A hétvégén tartott varsói NATO-csúcs fő kérdése az volt, hogy mennyire megy neki Oroszországnak a világ legnagyobb katonai szövetsége. A szervezetet eredetileg 1949-ben éppen azért hoztak létre, hogy ne engedjék a szovjet katonai terjeszkedést. Ahogy a NATO első főtitikára, Hastings Ismay az alapításkor fogalmazott, a NATO-nak három célja volt:

„Az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent tartani”.

A 2016 júliusi csúcson az látszott, hogy a harmadik pont, a németek lent tartása, már nem cél.

A másik kettő még igen, de az is világossá vált, hogy a nyugatiak nem akarják túlfeszíteni a húrt Oroszországgal szemben. Adtak szimbolikus válaszokat az orosz fenyegetésre, de e lépések inkább a status quo fenntartását szolgálják, mintsem szándék lenne arra, hogy odacsapjanak nekik.

2014 nagy fordulatot hozott

Néhány éve még úgy tűnt, a NATO kezd teljesen kiüresedni. A szövetség európai tagjai egyre kevesebbet költöttek fegyverkezésre, míg az amerikai külpolitika egyre inkább a Közel-Kelet, majd Ázsia felé fordult.

Az alapvető változást Oroszország ukrajnai beavatkozása hozta. Először moszkvai zsarolásra az ukrán kormány visszatáncolt egy EU-val kötendő társulási szerződéstől, de az orosz nyomásnak engedő kormányt elsöpörte a népharag. Oroszország ekkor kihasználta a zavaros kijevi helyzetet, és az orosz hadsereg nagyon gyorsan, egy fedett művelettel, vagyis felségjelzés nélküli katonákkal elfoglalta a Krím-félszigetet. Kelet-Ukrajnában pedig polgárháború tört ki, és nyilvánvalóan orosz katonai és pénzügyi támogatással a felkelők kiverték az ukrán hadsereget Donyeckből és Luganszkból. A Nyugat elsősorban gazdasági szankciókkal válaszolt. Azóta sokan új hidegháborúról beszélnek, és az orosz-NATO kapcsolat a Szovjetunió szétesése óta a legmélyebb pontra süllyedt.

Német katonai parancsnokságot telepítenek Litvániába

A mostani NATO-csúcsnak az első fontos szimbolikus gesztusa az volt, hogy Varsóban tartották. Először olyan területen, ami egykor szovjet érdekszféra volt, ráadásul azok közül is egy olyan országban, amelynek kormányai következetesen orosz-ellenes kampányt folytattak az utóbbi években. A lengyelek a három balti tagállammal együtt attól tartanak, hogy ők lehetnek az orosz terjeszkedés újabb áldozatai.

Az ukrajnai konfliktus óta a NATO folyamatosan hadgyakorlatozik Európa keleti felében. Most hétvégén viszont arról is döntöttek, hogy Lengyelországba és a három balti országba ezer-ezer katonát telepítenek. Válaszul Oroszország azt ígérte, hogy harmincezer katonát telepít át a nyugati határához.

Az összesen négyezer katona térségbe vezénylése elsősorban szimbolikus jelentőségű, hiszen ennyi katona képtelen volna megvédeni az érintett országokat egy valódi orosz offenzívától.

Az igazi hidegháború idején, a 60-as években 277 ezer amerikai katona állomásozott a NATO európai tagállamaiban, akkoriban teljesen komolyan felmerült, hogy e katonák egy szovjet támadástól védjék a kontinenst.

Az összesen négyezer katona telepítése inkább csak figyelmeztetés most: azt üzenik Moszkvának, hogy egy NATO-tagállam provokálása egyben a teljes szövetség provokálása is. A baltiak nem is hagyományos orosz inváziótól tartanak egyébként, hanem a helyi orosz kisebbség felfegyverzésétől, szakadár mozgalmak kiépítésétől.

