, viszont jóval nagyobb is, ahol simán el lehet tölteni egy napot.

Kutatómunkám végén így arra jutottam, hogy a világ legunalmasabb országa, megelőzve még Bahreint és az üres foszfátbányán és ausztrál menekültbörtönökön kívül semmi érdekeset nem tartalmazó Naurut is

San Marino.

Már csak személyesen is meg kellett győződnöm arról, hogy tényleg ez az olasz Siófok, Rimini melletti kis izé az abszolút mélypont. A San Marino-i látnivalók szűkösségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Olaszország-útikönyvek sem szánnak rá többet néhány bekezdésnél, a Wikitravel pedig olyan csodálatosan szikáran fogalmaz, hogy érdemes teljes egészében, szó szerint idézni:

Az ország zászlaján látható három toronyból kettőt lehet meglátogatni a 4,5 eurós »vörös kártya« megvásárlásával. A 3 eurós sárga kártyával csak az egyiket lehet megnézni. A harmadikba nem lehet belépni, mivel nincs bejárata.

Körbe lehet sétálni a városban, a keskeny utcák tele vannak meglepetésekkel. A sétálóutcák fel-le kacskaringóznak, felfedezésre invitálva.

A Faetano tóban lehet horgászni.

Sajnos én nem horgászom, ezért úgy számoltam, hogy San Marinóra két és fél óra elég lesz. Brutálisan túlbecsültem az ország vonzerejét.

San Marino nagyjából 30 000 ember által lakott 62 négyzetkilométerének nagyobbik részén tényleg az ég világon semmi nincs, amiért megérné kiszállni az autóból. Az ország külső része egymást követő jellegtelen mikrovárosokból áll, amik semmiben sem különböznek a San Marinót teljesen körülvevő Olaszország hasonló településeitől. És Érdtől is csak annyira, amennyire Olaszország Magyarországtól.

Az „érdekes” San Marino az ország azonos nevű fővárosa, annak legmagasabb pontja, a Monte Titano oldalában. Az egész ország egyetlen szép darabja éppen ez a hegy, amire viszont igazán jól csak az országon kívülről lehet rálátni. Így tulajdonképpen San Marino nevezetességeit le lehetne tudni az országon kívülről, az a 10 perc alatt, amíg az ember a Bologna-Rimini autópálya egyik parkolójából megtekinti az érdekes formájú Monte Titanót.

San Marino függetlensége egyébként éppen a hegynek köszönhető. A IV. században Riminiből menekülő keresztények itt találtak menedéket, hogy aztán a következő 1700 évben ügyesen politizálva mindig meg tudják őrizni függetlenségüket. Viszont hiába a dicső múlt, San Marinóban mára semmi nem maradt, ami régi, érdekes vagy szép lenne.

Meglepne, ha az ország meglátogatására valaki jobb forgatókönyvet találna ki az enyémnél, ami szemmel láthatóan pont ugyanaz volt, amit ezen a napsütötte májusi vasárnap délelőttön San Marinóba látogató többi unatkozó ember is követett. A lelassításra is érdemtelen elővárosok után (figyelem, az egyikben McDonald’s is van!) személygépkocsimmal leparkoltam a San Marino óvárosához legközelebb található szabad parkolóhelyen, kisebb maréknyi, euro típusú pénzérmét dobáltam be a közeli parkolóórába, majd elindultam felfedezni egy komplett országot.

A fel-le kacskaringózó, felfedezésre invitáló utcácskák olyan nagyon nem is kacskaringóznak, de ez még csak a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy csak néhány viaszmúzeumot, szuvenírboltokat, gagyistandokat és egy-két vendéglátóhelyet tartalmaznak. San Marino annyira unalmas hely, hogy még a szabadulószoba-őrület sem jutott el ide. A szuvenírboltokban a szokásos fröccsöntött vackokon és a tréfásnak szánt trikókon kívül leginkább régi kardok és lőfegyverek másolatait lehet kapni. Nincsenek itt se monacói luxusbutikok, se az andorrai gazdaság egyik sarokköveként funkcionáló duty free boltok.

San Marinóban egyetlen egy érdekes dolog van: a kilátás. Az ország földrajzi jellegzetességének köszönhetően a legjobban Olaszországból néz ki, cserébe pedig Olaszországra lehet róla lenézni. A Monte Titanoról nyíló panoráma nem San Marino miatt szép, hanem az alig néhány kilométerre lévő Adriai-tengernek köszönhetően.

A mérsékelten kacskaringós és még mérsékelten sem érdekes utcákon 20 perc séta bőven elég, és a kilátást is csak akkor lehet ennél hosszabb ideig élvezni, ha befizetünk egy kávéra. Plusz pont, hogy ezért a San Marino-iak alig kérnek többet, mint a környező síkságon az olaszok, peddig a miniállamok jellemzően elég drágák. Mínusz pont, hogy a környező síkságból kiemelkedő, a Titanónál csak minimálisan alacsonyabb hegyekről pont ugyanilyen a kilátás, viszont nem kerül óránként 2 euróba a parkolás.

Fontos tudni, hogy mivel San Marino nem része az EU-nak, a mobilszolgáltatók nagyjából azokat az irtózatos tarifákat alkalmazzák, mint Barbadoson és Kiribatin. Cserébe viszont San Marino minden bizonnyal a világ ingyenes közwifivel legjobban lefedett országa, aminek köszönhetően annak sem kell unatkoznia, aki esetleg 60 percnél tovább kénytelen az országban maradni.

Mert San Marinóra, a világ legérdektelenebb országára 60 perc bőven elég. Belépéstől kilépésig, parkolóhely-vadászattal, kávéval, vécével maximum 120.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt