Augusztus közepén egy 13 éves New York-i fiú felakasztotta magát. Búcsúlevelet is hagyott hátra, azt írta, nem bírja tovább, hogy állandóan szekálják az iskolatársai, és senki nem segít rajta.

Daniel Joseph Fitzpatrick esete nem az első, rengeteg gyerek lett öngyilkos már hasonló okok miatt, és még többek életét keseríti meg észrevétlenül az angolul bullyingnak nevezett jelenség. Ennek nincsen pontos jogi definíciója, de a témabeli tanulmányok általában úgy határozzák meg a dolgot, mint a másik ember akár fizikai, akár érzelmi megbántására irányuló törekvést.

A médiában és a mai pszichológiai kutatások jelentős részében pont a rengeteg áldozat miatt a bullying egy mindenképp kerülendő és megszüntetendő jelenségként tűnik fel. És persze valószínűleg tényleg az lenne a legjobb, ha ez megszűnne, viszont azzal sokkal kevesebben foglalkoznak, hogy ez a magatartás egyáltalán miért annyira elterjedt az emberekben, nemcsak az iskolás gyerekek között, de rengeteg munkahelyen is.

Erről közölt egy hosszú összeállítást a BBC. A cikkben több tanulmányt is idézve összegzik, hogy a szekálásnak nagyon régre visszanyúló hagyományai vannak. Elterjedt a csimpánzok, a gorillák, a makákók, a hiénák, több vadmadárfaj és a csirkék között is, de még a halak közt is találunk példát ilyen magatartásra.

Kutatók szerint a bullying szinte minden hierarchizált csoportban előfordul.

Példaként említenek egy híresen erőszakos csimpánzt, aki már 3 évesen köveket dobált a társaira, és harapdálta őket, majd felnőttként még erőszakosabb lett. Frodónak hívták, egy tanzániai vadasparkban élt, a kutatók által évtizedeken át megfigyelt Kasakela csimpánzközösségben. A többiek terrorizálása hamar a falkája alfahímjévé tette. Frodó nagyon nagyra nőtt, és rendkívül erős volt, erejét pedig többször fitogtatta is azzal, hogy csak úgy, ok nélkül összeverte a csoportjában élő, alacsonyabb rendű majmokat.

Az ő esetében is kimutatható, hogy ez a magatartás több szempontból is hasznot hajtott neki:

• hamar falkavezér lett,
• folyamatosan emlékeztette a társait a köztük lévő alá-fölérendeltségi viszonyra,
• mivel a csoportja hím és nőstény egyedeit is terrorban tartotta, messze ő szaporodott a legtöbbet, és ő nemzette a legtöbb utódot,
• hatásosan vezette le a feszültséget a falka gyengébb tagjain.

Kutatók szerint a bullying az állatoknál azért is jó, mert a csoport leggyengébb tagjának szekálása

erősíti a köteléket a dominánsabb tagok között,

hiszen közös ellenségképet ad nekik. Ezen kívül a feszültséget is levezetik az alfák ezzel, hiszen az alfák élete is kifejezetten stresszes: egyrészt őrizniük kell a hatalmukat, másrészt gondoskodni a falkáról. A gyengébbek ok nélküli terrorizálásával ennek a feszültségnek egy részét adják tovább lefelé a csoporthierarchiában.

Ezek miatt a legtöbb kutató úgy gondolja, hogy a bullyingnak komoly evolúciós haszna van az állatok között.

Ezt erősítik azok a kísérletek is, amikben a leggyengébb egyedet kiemelték a csimpánzok közül. A szekálás azonban megmaradt, csak a leggyengébb egyed kiemelése után nem őt agyalták el minden nap a domináns hímek, hanem a második leggyengébbet.

Ebből látszik, hogy az emberben is nagyon mélyen gyökerezik ez a magatartás. Nem véletlen az sem, hogy az emberek között is a versengő, stresszes környezetekben jön elő leggyakrabban a bullying: az iskolákban és a munkahelyeken.

Igaz, az embereknél már messze nem csak fizikai bántalmazás dívik, sokkal nagyobb szerepe van az érzelmi terrornak is.

Persze az is tény, hogy több főemlős le tudja küzdeni ezt az ingert.

A csimpánzoknál például lehet Frodónál szelídebben is uralkodni, Frodó testvére, Freud például így tett, ő sokkal diplomatikusabb volt, hatalmának alapját az adta, hogy koalíciókat formált a csimpánzok közt, amik őt támogatták.

Freud uralkodásának épp Frodó felemelkedése vetett véget, de Freud magától visszavonult, és a falka helyet biztosított neki a domináns hímek között.

Ehhez képest Frodó uralkodása sokkal erőszakosabb véget ért, ő 5 évnyi uralom után, 2002-ben hirtelen megbetegedett és legyengült. A többi hím azonnal rátámadt, és ezután évekig egymagában, száműzetésben élt. Majd amikor visszatért a falkához, a hierarchia legalsóbb pontjára került, gyakran megverték. Valószínűleg Frodó 2013-as halálát is egy különösen durva verés okozta.

Frodónak tehát hosszútávon nem jött be a bullying, de evolúciós haszna így is volt a dolognak, hiszen az állat sok utódot nemzett, és eléggé valószínű, hogy más hozzáállással nem lett volna ennyi gyereke.

Ezen kívül megfigyelhető az is, hogy a bonobók körében sokkal kevésbé gyakori a bullying. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a bonobók élete minden szempontból stresszmentesebb, mint a legtöbb majomfajtáé. Pont ezért hippimajmoknak is nevezik őket. A magatartásukból látszik, hogy a főemlősöknél nem szükségszerű magatartás a gyengébbek szekálása, többnyire csak a versengő, stresszes környezet hozza elő ezt az evolúciós beidegződést. (BBC)