Fantasztikusan érdekes válaszok érkeztek Nagy-Britanniában élő magyaroktól, miután a témában tegnap írt cikkemben megkérdeztem tőlük, hogy mi volt az első reakciójuk a Brexit-népszavazás hírére és hogy mit terveznek csinálni ezután.

Fuck, Fuck, No, Fuuuck - így reagáltak londoni magyarok a Brexitre

Szily László

2016 június 24., 17:14

Körbekérdeztünk, mit szólnak ahhoz a Második Legnagyobb Magyar Város lakói, hogy Nagy-Britannia kilép az EU-ból és ők vagy elvesztik a munkájukat és a tartózkodási engedélyüket, vagy nem.

link Forrás

A legmeglepőbb Tatu Monk reakciója, aki Anglia legidegegyűlölőbb vidéki körzetében lakik, és aki a Hír hallatán szó szerint felfegyverkezett, utcai harcokra készülve. De nem mondjuk bevándorlók, hanem a legfehérebb vérangolok ellen:

Mi Thanetben lakunk, ami az egyetlen körzet, ahol a béna UKIP nyert legutóbb. Itt sok fiatal is elszakadáspárti. Sok itt az ostoba, munkanélküli, alkesz, tehát idegengyűlölő ifjú angol. Attól tartok, most úgy fogják érezni, hogy végre hivatalosan is elismerést nyert a megrögződésük, és tényleg a rohadt bevándorlók tehetnek mindenről. Arra számítok, hogy a közeljövőben elkezdődnek majd az utcán a bekiabálások, az önuszítás, s egy hétvégi hajnalon az egész éjszakai piálásból hazafelé egy ilyen csapat white trash jól belebotlik a 4:45-kor az ALDInál a melós járathoz gyülekező lengyel, székely, román, lett és magyar emberekbe...

Remélem én is pont ott leszek, s addigra megjön a bokszer, amit rendeltem.

A kilencvenes évek, ifjúságom óta rühellem a neonácikat, de még az ad hoc félét is.

Edit - akinek egészen csodás munkája van: elemző egy londoni borpiaci kutató cégnél - komplett mixet rakott össze magyar ismerőseinek első reagálásaiból:

Egy itt tanuló (magyar) barátnőm egy végigbulizott ejszaka utan még ebren volt mikor hajnalban kiderült a végeredmény, és részegen bőgve hivta fel az anyját hogy MOST AKKOR MI LESZ? Azóta is ül a másnapos/aznapos érzelmi hullámvasúton a híreket olvasva.

Egy masik magyar barátom, aki egyébként csak látogatóba érkezett ki (micsoda időzítés!) egy luxy jazz lemezboltban turkalt es 2 órán keresztül a brexitet témázták egy skóttal és egy francia származású feketével akinek az apja londoni buszsofőr... volt téma rendesen.

En reggel édesanyám emailjében értesültem eloszor a kilépésről, majd bementem az irodába ahol az angolok szégyenkezve, lesütött szemmel diskuraltak a "borzalmakrol", en csak nevetgéltem az olasz munkatársammal hogy ideje pakolni.

majd lefestette, hogyan zajlott az első szavazás utáni nap további része a munkahelyén:

Aztan kaptunk egy köremailt a főnököktől, hogy ujra kell árazni a reportokat a £ zuhanás miatt (egy borpiaci kutató cégben dolgozom elemzőként). Nem sokkal később újabb e-mail érkezett, hogy tulajdonképpen mi jol jártunk a £ gyengüléssel, hiszen a bevételek ~70%-a külföldi valutában érkezik. Aztan egész nap mémeket küldözgettünk egymásnak. Persze a viccet félretéve szörnyen aggasztó a végeredmény, és nem feltétlenül erzem magamban a maradhatnékot egy ilyen országban.

