Mit tanulhatunk meg saját magunkról a vidéken megforduló külföldi cserediákoktól és egzotikus szakemberektől?

  • A magyaroknak a világ majdnem minden népéről van valami elképzelése, legalábbis a miniszterelnök szerint.
  • De vajon a Magyarországra látogató külföldieknek milyen benyomásaik vannak rólunk?
  • Erről semmi sem ad jobb képet, mint a városainkba érkező cserediákokról, és az itt maradt szakemberekről író helyi lapok.

Az amerikai, aki tortillának nézte a palacsintát (Kisalföld)

A 17 éves Taveon Powe az Egyesült Államokból érkezett Győrbe, ahol megnézte a Wellhello és a Halott Pénz koncertjét, de a Kisalföld most kérdezte a terrorveszélyről is, így elmondta: „Minden reggel fémdetektoros kapun kell átmennünk. Minden iskolában őrző-védő cégek munkatársai dolgoznak.” Persze a magyar gasztronómiáról is kifaggatták: „Mielőtt Győrbe jöttem volna, néztem a magyaros ételeket a világhálón és nem voltam lenyűgözve. Nyitott emberként azonban szívesen megkóstoltam a paprikás-hagymás alapú fogásokat és egyből ízlettek! A lángost megkedveltem a Balatonon és a palacsintát is. Igaz, utóbbit elsőre különleges tortillának hittem”

Az egyiptomi, aki egy árpádhalmi homokozóba jár, ha elkapja a honvágy (Délmagyar)

„Mesébe illő, ahogyan az egyiptomi arabnyelv- és irodalomtanár a közösségi oldalon, a Google Fordító segítségével meghódította az árpádhalmi lány szívét” – írta Touni Hesham Mohie-Eldinről a Délmagyar, aminek a férfi elárulta:

„Hiányzik a homok. Itt legfeljebb a játszótéren látok. Néha odamegyek, és a kezembe veszek egy marékkal.”

Egyébként – legalábbis tavaly – nem nézték terroristának az árpádhalmiak.

A thaiföldiek, akik 110 faktoros naptejjel sokkoltak, és azok, akiket elbűvölt a Hagymatikum (Bama, Délmagyar)

„Már a gyerekek kicsi kora óta rendszeresen jönnek hozzánk külföldi diákok az iskolájuk szervezésében, és a mi gyerekeink is gyakran mennek más országokba. June volt az első, akit hosszabb távra befogadtunk” – mesélte Fuchs Ágnes, a pécsi fogadó szülő a Bamának a thaiföldi Pitchapa Siwachartchoovongról, akit az egyszerűség kedvéért mindenki June­-nak szólított. A fogadó szülő egyik kedvenc története róla: „Május első hetét a horvát tengerparton töltöttük June­-nal és kedvenc AFS­-es thaiföldi barátnőjével, akit szintén June­-nak hívnak. Első nap, amikor kirándulni indultunk egy enyhén napsütéses reggelen, érdeklődve figyeltük, hogy tetőtől talpig kenik magukat 110 faktoros naptejjel. Az első döbbenet után (ekkora faktorú naptejet még nem láttunk) mondtuk nekik, hogy ennyire talán nem fog égetni a nap. Ekkor elmagyarázták, hogy nem az égés ellen kenik magukat, hanem a barnaság ellen. Thaiföldön ugyanis nem divat barnának lenni.”

A Délmagyar két bangkoki fiatalról emlékezett meg, akik egy videofesztivál miatt visszatértek Makóra, ahol öt évvel korábban cserediákok voltak: „Az egzotikus szépségű Mudmee öt éve már járt Magyarországon, hiszen közel egy évig itt, Makón élt. Azóta most először tért vissza; mint fogalmaz nagy örömmel és boldogsággal jött »haza«. Nemcsak az akkori itt tartózkodása volt jelentős esemény életében, hanem a mostani is. Az ázsiai országban terméktervezést tanuló diáklány hobbija a rajzolás, ezért is volt meghatározó momentum, hogy élete első kiállítását Makón nyitották meg.” Azt mondta, 5 év alatt rengeteget változott a város, a lap szerint a Hagymatikum különösen elbűvölte, amiről úgy véli, egy nagyon nagy és szép épülettel gazdagodott a kisváros. Ball viszont már korábban is visszatért, neki a kalandpark és a Maros-parti inga okozta a legnagyobb örömet.

