Amikor a Szürke Farkasok szabadon garázdálkodtak Magyarországon

Orbán-Schwarzkopf Balázs történész-levéltáros rendkívül érdekes dokumentumokat szedett össze a közel-keleti terroristák és maffiózók magyarországi működéséről. A 80-as években készült iratokat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találta és egy idén kiadott füzetben dolgozta fel.

Az egyik legizgalmasabb információ a Szürkék és farkasok a vörös árnyékában című kötetben az, hogy már 30 évvel ezelőtt is nagyon komoly üzlet volt embereket csempészni Törökországból Németországba, és Magyarország akkoriban is fontos tranzitország volt. A terroristák és a csempészek között már akkor is komoly átjárás volt, ugyanaz a társaság foglalkozott fegyverrel és heroinnal is, és a török maffia már akkor szőkített olajat Magyarországon.

A Szürke Farkasok címere

A magyar hatóságok elég sokat tudhattak ezekről a sötét üzletekről, de csak óvatosan avatkoztak közbe. Feltehetően politikai nyomásra, feltehetően a szovjet érdekeknek megfelelően nagy mozgásteret hagytak a bűnözőknek, akik szabadon jártak-keltek a kelet-európai országok között.

A dokumentumokból nem jön ki egy világos működési a rendszere a maffiának, de olyan életképek és helyzetek derülnek ki, amitől a 80-as évek Magyarországa egyszeriben egy politikai krimi akciójeleneteinek helyszínévé válik.

A Hamvas Intézet által kiadott kötetben lévő dokumentumok csak a jéghegy csúcsát jelentik, Orbán-Schwarzkopf arról ír, hogy nagyon sok nyomozati anyag most sem kutatható.

A tanulmány elsősorban egy „Nehéz” fedőnevű bizalmas nyomozás dokumentumait dolgozza fel. A nyomozás a Szürke Farkasok török terrorszervezet és a velük dolgozó csempészbanda magyarországi ügyeit vizsgálta elsősorban. Így olyanokról itt nincs szó, mint például hogy Carlost, a „Sakált” 1983-85 között a Rózsadombon bújtatta a magyar állam. (A venezuelai terrorista a 70-es és 80-as években legalább 80 embert ölt meg, 1994-ben kapták el, azóta Franciaországban ül.)

Jöttek – mentek a terroristák

Az viszont kiderül a kiadványból, hogy 1986-ban Budapesten is leszállt, és itt cserélt hamis iratokat az a japán terrorista, aki ferihegyi leszállása előtt két nappal felrobbantotta az USA dzsakartai nagykövetségét, egy csehszlovák detonátorral. És az is kiderül, hogy az Örmény Titkos Hadsereg nevű terrorszervezet két tagja Budapestről utazott Belgrádba, hogy ott 1983. március 9-én megöljék a török nagykövetet.

Visszatérő vendége volt 80-as években a margitszigeti Thermal Hotelnek Abu Daud palesztin terrorista is, aki részt vett a müncheni olimpián elkövetett gyilkosságok megszervezésében. Neki egy időben a Bimbó úton még albérlete is volt, Kelet-Berlin mellett ez volt az egyik székhelye, 1979 és 1988 között rendszeresen készültek jelentések magyarországi tartózkodásairól. Valószínűleg az akkori egyiptomi elnök, Szadat megölését készítette elő, amikor 1982-ben fejbe lőtték Varsóban, vélhetően az izraeli titkosszolgálat emberei. Túlélte, és többek között Budapesten lábadozott.

Pisztoly a bugyiban, gránát a melltartóban

A leginkább filmbe kívánkozó jelenet talán Saker Salim Daud és „felesége” lebukása volt az Orient Expresszen. 1980-ban az osztrák-magyar határon kapcsolták le őket, iraki, egyiptomi és jordán útlevelek is voltak náluk. A nő melltartójában egy – egy kézigránátot, a bugyijában pedig egy pisztolyt találtak. A palesztin ellenállás terroristái voltak, de egy olyan szakadár csoporthoz tartoztak, amely szembeszállt Jasszer Arafattal. A csoportot Szaddám Huszein iraki diktátor kormánya támogatta, így a lebukott pár érdekében a bagdadi magyar nagykövetségen járt közben egy delegáció.

Megnyugtatták a magyarokat, hogy az illetők csak átutaznak Magyarországon, a fegyverek is másik országban kellenek. Úgyhogy néhány hónap múlva a magyar szolgálatok újra vonatra ültették őket, és kikísérték a két terroristát Kelebiánál Jugoszláviába.

Nem tartották sokáig fogva Saral Atalayt sem, akit 1984-ben egy magyarországi benzinkúton kaptak el. Kihallgatásakor azt állította magáról, hogy a pápa elleni merényletkor a vérdíjat intézte, ő helyezte el egy számlán azt a 3 millió dollárt, amit a gyilkos kapott volna. (II. János Pál pápát 1981-ben próbálta megölni Ali Agca, de az egyházfő túlélte a támadást. A merénylő a bolgár titkosszolgálaton keresztül a KGB megbízásából támadhatott, de hírbe hozták a Szürke Farkasok terrorszervezettel is.)

Saral Atalay azt is mondta, hogy az NSZK titkosszolgálatának beszervezett ügynöke is, és heroincsempészekről jelent a németeknek. A magyar hatóságoknak is felajánlotta a szolgálatait, de a magyarok inkább futni hagyták, és hamis papírokkal kiengedték az országból.