Bár a nekem író többség maradni tervez, Blanka, aki korábban már élt Skóciában, majd egy hároméves hazai kitérő után most jó állásban dolgozik Londonban, szintén az ismételt hazatérést fontolgatja. Hogy miért? Így foglalta össze:

A mar amerikaban elo batyam irta, hogy abban a korzetben ahol o elt a csaladjaval 5 evet, 75%ban a leavere szavazott. Sosem gondolta volna, hogy oket ennyire utaltak. Es ez az altalanos erzet, hogy multikulturalt kornyezetbol hirtelen kiutasitottnak erzed magad. Nem kuldenek haza, nem lesz hirtelen valtozas, de szerintem sokaknak megy el a kedvuk ettol es mennek mashova, akar haza is.

István egy londoni buszon majdnem felvilágosításba kezdett, aztán mégsem:

Hozom haza a gyereket az iskolából a buszon, mögöttem kivarrt, bikanyakú polgár kommunikál örjítő hangerővel a telenfonján. “Itt volt az ideje, hogy az ország összeszedje magát. Nemtom, mi a probléma, majd ki kell tölteni egy űrlapot, ha Amszterdamba mész, oszt’ ennyi”. Egy ideig hallgattam és erősen küzdöttem a feltörő inger ellen, hogy elmondjam neki, nem csak magának, hanem a gyerekeinek is elcseszte az országot, de gondolom összevert volna, úgyhogy inkább átültünk máshová.

Hogy nézett ki a kampány az angol vidék egy másik, nem annyira kemény, de szintén "leave"-szavazó sarkából nézve? Nati Birmingham mellől számolt be róla:

Birminghamben, pontosabban mellette egy kisvárosban élek. A környezetem többsége ugyan azt mondta, hogy maradna, de ha West Midlands-ot nézzük, akkor azért itt majdnem 60%-os volt a kilépésre szavazottak aránya.

Sok ház ablakába, udvaron táblák kitéve, hogy ,,Vote leave" és összesen eggyel találkoztam, ami a maradás mellett volt. Voltak annyira elszántak, akik egy másfél méterszer másfél méteres transzparenst tűztek ki az előkertben. Az autópályán a felettünk átívelő utak korlátjain is csupa ,,Vote leave". Szóval, eléggé nyomatták ezt a lépjünk ki dolgot, de nem tájékoztatták rendesen az embereket, egyszerűen csak szavazz a kilépésre, mert az jó lesz neked.

Nati konklúziója a tájékozatlan kilépéspártiakról: bár olvastak volna több 444-et!

Később volt egy beszélgetésem, hogy sokan nem voltak tájékozottak, hogy milyen következményekkel járhat a kilépés, nem tudták, hogy mit is jelent a kilépés. Amit mondjuk nem értek, mert én ha csak a 444-et olvastam volna, már akkor jobban képben voltam ezek szerint, mint azok, akik szavazhattak is.

A vidéki lét bármely országban hajlamosít a piálásra, derül ki Kieg3ett reakciójából. Hősünk egyébként szép pénzt nyert a sokkoló végeredményen:

En Lancashire (E-NY) regioban elek, es mivel a munkatarsaim zome EU-ellenesek (azt hiszem nem miattam) igy nem ert nagy meglepeteskent az eredmeny - 550 fontot nyertem az angolok gyokersegen. A ceg aminel dolgozok lassan, de biztosan megszunik, a november ota tarto munkakeresesem pont ma erett be. Most sirjak vagy nevessek? Azt hiszem iszom...

