Csak a címe borzalmas - Központi értékek - de minden egyéb szempontból igen szórakoztató és látványos kiállítást rakott össze Osvárt Judit kurátor és Szalai András felkért szakértő az Iparművészetiben, olyant, ami gyerekeseknek és tök normális felnőtteknek is príma program lehet.

A koncepció egyszerű: a négy visegrádi ország - Szlovákia, Cseh-, Lengyel- és Magyarország - dizájterméséből mutatnak be olyan műveket, amik a közös kelet-európai örökségből vagy saját hagyományaikból táplálkoznak.

Itt van pár kedvencem a kiállított darabokból, kezdve egyből a legjobbal:

A csehek sportszerűtlen előnye, hogy már a neveikkel elvarázsolnak. Ezt a felfújható bullterriert például Bulíknak hívják és Jan Capek műve, aki a Fatra gumigyár megbízásából tervezte meg. Osvárt kurátor szerint világhírű, ami érthető, én már az ajtóból a rajongója lettem.

A kiállítás nagy csalija Szabó Eszter Ágnes százmilliószor megosztott és rengetegszer remixelt vicces neofalvédője, az Amikor nagymamám, Zalai Imréné találkozot David Bowie-val. Azért nagy csali, mert olyan remek fotózási lehetőséget jelent, amit olyanok sem fognak talán kihagyni, aki sisem jártak dizájnkiállításon. Egészen biztos vagyok benne, hogy a fotóját megosztók jó része azt sem tudta, hogy ez egy igazi hímzett, falra akasztható tárgy, nem pedig egy digitális grafika.

A kiállítás erőteljesen reflektál a közös kelet-európai hagyományra, aminek méretre és össztérfogatra legnagyobb falatját a komcsi lakótelepek jelentették. A poszt-csehszlovák tervezők láthatólag képtelenek lejönni a lakótelepekről.

A szlovák Ivana Paleckova például vasarelys hatású nyomasztó levelesládákkal jelentkezett.

A lengyel David Navarro-Martyna Sobecka duó egyetlen múzeumshop-barát, papír ajándéktárgyban egyesített két szovjet eredetű exportcikket, a panelházat és a matrjoskát:

Nem véletlen, hogy a legdepressziósabb, hirhedten szlovákszürke lakótelepekkel telenyomott országból érkezett Marian Lassak "Panelák" nevű panelház-komódja:

A közép-európai poszt-szovjet országok lakóinak egyik legfontosabb közös szakrális tere a vitrin, nem véletlen, hogy a mai Magyarország Második Legbefolyásosabb Embere is egy vitrinszakértő, Habony Árpád személyében. Emiatt nem is okozott meglepetést sem a cseh Michal Bacak C3PO-motívumos, a hagyományos morávia népviselet díszítőelemeit a Galaktikus Birodaloméival ötvöző szuvenírtányérja:

sem pedig a szlovák Martin Bu műve a nippeket újraértelmező, blázoló melósokat ábrázoló porcelánszobrocskája.

Szintén a közös élménykics része, hogy errefelé mindig minden rozsdás, mármint ami nem rohadt meg. Így rozsdás például a magyar Németh Zsófia Alíz Iron Maiden nevű, valódi rozsdával megfestett szép selyemruhája is.

Közös vizuális túlélőkészletünk része a panel mellett a sátortetős kockaház is, legyen igazi Kádár-kori vagy kortárs edényszárító:

A közös múlt mellett persze a jelenre is vadul reflektálnak a dizájnerek, a magyar Koczka Kristóf "Out of the bag" nevű IKEA-hack bútorkollekciója például az albérletezők melletzt menekülteknek is praktikus ideiglenes bútorzatot jelenthet. A szett néhány egyszerű, olcsó elemből és egy jellegzetes IKEA-hajléktalanszatyorból teremt rögtönzött, olcsó bútorokat.

És hogy ne mindig süssön a nap, akad példa a hagyomány idióta, bár szerencsénkre vicces újjáélesztésére is. Ez a lengyel bölcső a régi népi bútort és a talicskát ötvözi, megejtő értelmetlenséggel, nem is praktikusan, cserébe egész rondán. De ez a bölcsicska pont kell ahhoz kontrasztnak, hogy még jobban élvezzük a többi darabot.

Egy emelettel lejjebb látható a magyar dizájndíjasok kiállítása is, amiről szintén be fogok számolni, így óriás duplázással indíthatja a budapesti Design Hetet, aki elmegy az Üllői útra.