Valami nagyon furcsa történik a világban. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) lapjában az IMF három fő közgazdásza írt csütörtökön egy cikket, amiben gyakorlatilag nekiment a neoliberalizmusnak. Na ezt ki látta vajon jönni.

Jonathan D. Ostry, Prakash Loungani és Davide Furceri cikke már felvezetőjében azzal indít, hogy ahelyett, hogy gazdasági növekedést hozott volna, egyes neoliberális intézkedések inkább csak növelték az egyenlőtlenségeket.

Nem arról lenne szó, hogy hirtelen a Jacobin szerkesztői vették volna át az irányítást a washingtoni székhelyű szervezete felett, a három közgazdász cikke sok szempontból csak a neoliberalizmus körül fellángoló viták összefoglalása.

És bár szerintük számos lépés van a neoliberális agendában, amit ünnepelni lehet, de van két lépés, ami utólagos revízióra szorul. Az egyik a tőkeáramlás korlátozását lebontó intézkedések módja, a másik pedig a fiskális konszolidáció fogalmába csomagolt megszorító intézkedések erőltetése.

Ezek az intézkedések több helyen is növelték az egyenlőtlenségeket, írják most az IMF közgazdászai.

Ugyanakkor Ostry, az IMF kutatói részlegének helyettes vezetője egy interjúban erősítette meg, hogy szó nincs arról, hogy a teljes neoliberális agendának vagy a washingtoni konszenzusnak nekimentek volna most. Ugyanakkor reméli, hogy az elkövetkező években tágabb vizsgálatokat végezhetnek majd a neoliberalizmus természetével kapcsolatban.

Szerinte mindez beleillik a 2008 utáni mainstream közgazdász diskurzusba: egyre többen gondolják azt, hogy a neoliberális megoldások egyes elemeit újra kell gondolni, ezt világosan megmutatta a válság is.

Ostry szerint ugyanakkor álláspontjuk nem tekinthető a mainstream vélekedésnek az IMF-en belül, de öt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen kutatások készüljenek.

A cikket világszerte lelkesen fogadták balosabb közgazdászok, Dani Rodrik például egy interjúban annyit kérdezett: "mi a fene folyik itt?".

Ugyanakkor Rodrik szerint egyértelmű szakadék van még mindig az IMF kutatói és az intézet más részlegei között. És az operatív döntéseket nem a kutató közgazdászok hozzák. Szerinte is van ugyan változás is, de ez lassú és a gondolkodásbeli változások mögött elmaradva érkezik csak.

A közelmúltban nem az IMF volt az egyetlen, ami némi önkritika-hajlandóságot mutatott, a Világbank is egészen újfajta megközelítéssel kezdett el pár éve közeledni a szegénység témájához. Erről akkor részletesen is írtunk. (via Financial Times)