Az olasz, aki megkóstolta a magyar pizzát (Sonline)

Amikor az olasz Marco Desiderio megtudta, hogy Siófokon lesz cserediák, rögtön rákeresett a Google-ban. „Buliváros, ezt kiszúrtam. Azután meg apukám rájött, hogy de hiszen harminc éve ő Siófokon nyaralt. Itt bulizott” – mesélte a helyszínen a Sonline-nak, ami a 11/A osztály ösztönzésére azt is megkérdezte, mi Marco véleménye a magyar pizzáról:

„Egy Nápoly melletti városban élek, ott készítették a világ első pizzáját. Szóval, az olasz finomabb.”

Az ukrán, aki nem lát sok különbséget Ukrajna és Magyarország között (Zaol)

Igazi kordokumentum a Zaol interjúja az ukrán Roman Geleteivel, aki tavaly volt cserediák a Nyugat-Magyarországi Egyetemen. Természetesen imádta a pálinkát és szépnek találta a magyar lányokat, de a lényeg, hogy megkérdezték, milyen különbség jut eszébe Magyarország és Ukrajna között:

„Alapvetően nem látok sok különbséget. Talán ami érdekes, hogy Ukrajnában minden mindig nyitva van, Magyarországon viszont vasárnap minden zárva van, ezt nem értem, hogy miért van így.”

A finn, akit megdöbbentett a magyar szegénység (Szon)

„Megdöbbentő az itteni szegénység”

– szögezte le azonnal Kristiina Ikäläinen, amikor a Szon arra kérte, ossza meg velük a benyomásait Nyíregyházáról.

A mexikói, aki a cipőkön lepődött meg a leginkább (Feol)

Alejandra Soto mexikói cserediák a sárbogárdi élményeiről mesélt a Feolnak: „És természetesen ehhez a téli hideghez sem vagyok hozzászokva, nagyon fázom.

Nagyon furcsa az is, hogy ha belépek egy házba, mindig le kell vennem a cipőmet.

Nálunk ez nem így van, így furcsa volt, amikor mondták.”

Illusztráció: Herczeg Márk / Microsoft Paint

A hollandok, akik a kiskunsági tanyavilágban lelték meg a boldogságot (Baon)

A holland hippi pár, Rowan és Gijs 2013 őszén költöztek Csólyospálosra, és a Baonnak elmondták, „egyből beleszerettek a helybe, habár az első tél szörnyű volt: az itteni hidegre, és a hóra sem voltak felkészülve, hiszen hazájukban nem nagyon találkoztak ilyesmivel”. Most viszont nagyon elégedettek, a magyar pusztán megtalálták a boldogságukat.

Az etióp, aki Nagykanizsán tért vissza gyökereihez, és a másik, akit migráció-szakértőként kérdeztek (Zaol, Kemma)

Az Etiópiában született doktor, Alemayehu Asnake a Kanizsai Dorottya Kórházból érkezett a nagykanizsai Palinba praktizálni. A Zaol azt írta róla, hogy „mindenkivel kedves és közvetlen – olyan, amilyennek mindenkinek lennie kellene, ha orvoslásra adja a fejét. A több évig a kórházban neurológusként dolgozó doktor szülőhazájában is körzeti orvosként kezdte, így hát nem csoda, hogy visszatért gyökereihez.”

