Elhatároztam, hogy nem megyek be a munkahelyemre, helyette egy napon át ellátom, vigyázom, nevelem és szórakoztatom a 3,5 éves Sámuelt és a 10 hónapos Jakabot.
Feleségem elment otthonról, én pedig egy átlagosnál könnyebb napon kipróbáltam magam a családanya szerepében.
A könnyebb nap azt jelenti, hogy a gyerekek éppen nem voltak betegek, sem hisztisek, nem nőtt a foguk, és én is jó erőben voltam. Nem kellett velük közlekedni a városban, nem kellett vinni őket orvoshoz, hivatalba, rokonokhoz, sportolni, barátokhoz. Nem fújt a szél, nem esett az eső vagy a hó, és nem volt elviselhetetlen hőség sem.
A háztartásban is a legátlagosabb alapfeladatokat kellett csak ellátnom, nem volt takarítás, vasalás vagy komolyabb főzés-sütés. Nem mentem sportolni és a házimunkán kívül semmilyen extra feladatom nem volt.
Laza láblógatásnak tűnt az ügy.
Szinte a teljes 24 órát egy fejkamerával rögzítettem.
Egy okosórával pedig lemértem, hogy amikor anyáskodom, az fizikailag mennyire megterhelő ahhoz képest, amikor épp apáskodom.