Krisztina munkaközvetítő és hat éve él Skóciában. Ő abszolúte gyakorlati szempontból tart attól, milyen következményei lehetnek a Brexitnek:

tobb mint hat eve elek Skociaban, egy munkakozvetito cegnel (recruitment agency-nel) vagyok manager. Folyamatosan azzal kuzdunk hogy embereket vegyunk fel mert munka van boven, de nincs ra ember. leginkabb betanitott munkarol van szo, tehat semmilyen kepesites vagy ilyen iranyu munka tapasztalat nem kell, egy 5 napos treninget kell megcsinalniuk a munkagepekre, a trening ki van fizetve. a fizetes magasabb a minimalbernel,

folyamatosan veszunk fel embert, mindent megprobaltunk, a helyi job centre-ben regisztralunk munkanelkuieket (javareszt helyiek) es meg igy is ember hianyban szenvedunk. az allomanyunk nagy resze kelet europai (kb 90%) ha bevezetnek egy kvotarendszert szakmakra vagy kepesitesre ez a szektor munkaero nelkul marad teljesen.

Krisztina csütörtök reggel le volt sokkolva, és egy politikai kérdésben azonnal meg is változott a véleménye:

en az elozo szazavasnal nem tamogattam a skot fuggetlenseget, meg voltam gyozodve hogy "jobb egyutt". ez a velemenyem ma reggel ota gyokeresen megvaltozott.

Mint olyan sokan azok közül, akik már gyökeret eresztettek, Krisztina sem tervezi, hogy továbbálljon:

en nem tervezem hogy elkoltozom Skociabol, jol erzem itt magam. ugy gondolom hogy eleg  nagy dontes volt hogy elhagyjam az eletem Budapesten, es ujra kezdjek mindent, ezt nem ismetelnem meg ujra ha lehetseges.

jelenleg szlovak elettarsam van, ha innen el kell mennunk nem tudom mi tortenne. ez az otthonom  es nem hiszem hogy eselyunk lenne Pozsonyban vagy Budapesten letelepedni egyutt.

Rendesen kommunikálnak a dolgozóikkal

Miben különbözik egy brit kórház egy magyartól? Zoltán ápolóként dolgozik odakint. A Sokk Napjának reggelén emailt kapott a kórháztól. A levélben Zoltán főnöke először is leszögezte, hogy személy szerint nagyon sajnálja a népszavazás eredményét, majd megnyugtatta, hogy a belárható jövőben semmi sem fog változni az intézményben. "A kultúránk nemzetközi és mi élvezzük is azt a gazdagságot, amit ez nyújt nekünk" - fogalmazott, majd ismét megnyugtatta, hogy a konrét Brexit-tárgyalások még évekig fognak tartani és bízik abban, hogy kétoldalú szerződések révén sikerült megoldani a munkavállalás problémáit. Ha pedig bármi változik, azonnal értesítik.

Piszok jól esett, főként, hogy a "most mi a vihar lesz?" kérdés sokkos hangulatában ittam a reggeli kávém épp, mikor írtak.

- fogalmazott Zoltán.

Kinga Londonban egészen korán megtudta a Hírt, igaz nem egészen önszántából:

Első reakcióm reggel 5-kor volt, mert az egyik alagút lezárása miatt dudálásra ébredtem. Engem lesokkolt, nem akartam elhinni az eredményt. Persze látva az egyik Leave kampányreklámot a tévében nem csodálkozom, hogy ki lett mosva a britek agya. Konkrétan elmondták háromszor egymás után, hogy azért nem kapsz egészségügyi ellátást, mert Brüsszelnek(!) kell utalni az erre szánt pénzt. A félelemre építés megint erősebb motíváció volt a szavazásra, mint mondjuk a gazdasági észérvek (ismerős?). A kollégáim is ledöbbentek (többségük fiatal huszonéves), de közülük is volt, aki nem szavazott, mert örült, ha a nagy esőben hazaért, és persze nem gondolták ők sem, hogy ez megtörténhet.

Kinga kedvét egy ostoba kampány azért nem tudta elvenni a nyugati világtól:

Én csak 1 éve vagyok itt a férjemmel (ő product manager egy tech cégnél, én pénzügyes egy divatcégnél), de már 2 évet lehúztunk Amerikában, szóval nem nagy gond, ha költözni kell pár év múlva. Beszélünk németül és ott van még Írország is. Egy biztos, bármi lesz nem megyünk haza.