Bud Spencer gratulált a magyar Oscarért
2016 február 29., 13:24
Meghalt Bud Spencer
86 éves korában elhunyt minden idők egyik leghíresebb olasz színésze, a Bud Spencerként világhírűvé vált Carlo Pedersoli
– közölte a Pedersoli család Bud Spencer hivatalos Facebook-oldalán.
Akit Bulldózernek hívtak
Pedersoli 1929. október 31-én született Nápolyban. Apjának volt egy gyára Rómában, így a család gazdag volt, de mindenüket elvesztették, amikor 1943-ban a szövetségesek lebombáztak egy lőszerrel megrakott hajót, ami a gyár előtt állt. A barátaival a háború alatt egyszer elment lopni, de nem volt valami sikeres: egy ellenőrzőpontnál SS-katonák kiröhögték, hogy csak egy doboz gombot sikerült zsákmányolnia, és még a biciklijét is majdnem elvették. Nagyon jó memóriájának hála jó tanuló volt, ötévesen lett elsős, ötödikbe nem is kellett járnia, és 16 évesen már felvették egyetemre, vegyészképzésre.
De a tanulmányait félbe kellett hagynia, mert a családdal kiköltöztek Brazíliába. Itt volt rakodómunkás, asszisztens a konzulátuson, és dolgozott egy vegyipari cégnél (ezért úgy hívták, hogy „a Vegyész”). Másfél év után hazament, úszóbajnoknak. (Közben folytatta az egyetemet, már jogi karon, de ezt is csak pár évtizeddel később fejezte be.)
Állítása szerint mindenféle erőfeszítés nélkül lett olasz bajnok (Olaszországban gyorsúszásban ő úszta először egy perc alatt a 100 métert), vízilabdázóként pedig olimpikon lett, és ebben az időben falta a nőket. Még az úszómedence előtt is cigizett, a vérnyomása csak 90/60, a pulzusa 39 volt 80 helyett. Az utolsó meccsét Kárpáti György szerint a magyar válogatott ellen játszotta. Közben elvállalt egy-két kisebb filmszerepet, majd újra elutazott Dél-Amerikába.
Morcos misszionárius
Mielőtt elrepült Venezuelába, 40 millió lírás adósságot halmozott fel autókereskedéssel. Dél-Amerikában aztán törlesztett: 10 hónap alatt hazaküldött havi 4 milliót az apjának, aki továbbadta a hitelezőnek. A jelek szerint ekkor, 27 éves korában kapunyitási pánikja lehetett, mert a Különben dühbe jövök című önéletrajzi könyvében arról írt, hogy elsírta magát az amazóniai dzsungelben, ahol aszfaltozott. Caracasban az Alfa Romeo egyik alkatrészgyártójánál dolgozott.
Végül hazament, és 1960-ban feleségül vette Maria Amatót, akitől három gyereke született (Giuseppe 1961-en, Christine 1962-ben és Diamante 1972-ben). Apósa, Guiseppe Amato híres producer volt – például neki köszönhető az Édes élet –, de Pedersoli szerint nem neki köszönhette, hogy befutott. Akárhogy is történt, néhány kisebb szerep után 1967-ben megszületett Bud Spencer (kedvenc színésze, Spencer Tracy és a kedvenc söre, a Budweiser keresztezésével).
Az ördög jobb és bal keze
Ekkor szerepelt először együtt Mario Girottival, azaz Terence Hillel – az 1959-es Hannibal után, ahol nem vették észre egymást –, akivel 1967 és 1985 között 16 filmben játszott együtt (és még egyszer utoljára a Terence Hill rendezésében készült Bunyó karácsonyigban 1994-ben).
A Spanyolországban amerikai nevű olaszokkal forgatott Isten megbocsát, én nem című film volt az első. A spagettiwestern sikerét meglovagoló filmnek két folytatása is lett, a Bosszú El Pasóban és az Akik csizmában halnak meg. Ezek még durvábbak voltak, mint a páros későbbi vígjátékai, és egyértelműen Terence Hill volt a főszereplő. A második rész forgatásán Eli Wallach sokat tanított Bud Spencernek, akinek a technikája az volt, hogy mivel nem nagyon tudott angolul, a jeleneteiben a szövegének csak az elejét és a végét nyomta meg, közben pedig csak mormogott.
