„Még hetekig küzdöttem a félelmeimmel. Éjszakánként a szolgálati fegyveremmel ültem az ágyamon, felkészültem arra, hogy végső esetben öljek, ha a szürke lények újra feltűnnének nálam”

- meséli drámai hangon földönkívüli élményeit egy ezoterikus-fantasztikus magazinban a német származású ex-rendőr, Georg Spöttle, akit elmondása szerint több alkalommal is megvizsgáltak, megdolgoztak a földönkívüliek.

Mindez néhány évvel azelőtt történt, hogy befutott volna Magyarországon, ahol mára a kormány kedvenc migrációs szakértője lett.

Spöttle rejtélyes, de nem újdonsült figurája a magyar közéletnek: egy 2002-es, "A kommandós lelke" c. portréinterjúja szerint a húszas éveiben a német hadsereg elhárításánál dolgozott, és megfigyelőként részt vett libanoni, iraki és szíriai bevetésekén is. Később elvégezte a helyi rendőrtiszti főiskolát, és a német belügyhöz került, ahol a "vietnámi és mongol maffia elleni harc" volt a területe, sőt állítása szerint részt vett az öböl- és a délszláv háborúban is.

Jelenleg főállásban a pesti Zara Hotel biztonsági főnöke, tanít a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, az elmúlt évben pedig valósággal felszántotta a kormánybarát médiát köztévétől a TV2-ig, hogy a migráció veszélyeire figyelmeztessen. És több mint húsz éve már, hogy behálózták az idegenek.

Spöttle jellegzetesen határozott kiállású, öblös hangú tévés szakértő; olyan, aki laikusok számára is meggyőzően viszi a Nógrádi professzorénál is keményebb migránsellenes vonalat. Szerinte a bevándorolók 99 százalékának semmi hajlandósága nincs a beilleszkedésre, egyedül az orbáni bevándorlási politika eredményes az unióban, Angela Merkel és kormánya pedig valósággal “levadássza azt, aki beszélni mer” az igazságról.

Ma már több ő, mint megmondóember. Hónapok óta államtitkárok - mint Pogácsás Tibor vagy Tuzson Bence - oldalán ad elő a bevándorlás sötét oldaláról, politikusok hallgatják tanácsait, és tízezrek isszák szavait a Facebookon. Az idei tusnádfürdői fesztiválon a Migráció Európában c. panelbeszélgetésben Bakondi Györggyel, a miniszterelnöki belbiztonsági tanácsadójával közösen érvelt a migráció ellen.

Paranormális aktiviti

Spöttlét a kilencvenes években még más globális jelenségek foglalkoztatták. Az ekkoriban még Berlinben szolgáló rendőrt főleg az ufókutatás kötötte le, és talán nem véletlen, hogy ezidőtájt számos, nagyon is intenzív földönkívüli élménye is akadt. Valószínűleg épp az álom és ébrenlét határán tapasztalt földönkívüliekkel történt találkozások vezették rá Spöttlét arra, hogy előbb egyszerű idegenkutató, majd a harmadik típusú underground egyik legelismertebb ufológusa legyen.

Az egészben a legrémisztőbb az, hogy Spöttle idegenek általi megkörnyékezése szórol szóra úgy zajlott, ahogy az ember korabeli kásás képű sci-fik alapján elképzelné. A földlátogatók eleinte csak kerülgették, apró, annál zavarosabb jeleket küldözgettek felé, míg nem magatehetetlenné bénították, hogy aztán végleg behálózzák áldozatukat.

A történet egy Tatuin-szerű, homoksivataggal borított bolygón kezdődött. Spöttle berlini otthonában álmában egy végeláthatatlan homoktengeren vágott keresztül, amikor egy rossz lépés után megcsúszott, és felsértette a lábát. A sokktól felriadt, és kibotorkált a fürdőszobába, hogy megmossa arcát, ott viszont egy azonosíthatatlan, 7-10 centi hosszú sebet talált a combján. Hiába kereste az ágyában a sérülést okozó tárgyat, semmit nem talált.

