Túl gyorsan sétáló, majd hirtelen lelassító menekültek terrorizálják a lakosságot Bicskén

  • "Migránshelyzet női szemmel" - címmel tartott konferenciát egy kormányközeli civil szervezet, ahol főleg férfiak mondták el, mit kell gondolni a migránshelyzetről női szemmel.
  • Georg Spöttle elmondta azt is, hogy német barátai már inkább a Balatonra járnak nyaralni a gyerekkel, Bicske polgármestere pedig a sétálóterrorizmusról mesélt.
  • A nők pedig hazánk morális tőkéjének őrzői.

Izgalmas jelenség lett egy rakás európai országban, ahol a közelmúltban a bevándorlás kérdése a napi politika témája lett, hogy hogyan mozdult rá a női jogok és egyenjogúság kérdésére egy csomó olyan jobboldali szereplő, akik korábban viszonylag kevés érdeklődést mutattak a téma iránt.

Magyarországon is megtörtént mindez: ahol vezető fideszes politikusok (élükön Kövér Lászlóval) korábban főleg arról beszéltek, hogy a nő dolga az, hogy szüljön, és ahol a pártigazgató Kubatov Gábor még mindig arról beszél, reméli lányait elveszi majd valami fiatalember, aki eltartja őket, hirtelen nagyon fontos téma lett a nők jogainak tiszteletben tartása és védelme. Természetesen elsősorban a bevándorlókkal szemben.

Kedd délelőtt a pár éve alakult Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) rendezett is egy konferenciát Budapesten, amin csupa kormányközeli szereplő mondhatta el, micsoda veszedelem leselkedik asszonyainkra, ha nem megyünk el mind népszavazni október elején.

Bár a meghívó szövege még úgy fogalmazott, hogy "Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarországnak fontos a nemek egyenjogúsága, hogy nekünk, nőknek is lehetőségünk van a szabad véleménynyilvánításra!", végül a felkért négy előadó közül három férfi volt, de ez szinte részletkérdés ahhoz képest, mik hangoztak el a délelőtt során.

Mintha a fehér fallal próbálnék beszélni

A rendezvényt Pelczné Gáll Ildikó fideszes EP-alelnök nyitotta meg, akiről felkonferálása során megtudhattuk, hogy nemrég beválasztották az ötven legbefolyásosabb európai politikus közé.

Pelczné rögtön azzal kezdte, hogy nagy dolog, hogy nyíltan lehet itt beszélni erről a témáról, mert erről még Brüsszelben sem mindenhol van lehetőség. Majd hosszasan sorolta az uniós döntési mechanizmusok hibáit, melyeknek köszönhetően egyre több menekült érkezett a kontinensre.

Pelczné Gáll Ildikó (Fotók: Botos Tamás/444)

Innen pedig egyenes út vezetett a szilveszteri németországi eseményekhez, melyeknek rengeteg áldozata volt, de azok a nők Brüsszelben, akik máskor két perc alatt összeverik a cintányért, ha Afrikában vagy Ázsiában valami erőszak történik, most nem aggódták túl a dolgot, az Európai Parlament nem volt szolidáris a megtámadott német nőkkel.

Majd egy júliusi napon Németországban megtörtént bűncselekményeket kezdte el egyesével, településekre lebontva felsorolni, innen ugrottunk tovább a belgiumi no-go zónákra, ahova nem érdemes bemenni, mert ott más törvények vannak érvényben, Strasbourgban pedig a saját sofőrje nem mert bemenni vele egy városrészbe, mivel ott szerinte nem lettek volna biztonságban.

Milyen világban élünk? - tette fel a kérdést Pelczné, aki szerint egyértelmű, hogy a migránshullám és annak felelőtlen kezelése társadalmi feszültségeket szít. És mindez a legnagyobb veszélyt a nőkre jelenti, tette még hozzá, mivel a bevándorlók kultúrájában a nő nem érték, ezért életkorától függetlenül mindenki áldozat lehet.

És persze, meg lehet próbálkozni plakátokkal és tájékoztató anyagokkal elmagyarázni, hogy kell kezelni a nőket:

"De itt nem erről van szó. Olyan, mintha ezzel a fehér fallal kezdenék el beszélgetni, és várom, hogy válaszoljon. Nem fognak válaszolni. Ez a kultúra, ez mélyről jön, bennük van. Egyetlenegy kezelési módja van, a jog."

- foglalta össze az Európai Parlament alelnöke, aki a népszavazással kapcsolatban elmondta:

"Van-e nekünk nőknek, anyáknak, nővéreknek, feleségeknek feladatunk? Hát persze. Mi vagyunk a kulturális és erkölcsi örökségnek a részesei. Gyengédek vagyunk, de a kezünk egyáltalán nem gyenge. A mi kezünkben van a múlt, a jelen és a jövő. Azt is mondhatnánk, hogy mi vagyunk az őrzői hazánk morális tőkéjének. Lehet, hogy nem tudunk menni a határainkat megvédeni, de az, hogy óvjuk lelki-erkölcsi gyökereinket, az a mi kötelességünk."

Sétálóterror

A fideszes politikus felszólalása után következett a négy felkért előadó. Elsőnek a Századvég-féle Migrációkutató Intézet vezető kutatója, Sántha Hanga, akit a FICSAK házigazdája egyszerűen úgy konferált fel, hogy "hölgy létére is behatóan foglalkozott a terrorizmus és a radikális iszlamizmus témájával".

Sántha amúgy bőven felfelé lógott ki a délelőtt mezőnyéből, például mert látszott, hogy tényleg foglalkozott azzal a témával, amiről beszél. Ez nem feltétlenül tett jót a fenyegetésfaktornak, de legalább néhány használható felvetés is elhangzott a konferencián.

Sántha Hanga

Beszélt például a másod- és harmadgenerációs bevándorlócsaládokban felnövő tinédzserek identitásválságáról, arról, hogy hogyan használják ki ezt a dzsihádista szervezetek, beszélt arról a visszahúzó erőről, amit már integrálódás útjára lépett közösségek életébe jelentkezhet, amikor megjelenik egy újabb bevándorlási hullám körülöttük, és arról is, hogy szerinte a nyugati országok a fokozatos meghátrálás útjára léptek, amikor a vallásszabadság jogának tiszteletben tartása miatt például olyan bírósági döntések születnek, melyek alkalmasak a nemi egyenlőségek csorbítására.

Utána viszont Pálffy Károly, Bicske fideszes polgármestere következett, aki rögtön vissza is rántotta a beszélgetés színvonalát a kvótakampány szintjére. Pálffy röviden mesélt a menekülttábor történetéről, majd elmondta, hogy a fordulat 2012-ben következett be: akkor kezdték azt tapasztalni, hogy a menekültek korábban segítséget kértek és amit kaptak, mindig meg is köszönték, ekkortól viszont követelőzni kezdtek, olyan dolgokat kértek, amiket magyar emberek számára sem tudnak megadni. Például házat követeltek, vagy hogy az élelmezésükre szánt pénzt adják inkább oda nekik.

Pálffy Károly, Bicske polgármestere

Aztán berobbant a menekültválság és egyre többen érkeztek a táborba, ráadásul őket általában a határtól vonattal küldték a településre, az állomás pedig a város közepén van. Ennek egyik következménye lett, hogy sok lett a szemét:

Szép tiszta településből szemetes település lettünk.

- mondta a polgármester, aki megemlítette azt is, hogy a városban nyílt két internetkávézó, előtte pedig elkezdtek csoportosulni a migránsok, a bicskeiek pedig nem szívesen mentek arra, egyre többen inkább elkerülték ezt a környéket. Azóta a menekülttáborba wifit telepítettek, az internetkávézók be is zártak, viszont a menekültek még mindig kijárnak a városba. Ebből pedig csomó probléma származik:

"Miket tapasztalhattunk mi? Az utcán, ahogy járunk, ezek az emberek egyszercsak mögénk érkeznek. Sokkal nagyobb lendülettel közlekednek, mint mi. Biztosan nagyon sokan láttak olyan képkockákat a híradásokban, hogy hogyan ugrálnak ki ezek az emberek a csónakokból, amikor partot érnek. Honnét tudják, hogy ott már szárazföld van a lábuk alatt, amikor közelednek a szárazföld felé? És hogyan tolják azokat a csónakokat? Biztos, hogy valahol ezt megtanulták, hogy hol ugorhatnak ki, ahol csak addig ér a víz. Illetve ezek fiatal, huszon-harminc év körüli férfiak elsősorban. Amikor egy ilyen csoport utolér Bicskén egy sétáló párt, mindenki megijed. És szerintem bármelyikünk, ha hirtelen körbeveszi őket 15-20 ember. És abban a pillanatban, amikor utolérték őket, a lendületet nem viszik tovább, hanem átveszik azt a lendületet, amivel mi sétálunk az utcán."

- foglalta össze nagyon részletesen Pálffy, aki szerint bárki, aki ebbe a helyzetbe belekerül, csak arra tud gondolni, hogyan tudna menekülni innen. Mert hogy emellé, beszédben viszont sokkal hangosabbak is a menekültek, tette hozzá.

Mindebből következik, hogy csak a gondviselésnek köszönhető, hogy nem történt olyan esemény Bicskén, mint ami mondjuk Kölnben megtörtént. Majd felidézte a tavaly szeptemberi eseményeket, mesélt a bicskei dohányboltos elleni szeméremsértő támadóról, aki csak 40 nap elzárást kapott, illetve arról, hogy ezek az emberek eszközként tekintenek a nőkre.

Egy merő rettegés az élet Németországban

A rendezvény legnagyobb sztárja a rendőrből és UFO-szakértőből lett biztonságpolitikai szakértő Georg Spöttle volt, aki gyakorlatilag a rettegés autóneppere és MLM-ügynöke: gördülékeny előadásában egymást érik a közel-keleti településnevek, a mindenféle európai terrorelhárító kollégák emlegetése, mindenféle bűncselekmény, terrortámadás és rengeteg vér, de ezt annyira egymásra ömlesztve, hogy még a nagyon koncentráló hallgató is hamar elveszti a fonalat.

Spöttle trükkje az, hogy ismert események véres részleteit köti össze gyakran egyetlen mondaton belül brutális személyes történetekkel. Így kerül egy narratíván belülre a párizsi terrortámadás azzal az afgán szőnyegárussal, aki egyszer megvallotta neki, hogyan verte el nagyon el a feleségét, mert intellektuálisan távolodni próbált tőle, vagy azzal a csinos török doktornővel, aki ejtőernyő-balesete után operálta és akivel randizott is, de akit aztán a nő családja halálosan megfenyegetett emiatt.

Ezek ráadásul ugyanazok a történetek, melyeket Spöttle minden fórumon előszed: ha valaki egy ilyenen már részt vett, biztosan ismeri a németországi arab férfi történetét, akire Spöttle terrorelhárítóként talált rá felesége holtteste mellett és aki azt mesélte, azért nem vitte kórházba, mert olcsóbb venni egy újabb feleséget.

Georg Spöttle

Spöttle előadása nagy részében gyakorlatilag nem is állít semmit, csak egymást érik a különféle kegyetlenkedések, brutális részletek és saját bennfentességének példái, hogy közben félszavakból megtudjuk, egész Németország retteg, német barátai már a Balatonra járnak nyaralni, mert itt mászkálhatnak a gyerekek, Berlinben pedig no-go zónák vannak, ahova a rendőrség csak teljes páncélzatban mer bemenni.

Nem véletlen, hogy Spöttle előadása után a FICSAK remeklő házigazdája úgy konferálta fel a századvéges Migrációkutató Főigazgatóját, Orbán Balázst, hogy reméli, férfi létére edzettebb nála és meg tud szólalni ennyi szörnyűség után.

Orbán amúgy meg tudott. Főleg arról beszélt, hogy valójában filozófiai szinten zajlik most vita az EU-ban: vannak, akik szerint a migrációs nyomás nem befolyásolható érdemben (bár kicsivel később arról beszélt, hogy már ezen álláspont képviselői szerint is érdemben csökkenthető az érkező menekültek száma), és szerintük a feladat ennek kezelése. Erre lett volna egy megoldás a kvóta.

És vannak, akik szerint viszont más eszközökre lenne szükség, nagyobb stratégiai szerepet kéne adni az Európai Tanácsnak, ehhez pedig erő a szavazatokból mutatható fel. Ehhez remek eszköz a népszavazás, ami amellett, hogy ilyen legitimációs eszköz, Orbán szerint alkalmas lehet arra is, hogy politikai felfordulást generáljon akár Európában és átalakítsa a közgondolkodást.