„Mamo doktor! Ön, afrikai férfiként, miként vélekedik a legújabb népvándorlásról, mely részben a fekete kontinensről, részben pedig a Közel-Keletről tart Nyugat-Európa felé?” – tette fel a kérdést a Kemma az etióp Mamo Grumnak, aki fogorvosból lett pecsenyesütő. A megrögzött agglegény diplomatikus választ adott: „Azokkal értek egyet, akik szerint ez rendkívül bonyolult, összetett probléma; egyetlen egy ország sem tudja megoldani egyedül. Tény, hogy a háborúk, a gazdasági válság, és az egyre szélsőségesebbé váló időjárási körülmények mind hozzájárulnak a menekülők számának növekedéséhez. Köztudott, hogy Etiópia az egyik legszegényebb ország a világon, onnan mégsem indulnak tömegesen emberek az ismeretlen felé. Szerintem ezt a problémát nem csak EU-szinten kell kezelni, hanem sokkal szélesebb körben, akár az ENSZ koordinálásával.”

A japán, aki ismerte a szódát, a másik, aki piros-fehér-zöld karperecet visel, és azok, akik itt ettek először fáról leszedett gyümölcsöt (Kisalföld, Délmagyar, Vác Online)

A nagojai Sato Daigo a győri Jedlik-iskolában 10 hónap tanulással nulláról indulva felsőfokú magyar nyelvvizsgát szerzett, és a Kisalföld még azt is megtudta tőle, hogy Japánban is népszerű a szóda.

A 17 éves tokiói Tamaki Hideki „Magyarországról korábban csak annyit tudott, hogy egyik kedvenc játékát, a bűvös kockát a magyar Rubik Ernő találta fel, no meg hogy itt született Bartók Béla és Liszt Ferenc. Nem csoda, hogy ezt számon tartja: muzsikus, 6 esztendeje trombitál. Ezt a szenvedélyét Makón sem adta fel” – írta róla a Délmagyar, ami szerint:

„Hogy rajong Magyarországért, annak szemmel látható jele is van: piros-fehér-zöld karperecet visel, amelyet egy itteni barátjától kapott ajándékba.”

„Igazán a családi napokon kaptak ízelítőt a távolról érkezett diákok, hogy milyen a mi kultúránk, milyenek a szokásaink,

pl. volt, aki életében először evett saját maga által a fáról leszedett gyümölcsöt, vagy látta, hogy hol és hogyan is nő a kukorica”

írta a Vácra látogató japán cserediákokról a Vác Online.

A hongkongi, akinek a zserbó lett a kedvence (Délmagyar)

A hongkongi Ingrid Cheuk 10 év után visszatért Makóra, ahol annak idején cserediák volt. A Délmagyar így mutatta be: „Ingrid, aki Makó előtt Kaposváron is volt cserediák, az itteni évek alatt valósággal beleszeretett Magyarországba. Rajong a magyar konyháért, a süteményekért – a zserbó a kedvence. Azt mondja, a magyarok sokkal barátságosabbak és kedvesebbek, mint a hongkongiak, és itt aludni is könnyebb, mint otthon, mert a városállamban éjszaka sincs csönd és sötét. Ha volna hozzá elég pénze, venne egy házat Magyarországon, és itt töltené a szabadságát. Egyébként hazatérése után egy ideig még tanult, majd tanított, és egy könyvtárban dolgozott. Most rendőr.”

A kolumbiai, aki lehúzta a leplet a kegyetlen magyar időjárásról (Szon)

A Szabolcs Online megkérdezte a Nyíregyházára látogató 18 éves kolumbiai diákot, hogy tetszik neki a négy évszak, amire Nicolas váratlanul kimerítő választ adott: „Tél végén érkeztem, akkor még nagyon hideg volt, mínusz 17 Celsius és nagy hó fogadott. Havat itt láttam először. A hideg idő sem »kedves« nekem. A tavasz viszont gyönyörű volt, nagyon szép ahogyan virágba borultak a fák, bokrok, azután néhány nap alatt kizöldült szinte minden növény. Mégis a nyár a legkedvesebb, bár a kánikulát egy kicsit nehezen viseltem el. Most ősszel szomorú volt, ahogyan lehullottak a falevelek, a hőmérséklet is egyre csökkent.”

