Ahány mobilalkalmazás-fejlesztő, szakmai elemző, gazdasági szakértő és jövendőmondó, annyi magyarázat arra, hogyan lett a Pokémon Go-ból néhány nap leforgása alatt akkora siker, hogy a Twitter meg a Tinder csak néz, mint Pikachu a pokemoziban.

A játék sikerében nyilván szerepe van annak, hogy mozgásra késztet, hogy az Ingressről ismert Nianticnek hála egészen precíz geolokációs háttérrel rendelkezik, vagy hogy a Pokémon-univerzum jól bejáratott franchise, ami több generációnak is ismerős, így nemcsak a gyerekek, hanem a szülők szívét is megdobogtatja.

De a feljavított valóságnál, az augmented realitynél semmi nem alkalmasabb arra, hogy rávilágítson a szomorú realityre, miszerint az unaugmented való világ sajnos sokkal rondább, lehangolóbb és unalmasabb, mint egy tetszőleges számítógépes játékkal feldobott változat. Pokémonok nyomába eredtünk Budapesten, itt az öt bizonyíték:

1. Munkahelyi íróasztal, más néven "munkaállomás". Kinek lenne kedve önszántából itt dolgozni akár egy percet is?

Hoppá, ég és föld! Ugye, mennyire feldobja a sivár hangulatot egy Charmander?

2. Lepattant garázsbejáró a Mammut aljában. Még annak sincs kedve idejönni, akinek itt van dolga.

Rögtön megváltozik a helyzet, ha az unalmas, szürke aszfalton felbukkan egy félelmetes Metapod, és csatába szólít!

3. Lehangoló, "Kutyaként belépni tilos" jelzés a járdán a Lövőház utcában. Semmi értelme, a kutyának sincs kedve idejönni.

Zubat to the rescue!

4. Kiábrándító, ócska bazári hangulat a Fény utcai piac alsó szintjén. Be kéne szántani az egészet, nem?

Nem!

5. Dögrovás és pusztulat a Margit híd budai hídfőjénél. Akinek egy csöpp esze van, fejvesztve menekül innen.

Vagy mégsem?

Vagy mégsem!

- Ács Acsi Dániel, anarki