A trilógiát Giuseppe Colizzi rendezte, aki pár évvel a halála előtt még együtt dolgozott a párossal a Mindent bele, fiúk! című filmen, ami – annak ellenére, hogy még pont a legjobb filmjeik előtt készült – a legnagyobb mozibevételt hozó BS&TH-film lett. Bud Spencer korábban sosem hordott szakállat, de az első filmsikerek után haláláig szakállas maradt.
Éppen akkor, amikor a műfaj önmaga paródiájának paródiája lett, az addigi operatőrrel, Enzo Barbonival (E. B. Clucher) feltalálták a babwesternt: Az ördög jobb és bal keze 1-2-ben a félig törvényen kívüli főszereplők a jó ügyért rendeznek vértelen, komikus verekedéseket. Innentől az összes sikeres filmjüknek ez volt az alapja. Bud Spencer szerint a mintaképük Stan és Pan volt. (Bár a filmjeikben sokat bunyóztak, Bud Spencer állítása szerint az életében csak kétszer verekedett: egyszer olimpikonként, egyszer pedig akkor, amikor majdnem elütött egy biciklis hentest, aki erre meg akarta késelni.)
És megint dühbe jövünk
Még volt egy történelmi kalandfilmjük is – A kalózok háborúja, amiben Bud Spencer csak mellékszereplő volt –, aztán a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig elkészültek a legjobb filmjeik. A legjobbakat E. B. Clucher mellett Sergio Corbucci rendezte, a legjobb zenéket pedig Guido és Maurizio de Angelis-és a Fatastic Oceans írta. Míg korábban az amerikai Clint Eastwooddal forgattak olasz westernt, az olaszok most Amerikában forgattak filmeket, a páros sok filmje Miamiben játszódott.
A filmek zsenialitása abban is látszik, hogy évtizedeken át hetente többször felbukkannak a tévében, és minden alkalommal fel lehet bennük fedezni egy újabb rejtett poént. Olaszország mellett Németország és Magyarország a legnagyobb rajongói bázis: még mindig több száz ezren nézik meg egy-egy filmjüket, pedig nagyon sokan megvették a pár száz forintos dvd-ket, és a Youtube-on is fent van az összes, összesen több milliós megtekintéssel.
De állítólag Fidel Castro is imádta ezeket a filmeket, és meg is hívta egy látogatásra Bud Spencert, amit ő udvariasan elutasított. A kommunisták eleve szerették játszani a filmjeiket, mivel a gonoszok gyakran kapzsi oligarchák voltak. Az arab világban pedig azért játszották szívesen, mert nem volt bennük szex. Az alkotók a kritikai siker helyett a célközönségnek (az egész családnak) akartak megfelelni. A 444 az indulásakor az öt legjobb előtt kritikaparódiákkal tisztelgett: Különben dühbe jövünk (1974), És megint dühbe jövünk (1978), Nyomás utána (1983), Nincs kettő négy nélkül (1984), Kincs, ami nincs (1981).
Terence Hill nélkül is ért el sikereket, akivel a közhiedelemmel ellentétben nem voltak elválaszthatatlan barátok, inkább egymással rokonszenvező munkatársak voltak, de azért egy-egy forgatás után, amikor már Terence Hillnek nem kellett odafigyelnie az alakjára, eljártak nagyokat enni.
Bombajó bokszoló
A szólópályáján is voltak gyöngyszemek (például a Vadnyugati Casanova vagy az Aranyeső Yukkában), és gyenge kitörési kísérletek is (Charleston, Fél lábbal a paradicsomban). Kedvenc saját filmje az 1982-es Banános Joe volt, aminek a forgatókönyvét is ő írta: egy dél-amerikai kis köztársaságban élő banánkereskedőt alakít, aki Voltaire Candide-jához hasonlóan kénytelen szembenézni az élet minden kihívásával a bürokráciától a hadseregen át a maffiáig.
