Ritka pillanat egy játékos életében, hogy pont akkor tudja a legnagyobbat dobni, amikor a legtöbben figyelnek rá. A francia középpályás, Dimitri Payet pont ezt hozta össze -

a hazai rendezésű Eb nyitómeccsén, a világ szeme láttára nyújtotta élete teljesítményét.

Az Eb első meccsén rögtön megvan az Eb első hőse - írtuk a nyitómeccs után, de akkor még csak a nyilvánvaló csúcspontokat (a gólpasszt, a gólpasszal felérő passzt és magát a falrengető gólt) emeltük ki.

Már ez is óriási dolog, 1976 óta nem volt olyan, hogy valaki Eb-nyitómeccsen gólpasszt is adjon, és maga is betaláljon, a részletesebb adatokból viszont ennél is több derül ki.

Payet összesen nyolc helyzetet alakított ki -

ez kétszer annyi, mint ami a francia csapat maradékának összesen sikerült, ők együtt négyig jutottak.

Ami elég aggasztó a csapatra nézve. Van ugyan még egy játékos, akit érdemes kiemelni, ez pedig Kanté - ő adta a legtöbb passzt és a legtöbb jó passzt, ő ért legtöbbször ért labdába, szerelt legtöbbször, szerzett legtöbb labdát és futott legtöbbet.

Ezzel együtt is sokkal inkább az egyéi teljesítményeknek, mint a csapategységnek volt köszönhető ez a győzelem, így a meccs után a legjellemzőbb reakció a Payet-himnuszok mellett az volt,

hm, talán mégsem akkora esélyesek a franciák?

Persze, ahogy Didier Deschamps szövetségi kapitány mondta: "Ha valaki így be tudja vágni a felsőbe a labdát, az lényegesen megkönnyíti a dolgokat."

Ami igaz is, de jönnek majd Romániánál nehezebb ellenfelek is (bár kifejezetten azért ők sem voltak könnyűek, a selejtezősorozatban összesen kapta két gólt, annyit, mint most egy meccsen, és most sem voltak messze a döntetlentől), és nem biztos, hogy Payetnak mindig ilyen jó napja lesz. Most viszont az volt, és a 29 éves, réunioni születésű, későn érő játékos a meccs után meg is könnyezte a győzelmet, és azt mondta, a góllal rengeteg érzelem és nyomás szabadult fel benne.

"Ha valaki azt mondja előre, így sikerül a meccs, nem hittem volna neki."

A hazai nyitómeccs persze nemcsak neki, hanem az egész csapatnak jelenthetett nyomást. És az is lehet, hogy a bombagól után nemcsak ő, hanem a többiek is felszabadultak.