A dél-afrikai, akinek Magyarország a második otthona (Boon)

„Magyarország a második otthonom! A magyarok nagyon kedvesek voltak hozzám, befogadtak a családjukba”

foglalta össze a nagykanizsai élményeit a Boonnak Lindsey, a dél-afrikai cserediák.

Az indiai, akinek egy Síva-szobor tetszett a legjobban Magyarországon (Behir)

Az indiai Mishika Jindal Békéscsabán volt cserediák, többek között ezt írta róla a Csabai Mérleg: „Hindu vallású és vegetáriánus, így számára a magyaros ízek, ételek annyira »nem jönnek be«, viszont kedveli a zenét, a művészeteket. Ezért ellátogatott a Munkácsy Mihály Múzeumba, ahol Tímár Ella kalauzolta végig és mutatta be a múzeum állandó és időszaki kiállításait. Mishikának Jankay Tibor törzsi gyűjteménye tetszett a leginkább, hisz közel áll hozzá ez a hitvilág: itt ugyanis egy Síva szobor is található…”

Kiskőrös, az egzotikus vendégek cserediák-nagyhatalma (Régi Napló)

A Régió Napló több cikkben is emléket állított az egzotikus cserediákoknak:

  1. „Az USA ma nagyhatalom, a ti országotok is az volt régen. Látni akartam, mi változott meg, milyen itt élni, Európa közepén, a szocializmus után. Sokan a barátaim közül azt sem tudták, hol van Magyarország, néhányan azt hitték, hogy Mexikó mellett fekszik.” – mesélte Zachary Halberg, aki az amerikai Camdenből érkezett Kiskőrösre.
  2. „Több ország közül azért választottam Európából ezt az országot, mert a svédeknél nagyon hideg van, a franciákat nem szeretem, a magyarok pedig nagyon kedvesek, vendéglátásban kiválóak” – magyarázta a tajvani Sunny Kuo, aki nagyon kíváncsi volt a magyar ételekre. (A paradicsomleves lett a kedvence.)
  3. „A Szabóéknak nem idegen ez a »népvándorlás«, mindkét gyermekük a cserediák program segítségével tanulhatott egy-egy évig külföldön. A 16 éves Kutlwano Keneilwe Rahube, becenevén KK (ejtsd: Keke) barna bőrével, apróra font hajával elég feltűnő jelenség nálunk” – írta a Régió Napló a kiskőrösi gimnáziumban vendégeskedő zulu lányról.

Bónusz: az erdélyiek, akiket Dunaújvárosból vittek el a felcsúti stadionba (Duol)

Áprilisban a marosvásárhelyi Bocskai István Elméleti Líceum 32 diákja Dunaújvárosban vendégeskedett. A Rudas szakközépiskola vendéglátói igyekeztek tartalmassá tenni a vendégeiknek a korai vakációt, elvitték őket Magyarország különböző pontjaira: Budapestre, Visegrádra, Őcsényre, Szekszárdra, Rácalmásra és Esztergomra is. A programokról az egyik végzős erdélyi magyar, Kémenes Soma a Duolnak azt mondta, hogy az utazások egyik csúcspontja Felcsút volt:

„„Nekem a csütörtöki nap tetszett a legjobban, amikor megnéztük a Puskás Akadémiát Felcsúton, aztán elmentünk Esztergomba, ahol a bazilikát is megcsodálhattuk és Budapest egy részét is sikerült megszemlélni.”

Akit még jobban érdekel a cserediákok élete, annak itt a Debrecen Televízió videója, amiben utánajártak, vajon a külföldi cserediákok megszokták-e a magyar konyhát, az új testvéreket, és be tudtak-e mutatkozni magyarul.

Kiskunhalason pedig még ausztrál cserediákok is jártak. Igaz, ők magyarok.