De az életműve egyik leghíresebb szerepe nem ez, hanem a Piedone-tetralógiában alakított Rizzo felügyelő volt. Ezt a szerepét Nápoly mellett Hongkongban, Dél-Afrikában és Egyiptomban is eljátszotta. Amikor a dél-afrikai forgatás szünetében kollégájával, a néger kisfiúval elment a stáb egy étterembe, és a rasszista államban a gyereket nem akarták beengedni egy étterembe, Bud Spencerék felháborodva elmentek, utánuk pedig spontán emberi jogi tüntetés alakult az utcán.
Bud Spencer szerint a Seriff az égből és a folytatása ihlette meg Spielberget az E. T. előtt. Több, Olaszországban anyagilag sikeres sorozatban is játszott. Ezek az Óriási nyomozótól a Nincs kettő séf nélkülig már inkább csak Bud Spencer hírnevére építettek, és a legjobb esetben is korrektnek nevezhetők, csak nyomokban emlékeztetve a fénykorára.
A legtöbb filmjében ugyanazok a mellékszereplők és kaszkadőrök tűntek fel, mint később mesélte, egyfajta maffiába/szakszervezetbe tömörültek, és az átlagosnál magasabb bérért dolgoztak. Egyszer még egy névtelen, gyilkossággal fenyegető levelet is írtak Bud Spencernek, amiben több pénzt kértek, majd mindannyian aláírták – legalábbis később ezt mesélte Bud Spencer. A legtöbbször Bujtor István és Kránitz Lajos szinkronizálta, több filmjéhez mindkét egykori magyar színész adta a hangját. (Itt van mind a 11 szinkronhangja.) Ő maga viszont csak néhány angolul felvett filmjét szinkronizálta Olaszországban.
Kincs, ami nincs
Bud Spencer a filmvilágon kívül is aktív volt: megalapította a saját légitársaságát, a Mistral Airt (hogy okleveles repülőgép- és helikopterpilóta, azt a Nyomás utánában is bemutatta). Ezt később eladta, hogy megvehessen egy gyerekruhákat gyártó textilüzemet, és hogy beindíthassa a saját étteremláncát, a Bud Foodot. Ezekről nem írt a 2010-es önéletrajzi könyvében, aminek később az elégedetlenkedés miatt több kiegészített változata is megjelent, és a magyar címe az volt, hogy Különben dühbe jövök.
Ahogy arról sem írt, hogy 2005-ben sikertelenül próbált politikai pályára lépni. Lazióban, a regionális tanácsnokok választásán indult az akkori miniszterelnök, a később elítélt Silvio Berlusconi pártjának, a Forza Italiának a jelöltjeként. Spencer ezt azzal magyarázta, hogy: „Az életben már mindent megcsináltam. Csak három dolog maradt, ami még nem voltam: balett-táncos, zsoké és politikus. Minthogy az első kettő munka szóba se jöhet, bedobom magam a politikában.” Az ellenzék azzal támadta, hogy showbiz politikát folytat, és végül olyasmi történt, ami a filmjeiben szinte soha: vereséget szenvedett.
Fél lábbal a Paradicsomban
Bár már évtizedek óta nem volt igazán nagy dobása, a mai napig folyamatosan stabilan erősen mennek a filmjei, máig aktív magyar blogok foglalkoznak vele, a Bud Spencer-filmzenékre feldolgozás-zenekarok épültek, és fesztiválok meg hasonmásversenyek őrzik az emlékét. 1995-ben nagy szám volt, amikor a Friderikusz Show vendégeként Magyarországon járt. Tíz évvel később a Naplónak adott interjút (1. és 2. rész). A 85. születésnapja alkalmából több magyar újság is vendégségben járt nála.
Akik csizmában halnak meg
45 évesen rosszindulatú daganattal diagnosztizálták, de az több hónap kezelés után eltűnt. 2013 februárján blogokon és fórumokon halálhírét keltették, pedig nem volt semmi baja. Aztán 2014 áprilisában kórházba került keringési problémával: 150 kilós volt, pedig az ő korában ezzel a magassággal 115 lenne még elfogadható. Még két évet élt, legutóbb februárban üzent Magyarországnak, amikor az Oscar-díjhoz gratulált.
„Aki barátot talál, kincset talál.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.