Azt már a csoportkör után is sejteni lehetett, hogy ez az olasz válogatott nagyon jó, a kétszeresen Eb-címvédő spanyolok ellen azonban az is kiderült, hogy korszakosan jó csapattal állunk szemben. Az eddig is szép edzői karriert felmutató Antonio Conte nyugdíjba küldte az utolsó meccsét dirigáló Vicente del Bosquét, az olasz középpálya pedig felfalta Busquetset, Iniestát és a többieket.

Hétfő délután az állítólag létező semleges nézők által leginkább várt nyolcaddöntőt játszotta a spanyol és az olasz válogatott. Négy éve az Eb-döntőjében az előbbiek lemészárolták az utóbbiakat, azóta azonban sokimnden változott.

Az előzetes várakozások a taktikai fegyelem és az egyéni brillírozás csatájaként próbáltak beharangozni a meccset, amiben persze volt valamennyi igazság, csak azt nem vette figyelembe, hogy nemcsak Conte, hanem del Bosque is nagyon nagy edző, és hogy nemcsak a spanyol, hanem az olasz keretben is van egy rakás zseni.

Mindkét csapat szinte a legjobb felállásban léphetett pályára, csak az olaszoknál hiányzott a sérült Candreva, akit De Sciglio helyettesített. A szakadó esőben kezdődő meccs legelején látszott, hogy az olaszok mit akarnak: megfojtani a spanyol középpályát, és már a hétvédek letámadásával nehezíteni a labdakihozatalt. Conte taktikája pedig majdnem villámgyors gólhoz vezetett. A 8. percben de Gea Pelle fejesét tornázta szögletre, majd a 11-ben Giaccherini - igaz, magas láb miatt lefújt - ollózását tolta kapufára.

Conte magához képest is jól felkészülhetett a spanyolokból, valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy középen De Rossi vezetésével sikerült teljesen megfojtani a középpályát. Iniesta ugyan néha kapott labdát, de kezdeni már nem tudott vele semmit, míg Busquets gyakorlatilag nem is volt játékban.

A 20. percre kicsit magukra találtak a spanyolok, de ez inkább csak az olasz támadások megfékezését jelentette, mint bármilyen veszélyes helyzet kialakítását Buffon kapuja előtt. Ritkán látta az ember eddig del Bosque csapatát felfelé ívelgetni, de itt ez is megtörtént, annyira nem találták az átjárót az olaszok által lezárt középpályán.

Elől Morata, Nolito és David Silva egyáltalán nem értek labdához, viszont a félidő kicsit csendesebb közepe után az olaszok megint teljesen dominlálni kezdték a játékot. A 25. percben Parolónak volt egy veszélyes fejese, aztán a 33-ban végül megérkezett a levegőben lógó gól.

Az olaszok de Gea kapujától 22 méterre végezhettek el szabadrúgást. Eder nagyon erős lövése de Gearól maga elé pattant, Giaccherini elkotorta, és egy váratlan gólszerző, Chiellini beszenvedte a kapuba.

link Forrás

Innentől kezdve az olaszoknak már nem volt sürgős, a spanyolok pedig továbbra sem voltak képesek kibontakozni. Sokat mondó volt a jelenet, amikor De Rossi adott kötényt Iniestának.

A szünetben del Bosque cserélt, és Nolito helyett a magasabb és erősebb Adurizt küldte be harcolni az olasz középhátvédekkel.

A második félidő olasz rohamokkal kezdődött, azonban hamarosan olyan történt, ami az első félidőben elképzelhetetlennek tűnt: a 49. percben Morata egészen közelről Buffonba fejelt.

A következő percek a meccs során először inkább a spanyolok dominanciáját hozták, amire Conte azonnal lépett. Lehozta a középpályán minden bizonnyal elfáradt De Rossit, és friss embert, Thiago Mottát küldte be a helyére.

A spanyol lelkesedést gyorsan sikerült is letörni, amikor az 55. percben Pellé egy kontratámadásban sarokkal indította Edert, aki egyedül vezethette rá a labdát de Geára, de a spanyol kapus sokadszorra is meg tudta menteni csapatát. A következő tíz percben egyre töredezettebb lett a meccs, néhány csúnya szabálytalansággal és a már az órát is néző olaszok részéről egy kis fetrengéssel.

Egészen a 65. percig kellett várni, hogy a spanyol középpálya felül tudjon kerekedni az olaszon. Morata helyére Lucas Vázquez érkezett, majd jöttek a spanyol helyzetek is. Előbb Aduriz lőtt mellé, majd Ramos fejelt, Iniesta gyönyörű távoli kapáslövést Buffon ütötte ki, mint ahogy másodpercekkel később Piqué szokatlanul erős lövését is.

Az utolsó tíz percre az olaszoknál Eder és Florenzi helyett jött Insigne és Darmian, a spanyoloknál pedig a sérült Aduriz helyére Pedro. Az újabb spanyol helyzetre viszont a 89. percig várni kellett, amikor egy kétségbeesetten előreívelt majd megcsúsztatott labdát Piqué csak a lábujjaival ért el, és így nem tudta Buffon mellett a kapuba rúgni.

A spanyolok nagyon kinyíltak, az olaszok pedig könyörtelenül lecsaptak. A 91. percben egy kontra végén Pellé elé jutott el a labda, akinek közelről csak be kellett vágnia de Gea kapujába. Conte, akiről már nem azt kell mondani, hogy túljárt a belgák és a spanyolok eszén, hanem hogy az utóbbi évtizedek legjobban focizó olasz csapatát rakta össze, félig a kispad tetejére felmászva tombolt, majd ugrott be ünneplő játákosainak rakásába.

link Forrás

Olasz-német negyeddöntő következik, ami egyébként is a focitörténelem egyik nagy klasszikusa, de most két olyan formában játszó csapat fog összecsapni szombat este, amilyenre rég volt példa. Az is nézze meg, aki nem szereti a focit.