A modern tudomány nem tartja sokra a stresszt, és akkor még angolosan visszafogottan fogalmaztam. Hibáztatták már a nyomasztó feszültséget az elhízástól a rákon át a korai öregedésért is, a pszichológusok java és a pszichológia népszerűségének mellékhatásaként terjedő életvezetési tanácsadók tömegei mind-mind azt javasolják, hogy próbáljuk kerülni a stresszt, és inkább törekedjünk kiegyensúlyozott, méla boldogságra.

Jónak mondod, haver! Te se szerkesztettél még újságot bréking nyúz idején!

Azok, akik komoly stressznek kitett szakmákban dolgoznak, már megtapasztalhatták, hogy a feszültség mennyire élessé tudja tenni az embert:

hirtelen minden letisztul, és egyértelművé válik, hogy mit kell csinálni.

Nem mondom, hogy az elején nem kapja el az embert a pánik, és nem kezd őrült kapkodásba, de mert ez teljesen eredménytelen, idővel beugranak a rutinok. De ennél lehet ezt hatékonyabban is.

Üvöltsd, hogy izgatott vagy, és pózolj szuperhősként!

A dublini Trinity College pszichológiaprofesszora, Ian Robertson, a Stresszteszt: Hogyan tehet erősebbé és élesebbé a nyomás című mű szerzője szerint a stressz nemhogy nem káros, de megfelelően csatornázva az ilyenkor felszabaduló energiákat még hatékonyabbá is teheti az embert.

A stressz energiáinak becsatornázásához szerinte egy négy egyszerű lépésből álló gyakorlatra van csupán szükség:

1. Először is győzd meg magad, hogy igazából nem is stresszelsz, csak felizgultál. Mond ki hangosan, hogy izgatott vagy.
   
2. Vegyél nagy levegőt: lélegezz be lassan, öt másodpercen át az orrodon, majd fújd ki még lassabban, hat másodperc alatt a szádon.
   
3. Állj fel, dülleszd ki a mellkasad, mintha csak szuperhős lennél. Szuperhős vagy!!!
   
4. Szorítsd ökölbe a jobb kezed 45 másodpercre. Engedd ki 15 másodpercre, majd szorítsd újra ökölbe.
   

Bár ez ilyen életvezetési tanácsadós kóklerségnek hangzik, Robertson szerint négylépéses módszere tudományos alapokon nyugszik. Igen, még az első lépés is. "Ha nehéz helyzetbe kerülsz és aggódsz, tényleg elég egyszer hangosan kimondanod, hogy izgatott vagy. Ennyi elég az agy megtréfálásához, hogy a fenyegetést kihívásnak érzékelje" - mondja.

A második lépés a kontrollált légzés. "Ezzel az agyunk egy kritikus területét, valójában az érzelmi állapotunkat kontrolláljuk. Ha aggódunk, elfelejtünk lélegezni" - mondja.

A már tényleg totál hülyeségnek tűnő harmadik lépés Robertson szerint bizonyítottan növeli a tesztoszteronszintet. Az pedig önmagában is magabiztosabbá tesz. A jobb ököl pumpálása pedig a bal agyfélteket serkenti.

"A stresszhormon, a hidrokortozin ugyan a szorongás tünete, de az izgatottságé is. Akár szorongasz, akár izgatott vagy, a szived hangosan ver. Ugyanaz a hormon nagyon másként hat rád, attól függően, hogy az agyad milyen kontextust teremt köré" - állítja. Vagyis, ha aggódunk, szorongunk, a hidrokortizon gátolja a teljesítőképességet. Ha viszont izgatottak vagyunk, fokozza. Hogy éppen milyen hatást vált ki, az pedig Robertson szerint, aki az agyra "programozható gépként" tekint, csak rajtunk múlik.

Állítsd át az agyad

Hasonló következtetésekre jutott a Crew nevű startupcég is. Megfigyeléseik szerint az, ha stresszes helyzetben megpróbáljuk lenyugtatni magunkat, inkább kontraproduktív. Sokkal hasznosabb, ha a stresszt izgatotságként értelmezzük újra.

A Crew emellett a pozitív gondolkodás fontosságát hangsúlyozza. Meglátásaik szerint az agyunk egy sípályához hasonlítható: korábbi gondolataink nyomot hagynak, ami egyrészt hasznos, mert gyorsítja a reakciót. Másrészt viszont önbeteljesítő csapdahelyzetet is teremthet. Tehát ilyenkor fel kell ismerni, amikor elindul egy negatív gondolati spirál. Ebben szerintük segíthet, ha feljegyezzük a gondolatainkat és azt is, hogy mi váltotta ki ezeket. Így már képesek lehetünk rá, hogy megpróbáljunk más válaszokat adni adott problémákra.

Végül kanyarodjunk vissza az alapproblémához:

valóban annyira káros az egészségre a stressz?

A pszichológus Kelly McGonigal szerint maga a stressz, illetve az ezt kísérő fiziológiai jelenségek nem károsak. Az a káros, hogy ezeket rossznak gondoljuk. Ő Robertsonhoz hasonlóan úgy véli, hogy pusztán gondolkodással átalakíthatjuk ezt: elég úgy gondolnunk ezekre az élettani hatásokra, mint a szervezetünk válaszára a kihívásokra. Ekkor elernyednek a vérereink, így a felgyorsult szívverés már tényleg nem káros, testünk pedig sokkal inkább úgy reagál, mint amikor boldogok vagyunk.

McGonigal szerint amúgy magától is védekezik a stressz káros hatásai ellen: oxitocint, boldogsághormont termel, ami arra ösztönöz, hogy keressük barátaink társaságát. Emellett természetes gyulladáscsökkentőként ellazítja a vérereket, csökkentve ezzel a stressz okozta keringési zavarokat. Magyarán a testünk magától is védekezik a stressz káros hatásai ellen, és ha tisztában vagyunk ezzel, és még rá is segítünk a fent ismertetett módszerekkel, akkor ténylegesen a javunkra fordíthatjuk a gyilkosnak gondolt feszültséget.