Gyanakodni csak néhány nappal később kezdett, amikor újra álomba szenderült, álmában pedig egy homályos alakú orvos injekciót fecskendezett csupasz lábába. Ébredés után a mosdóhoz csoszogott, és elképedve látta, hogy a tűnyom friss helye ott éktelenkedik a combján.

„Amit igazi félelemnek hívnak, azt csak később ismertem meg, de akkor nagyon alaposan”

- vezette fel a harmadik rejtélyes estéjét a biztonságpolitikai szakértő beszámolója szerint, ekkor ugyanis az idegenek már hús-vér valójukban megmutatták magukat.

Keménykötésű zsaruként Spöttle már akkor is 95 kilót nyomott, de ez meg se kottyant a körülötte sorfalat álló kis lényeknek, akik könnyedén kiemelték a ágyából. Egyből belenyilalt, hogy elhurcolják és orvosi kísérleket végeznek rajta; szinte azonnal a rögtön a nácik áltudományos emberkísérletei nyilaltak tudatába. Hogy ez megtörtént-e, nem tudni -a következő képen ugyanis kábultan ébredt következő reggel, pedig nem ivott, nem drogozott és gyógyszereket sem szedett. Ez még csak a kezdet volt, a következő időkben egyre súlyosabb dolgok történtek.

Előfordult, hogy ágyában egyszerűen mozdulatlanná bénult, majd testét egy láthatatlan erő elemelte az ágytól, és lassú folyamatos mozgással hátára fordította.

Ezek után következtek azok a fent idézett álmatlan éjszakák, amikor éjszakánként már fegyverrel a kezében ült az ágyban, ha esetleg a szürke idegenek ismét feltűnnének a hálószobában.

Spöttle eleinte agydaganatra vagy epilepsziás rohamra gyanakodott, ezért két orvost is felkeresett, de egyik sem talált nála semmit. Hosszú ideig tépelődött azon, mi történhetett vele, míg nem kezébe nem került Budd Hopkins ufológus egy könyve, és csak az nyugtatta meg, hogy nincs egyedül élményeivel.

Az idegenek így is csak két év nyugalmat hagytak a kommandósnak, 1995 novemberében újra megjelentek nála.

Egy hajnalon kék fény árasztotta el a szobáját, azonnal tudta, hogy visszatértek.

Spöttle előbb homályos női alakra lett figyelmes, a következő képen viszont már egy kertben állt, az égen két repülő objektumot pillant meg, de ekkor hirtelen filmszakadás következett. Az utolsó emléke az volt, hogy ágyon fekszik, az arcától 30 centire pedig egy kis alak fura grimasszal bámul rá.

Több ezer kelet-németet raboltak el és vizsgáltak át a kis szürke lények

Spöttle személyes élményei és a tárgykörben folytatott kutatásai nyomán igazi szakértővé lett a korabeli Németországban. Az 1994-es nagysikerű budapesti UFO-kongresszuson, az UFOCON-on már a német CENAP (Centrales Erforschungsnetz außergewöhnlicher Himmelsphänomene – a legkorábbi alapítású, rendkívüli égi jelenségeket kutató német szervezet) küldötteként tartott előadást.

A nemzetközi szaktekintély az UFOCON-on olyan nagyságok oldalán lépett pódiumra, mint a később páratlan tévés karriert futó visegrádi gyógyító, Gyurcsók József vagy a magyar belügy UFO-politikájáról értekező Steindl László. És miközben a szomszédos kisteremben a gabonakörök rejtélye volt a téma, Spöttle a német UFO-eltérítéseket, és a Stasi földönkívüli viszonyait elemezte.

Ahogy azt két éve az Örülünk Vincent is kiszúrta, neve más német szaklapok cikkeiben is felbukkan, ahol az NDK és az idegen kultúrák viszonya a téma. A Mittledeutsche Zeitung egy ironikus írása szerint

Spöttle a fal leomlása után az NDK titkosszolgálatától származó aktákat adott át a nyugat-németeknek, és ebben azért volt érdekelt, mert saját állítása szerint ő egy idegenek által elrabolt ufológus.