Kapálózó lábak a Volvo ablakában

Az iraki ügynökök különösen aktívak voltak Budapesten. Egy 25 fős akciócsoportot tartottak Magyarországon, akiknek az ide emigrált ellenzékiek zaklatása volt a feladatuk. 1982-ben például egy magyar rendőr arra lett figyelmes a Rákóczi úton, hogy egy diplomata rendszámú Volvo egyik hátsó ablakából kapálózó lábak lógnak ki. A Keleti felé hajtó autót nem tudta utolérni.

Hamarosan kiderült, hogy egy Talal nevű iraki férfit raboltak el a követség munkatársai. Talal akkor már négy éve Magyarországon élt, a Szaddám Huszeinnel éppen rossz viszonyban lévő iraki kommunista párt menekítette Budapestre. A férfi elrablásának estéjén verekedés tört ki az iraki nagykövetség budapesti épülete előtt, iraki menekültek estek neki az ott dolgozóknak. Az irakiak elismerték a magyar kormánynak, hogy a követség pincéjében tartják Talalt, ám a friss sebesüléseiről azt mondták, hogy azt akkora szerezte, amikor véletlenül nekiesett egy korlátnak. Végül a magyarok nem engedték meg az irakiaknak, hogy elvigyék a férfit Bagdadba.

Oflu birodalma

A fenti történetek azonban mind csupán adalékok, színes mellékszálak a „Nehéz” fedőnevű nyomozásban, amely Ismail Oflu (vagy más néven Ismail Hacisüleymanoglu) szervezetét igyekezett felderíteni.

A török maffiavezér az egyik főnöke volt egy olyan csempészhálózatnak, amelyik a Szürke Farkasok terrorcsoport mellett működött. A csoportot ugyan fasisztának tartották, de élvezte a kommunista országok támogatását is annak idején. Ismail Oflut Nyugaton akkoriban a II. János Pál pápa elleni merénylet miatt keresték, amiben vélhetően valamilyen módon érintett volt.

Oflunak 20 állandó embere és számos, az országon rendszeresen átutazó kamionsofőre volt. A Törökországból Nyugat-Európába menő áruforgalmat egészítették ki heroinnal, fegyverrel és emberekkel.

Az emberkereskedelem egyre nagyobb üzlet lett, mert az NSZK a 80-as években már erősen korlátozta a török vendégmunkások beáramlását, és csak bizonyos szakmák képviselői kaptak letelepedési engedélyt. Oflu hálózata nem csupán kamionokban rejtett el embereket, hanem azzal is foglalkoztak, hogy Magyarországra turistaként beutaztattak török állampolgárokat, és itt hamis iskolai bizonyítványokat és vízumokat adtak nekik, amellyel továbbálhattak az NSZK-ba.

A heroin csempészetben akkoriban a kommunista országok kormányai is benne voltak. Bulgáriában például az állam segítette ki ugyanezt a hálózatot gyógyszergyári morfiummal, amikor hiány volt az áruból.

A Szürke Farkasok rendszeres vásárlói voltak a bolgár állami KINTEX nevű fegyvergyárnak, és jó eséllyel a magyar Technika Külkereskedelmi Vállalat is adott el fegyvereket a terroristáknak. Ezek egy részét a Farkasok továbbadták egyéb terrorszervezeteknek. Ofluról például a magyar hatóságok tudták, hogy 1982-ben fegyvert adott el az olasz Vörös Brigádok nevű szervezetnek, és kellett a bolgároknak nemzetközi nyomásra kiutasítaniuk, és ezért tette át székhelyét Magyarországra.

Oflu jóban volt az iraki követség budapesti embereivel is, egy időben abban a XI. kerületi lakásban élt, amiben előtte egy olyan iraki diplomata lakott, akit 1982-ben kémkedés miatt kiutasítottak Magyarországról.

Oflu ellen egyszer lakossági bejelentés is érkezett. Egy török kamionos magyar felesége azzal kereste meg a rendőrséget, hogy a férjét arra kényszerítette, hogy fegyvert csempésszen Nyugatra a kamionjával.

Arról is tudtak a magyar hatóságok, hogy az Oflu által irányított kamionok a budapesti Gömb utcai ÁFOR-kútnál háztartási tüzelőolajjal (HTO) tankolnak, ami sokkal olcsóbb volt, mint a dízel. A 90-es években a magyar alvilág legnagyobb üzlete lett az olajszőkítés, ami pont ugyanezt a módszert használta: a HTO-nak könyvelt üzemanyagot adták el gázolajnak.

A török kormány rendszeresen úgy érte el a terrorista-maffiózók kiszorítását a kommunista országokból, hogy alapos újságcikkekben számoltak be a török sajtóban az Ofluhoz hasonló figurák üzelmeiről. Ez történt Oflu esetében is, megírták, hogy Magyarországon szabad tevékenykedik, és ezért 1984 márciusban a magyar hatóságok megkérték, hogy költözzön el az országból, mert kínossá vált a jelenléte. De nem sokáig kellett távolt tartania magát Magyarországtól: szeptemberben már a Gellért Szállóba jelentkezett be éppen aktuális álnevén. 1986-ban a magyar elhárítás egyik ügynökének már azzal dicsekedett, hogy fegyvereket adott el magyar bűnözőknek is.

A történetek és a nyomozások dokumentumai a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet Szemelvények állambiztonsági iratokból című sorozatában jelentek meg, Orbán-Schwarzkopf Balázs Szürkék és farkasok a vörös árnyékában című munkájában, 2016-ban.