Hogyan lett a világ ötödik legnagyobb országának vezetője Jair Bolsonaro? Egy brazil író esszéje a botrányhős elnök hatalmának alapjairól: katonai diktatúra, evangéliumi egyházak, liberális gazdaságpolitika és a Guru.
A metrójegy árának emelése, majd a tüntetőkkel szembeni hatósági erőszak felszakította a Chilét feszítő társadalmi ellentéteket. Milliós tiltakozás rengeti meg a neoliberalizmus mintaállamát.
A depresszió és a kiégés nem kirívó megbetegedés, hanem a korunk alapállapota. Az internet pedig szép lassan megöli a lelkünket. Ezekről ír a filozófia új sztárja, a koreai-német Byung-Chul Han.
A közgazdaságtan nemcsak arról szól, hogy a piacnak mindig igaza van. Világhírű kutatók álltak össze, és alapjaiban forgatnák fel azt, ahogy erről a tudományterületről gondolkodunk.
Az uniós pénzek és a magyarok hazautalásai nélkül sehol sem lennénk. Közben a Fidesz egy olyan nemzeti tőkésosztályt épít, ahol a pénz valójában senkié, legfőbb gazdaságpolitikája pedig épp olyan, mint ami ellen mindig is kampányolt.
Latin-Amerika "rózsaszín dagálynak" elkeresztelt baloldali hulláma véget ért. Miközben Venezuelában a chávizmus véres káoszba fulladt, és sokan elrettentő példának használják minden baloldali reformkísérlettel szemben, Brazíliában pedig egy fasiszta vezér került hatalomra, egy kis ország még mindig alternatívát mutat mindenkinek, aki elkötelezett a demokratikus szocializmus értékei mellett. Ez a kétrészes cikk José Mujica uruguay-i mozgalmár, elnök és filozófus politikai pályáját elemzi.
50 éve még attól tartottak, hogy a kortárs zene és a hangversenytermek közönsége végleg elszakadt egymástól. Mára kiderült, hogy ez nem igaz, de ehhez a zenetörténet vége és komoly piaci változások is kellettek.
Pont 10 éve kezdődött a gazdasági válság, ami megrengette a világot. Mostanra jól látszik, hogy ennek a történetnek még egyáltalán nincs vége: alaptételek dőltek meg, a pénzügyi válságból pedig politikai káosz lett.
Vasárnap eldőlhet, kormányt alakíthat-e Angela Merkel. A szociáldemokraták európai szolidaritást, a vállalatok méltányos adóztatását és a munkavállalói jogok erősítését kérnék cserébe.
Legalábbis egyes intézkedéseknek. Hát mi folyik itt? Ki sejtette volna ezt akár öt éve is?
Egyes politikusok megpróbálják velünk elhitetni, hogy korunk azért velejéig romlott, mert túl nagy a szabadság. Mintha bármi köze lenne az emberi civilizáció válságának ahhoz, ha az emberek szabadon megválaszthatják, ki képviseli őket a parlamentben, vagy ha szabadon házasodhatnak azonos nemű parterükkel, ha büntetlenül szívhatnak az otthonukban füvet, ha más kultúrájú, származású embereket fogad be a társadalom, esetleg mindenki számára hozzáférhető a születésszabályozás. Ezek a politikusok többnyire a rend és a biztonság hamis ígéretével lépnek fel, a vissza a régi jól bevált értékekhez jelszavával hadjáratot hirdetnek a "szabadosság" ellen. Divat lett a civilizáció válságát a liberalizmus, a liberális demokrácia válságával azonosítani. Ez az egész valójában semmi másról nem szól, mint hogy eltereljék a figyelmet azokról a jelenségekről, amelyek miatt az emberiség valóban válságban van.