Barack Obama közvetlenül megválasztása után kísérletet tett az orosz-amerikai kapcsolatok javítására. Külügyminisztere, Hillary Clinton már 2009. március 6-án, másfél hónappal kinevezése után Moszkvába látogatott, ahova még egy szimbolikus ajándékot is vitt magával:
Egy nagy, piros gombot.
A gombra az volt írva, hogy peregruzka. Ez oroszul túltöltést jelent, ami fura üzenet - Clintonék valójában a perezagruzka, "újraindítás" kifejezést keresték. A cél ugyanis ez, a Bush-kormányzat utolsó éveiben vészesen lehült orosz-amerikai kapcsolatok újraindítása volt. Nagy baráti összeborulást már akkor se reméltek, de abban bíztak, hogy szét tudják választani egymástól a problémás ügyeket és azokat, amelyekben lehetséges az eredményes együttműködés.
Ebben értek is el sikereket - sikerült biztosítani az afganisztáni háború logisztikai hátterét, szankciókat hoztak Irán ellen és komoly eredményeket értek el a nukleáris lefegyverzésben is - ennek része volt Lavrov és Clinton 2010-es megállapodása az atomfegyverek előállítására is alkalmas plutóniumkészletek feleslege, 34 tonna plutónium megsemmisítéséről.
Ez az a szerződés, aminek a végrehajtását Putyin hétfőn felfüggesztette, ami
minőségi fordulat az 2014 óta egyre fagyosabbá válló orosz-amerikai viszonyban.
Lényegében Putyin és Oroszország most
atomfegyverekkel, atomfegyverek előállítására alkalmas hasadóanyagkészleteivel kezdte zsarolni az Egyesült Államokat,
ráadásul pont azokban a vitás ügyekben, amiket az amerikai külpolitika igyekezett leválasztani a kezelhető problémákról. Putyin a plutóniumfelesleg megsemmisítését most
kötötte. Ezek Oroszország gazdasági és geopolitikai, illetve a hatalomhoz közel állók anyagi érdekeit és kényelmét valóban sértő amerikai intézkedések, de ténylegesen semmi közük az atomfegyverek témájához. Egyben olyan ügyek, amelyekben Oroszországnak igen gyenge a zsarolási potenciálja. Az Oroszországot sújtó és az azokra válaszul bevezetett orosz szankciók amerikai érdekeket csak korlátozottan érintenek, inkább Európának jelentenek problémát - nem csoda, hogy Németország, vagy éppen Magyarország kompromisszumkészebb a szankciók ügyében.
Annyiban azért tompítanám az orosz lépés súlyát, hogy az eredetileg 2000-ben megfogalmazott, 2010-ben egy kiegészítő jegyzőkönyvvel véglegesített megállapodás - a PMDA - alapján eddig nemhogy a megállapodásban előírt 34 tonna plutóniumot nem semmisítették meg, de még egy grammot sem. A 2010-es, végleges megállapodás szerint legkésőbb 2018-ban kellett volna megkezdeni a plutónium megsemmisítését. Oroszországban még csak építeni se kezdték azt BN800 típusú tenyésztőreaktort, amiben elégetnék a fegyvergyártásra is alkalmas plutóniumot, és az Egyesült Államokban is csak tesztelni készülnek a plutónium megsemmisítésére kijelölt új-mexikói üzemet.
Épp ezért a Washington Post "javarészt szimbolikusnak" minősítette az orosz lépést. George Perkovich, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért kutatási vezetője szerint Putyin döntése inkább csak "elégedetlenségének kifejezése", nem jelent komoly veszélyt a nukleáris leszerelésre.
Ettől függetlenül a helyzet komoly, Putyin váratlan lépésével elég lehetetlen helyzetet idézett elő. Gyakorlatilag teljes fordulatot követel az amerikai külpolitikában, amely most éppen erősíteni készül az amerikai katonai jelenlétet a NATO keleti frontján - pont az ukrajnai polgárháborúban konkrétan, a rendszeres, NATO-tagállamok fővárosaira mért szimulált atomcsapásokat is magukban foglaló hadgyakorlatokon pedig szimbolikusan megnyilvánuló orosz fenyegetésre reagálva.
Nem önmagában a PMDA felmondása a fenyegetés, hanem a lépés üzenete - vagyis az, hogy Oroszország ismét a kapcsolatok egészét is kész kockára tenni céljai elérése érdekében. Ennek akár már rövid távon is lehetnek jelei. Ugyan az amerikai titkosszolgálatok szerint is minden jel arra utal, hogy az orosz titkosszolgálatok törték fel a Demokrata Párt szervereit, hivatalosan eddig nem vádolták meg Oroszországot. Ez most megváltozhat. Márpedig ha ez megváltozik, az látványos jele lesz a viszony megromlásának.
Ha pedig Oroszország tényleg régi sérelmei orvoslásához köt majd bármilyen együttműködést, az nagyon veszélyes helyzeteket teremthet,
például Szíriában is, ahol akár közvetlenül is szembe kerülhetnek orosz és amerikai katonák,
egy ilyen helyzetben pedig fontos volna, hogy a két fél legalább kommunikáljon egymással.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.