A négy országba négy különböző parancsnokság alatt állomásoznak majd a NATO katonái: Lengyelországban amerikai, Lettországban kanadai, Észtországban brit és Litvániában német vezetés alatt.

Utóbbi talán hosszú távon a legfontosabb fejleménye a mostani csúcsnak: a német hadsereg Európán belüli telepítése, ráadásul éppen Oroszország határában, egyértelműen azt jelzi, hogy a három doktrínából, amit a NATO alapításakor kötöttek ki, az egyik, a németek lent tartása, már érvénytelen. A német kormány tavaly döntött arról, hogy jelentősen emeli katonai kiadásait, és ebben Berlin élvezi az USA teljes támogatását.

Németország mostanra már nem megfékezendő erő, hanem egyre jelentősebb szövetséges Washingtonból nézve. A katonáit egy olyan országba küldi most a NATO, amelyet a második világháború idején megszállva tartottak.

Ukrajna inkább csak szép szavakat kapott

A NATO-csúcsra meghívták az ukrán elnököt is, de csak a tanácskozás végén fogadták, ami jelzi, hogy nem volt módja diktálni a feltételeket, inkább csak elmondták neki, hogy mire jutottak. Ugyan a NATO főtitkára felszólította Oroszországot, hogy hagyjon fel a kelet-ukrajnai felkelés támogatásával, és közölte azt is, hogy a NATO nem fogadja el a Krím bekebelezését, de igazán komoly segítséget Ukrajna sem kapott.

A korrupció elleni harcra és „a védelmi képességek erősítésére” ugyan kap Ukrajna anyagi támogatást a NATO-tól, de ez valójában nem jelent sokat, diplomátoktól kiszivárgott hírek szerint legfeljebb ötmillió euróról lehet szó.

Ahogy nem volt szó arról se, hogy Ukrajnát felvegyék a NATO-ba. Porosenko ukrán elnök ugyan elmondta, hogy igyekszik országát felkészíteni a csatlakozási kérelem benyújtására, de se dátum, se egyéb konrkétum nem merült fel, míg NATO-oldalról azt hangsúlyozták, hogy Ukrajnának szuverénnek és függetlennek kell maradnia, nem pedig azt, hogy a nyugati szövetségi rendszer részévé kell válnia. Ugyanígy nem volt szó a csúcson egy másik ex-szovjet tagállam, Grúzia csatlakozásáról sem, bár a grúz kormányt is meghívták.

Beszélnek Moszkvával

A csúcson az is eldőlt, hogy az ukrajnai konfliktus óta hivatalosan befagyasztott orosz-NATO egyeztetési mechanizmust felélesztik - idén áprilisban már volt egy puhatolózó tárgyalás, de most erre a hétre is szerveztek egyet. A csúcs alatt Putyin orosz elnök telefonon beszélt a francia elnökkel és a német kancellárral is, és ez szintén arra utal, hogy a NATO inkább a lassú rendezést, mintsem a viszály szítását akarja.

Maradnak a katonák Afganisztánban

A csúcs többi döntése közül talán az a legfontosabb, hogy jövőre mégsem vonja ki sem a NATO, sem pedig az USA a még meglévő katonáit Afganisztánból. Összesen 16 ezer katona marad ott.

Eldöntötték továbbá, hogy a NATO kémrepülőkkel segíti az Iszlám Állam elleni küzdelmet, újabb kiképzőbázisokat nyit Irakban, és segíti az EU-t a Földközi-tengeren működő embercsempészek lebuktatásában.

Az állandó NATO-jelenlét erősítése az orosz határon kardcsötértetésnek számít ugyan, de a mostani NATO-csúcs mégsem a konfliktus élezéséről szólt. Inkább a meglévő pozíciók fenntartásának szándékáról, arról, hogy ha már eddig elmérgesedtek a dolgok, akkor ne legyen a helyzet még rosszabb.