A paksaméta 1985 februárból említ egy esetet Halléból, ahol öt egymástól független, beszámítható tanú mesél egy déli irányból közelítő meghatározhatatlan magasságban lebegő furcsa tárgyról. A cikk szerint egyébként az NDK-ban sem nagyon hittek már az UFO-kban, és ugyan Erich Mielke és Markus Wolf asztalára is eljutottak a dokumentumok, bizonyítékok nem kerültek elő.

A szcénában szintén tekintélyesnek mondott alien.de is megemlékezik Spöttléről. Az írás azt a gyakori kérdést boncolgatja, hogy miként hallgatja el a mainstream média a földönkívüliek létezését. Itt a Hamburger Abendblatt alapján idézik Spöttlét, aki az UFOCON-on arról is beszélt, hogy

az egykori NDK-ban több ezer földönkívüliek által véghezvitt emberrablás történt, - sokkal több, mint az NSZK-ban.

Az áldozatokat űrhajókban szállították el és orvosi kísérleteket hajtottak rajtuk végre. Ezek az esetek szigorúan titkosak voltak, és időközben Pullachba kerültek a szövetségi hírszerző szervezethez. Spöttle szerint a Stasinak volt egy UFO-részlege, ami több kelet-berlini minisztériummal és az NDK légierejével is együttműködött, és a Humboldt Egyetem pszichológusai is segítettek azok kikérdezésében, akik kapcsolatba kerültek földönkívüliekkel.

Mai tudásunk szerint a bevándorlást nem földönkívüliek szervezik

Természetesen levélben felkerestük az ügyben az érintett szakértőt is, és rákérdeztünk, vajon a kilencvenes évek után élt-e át hasonló élményeket földönkívüliekkel, illetve van-e tudomása magyarországi kapcsolatfelvételről. Felidéztük Spöttlének beszámolóit álom és ébrenlét közti személyes élményeiről, az NDK területén folytatott tudományos kutatásról és a földönkívüliek által folytatott emberkísérletekről.

A feniteken túl arra voltunk kiváncsiak, van-e információja arról, hogy a Magyarországot sújtó bevándorlási válság kialakulásában volt-e szerepe esetleg földönkívülieknek, illetve bizonyítható-e bármilyen módon a lények befolyása az európai térségben, és a közel-keleti válságrégióban jelenleg tapasztalható folyamatok alakulására.

Spöttle azt válaszolta, hogy nem szeretne már ebben a témában nyilatkozni, de azért néhány ponton kommentálta a kérdéseket.

"Visszatekintve a kb., 20-25 évvel ezelőtti érdeklődésemre, meg azóta olvasott könyvekre és cikkekben a témában, soha semmilyen formában nem merült az fel, ha esetleg léteznek más civilizációk, akik látogathatják a földet, beleszóltak volna politikai folyamatokba, vagy társadalmi változásokba."

Szerinte, ha létezik is ilyen jelenség, amelyre semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre, az titkos kutató és felderítő missziókra korlátozódik, amelyeknek elsősorban tudományos céljaik vannak.

Két évtized távlatából a biztonságpolitikai szakértő már nem tűnik ugyanolyan határozottnak a földönkívüliek létezésében, mint annak idején. De a korabeli élménybeszámolóit nem cáfolta, ami fontos visszajelzés számunkra, viszont könnyen újabb összeesküvés-teóriáknak adhat teret az UFO-hívők köreiben.

Nem ő egyébként az első olyan kormánybarát biztonságpolitikai szakértő, akiről furcsaságok derülnek ki. A korábban agyhullámfegyverről szakértő Nógrádi Györgyről az Index derítette ki, hogy a szakmai életrajzában még a vesszők sem stimmelnek. Földi László, aki szerint az orlandói mészárlás nem terrorcselekmény volt, újabban abban reménykedik, hogy a kiskunhalasi befogadótábor hamarosan hadifogolytáborrá válik.

(A cikk elkészítésében és az eredeti szövegek fordításában közreműködött Czinkóczi Sándor. A címlapképet a Petőfi TV képének felhasználásával készítette Tbg.)

(Georg Spöttle beszámolóját korábban tévesen a a Journal für UFO-Forschung c. lapnak tulajdonítottuk, de azt valójában az ufos-co.de közölte.)