Már az alapgondolat nagyon szimpatikus: kreatív módon új értelmet adni az egyik legnépszerűbb hazai szabadidős elfoglaltságnak, a kocsmai ücsörgésnek. A Soproni új társasjátéka ugyanis nem boltban megvásárolható árucikk, hanem a cég sörét árusító helyeken elkérhető, kipróbálható POS (point of sales) reklámeszköz. Egy kis ingyenes extra a közönségnek: tényleg ismeri a magyarok lelkét, aki ingyen szolgáltatással erősítené a márkához kötődést!

Még ki se bontottuk, már tetszett. Eleve a csomagolás: egy henger, amibe belefér a bábuk, kártyák, kocka alá (kipróbáltuk) két félliteres vagy három 0.33-as sörösdoboz. A sopronisdoboz-zöld fóliázáson van gémeskút, Nagytemplom, Balaton, kérész és sárga Volán-busz: nem nagyolták el a dizájnt és látványosan nem globális egyen-motívumokat kaptunk a Sopronitól. Ami pedig egy elég nagy multi, a Heineken egyik hazai brandje.

A játék neve: Mindenki nevet a végén. Ez is zseniális; azonnal megpendíti a nosztalgia húrját a magyarok lelkében,hiszen mindannyian az egymást kiütögetős szivatós társasjátékon nőttünk fel. Ugyanakkor egy apró változtatással máris pozitív kicsengést ad a címnek: itt nem lesznek vesztesek.

Egy kicsit aggódva pattintottam fel a doboz kupakját, de nem, a játék belül sem gagyi. Tartósnak ígérkező ponyva a játéktábla (rálöttyen a sör? Sebaj!), szépek a kártyák, a bábuk. Csak a kartonpapír söröskupakok fognak tuti elveszni napok alatt, de sebaj. Nyilvánvalóan minden játékos kedvű törzsvendég-csapat első dolga lesz, hogy a S O P R O N I betűket flictollal beírja egy-egy valódi söröskupakba és onnantól fogva ezeket próbálják majd úgy összegyűjteni a csapatok, hogy kijöjjön a sörmárka neve - és megnyerjék a kupát. Kupákat. Kupakokat.

Mert ez a játék célja: kirakni a Sopronit, miközben a bábukkal a magyar városok között lovaskocsival, vízibiciklivel vagy épp lángoló kék busszal közlekedve teljesítjük a Balsorskártyákon (!) kapott feladatokat. A kupakokat hol a talonból, hol egymástól lehet megszerezni, a kártyák utasításai alapján hol vakon, hol választva szedegedhetjük fel a betűlet. A szabályok észben tartása még megfáradtan sem ördöngösség. A játékmenet egyszerű, de a kártyák szövege sokadszorra felolvasva is vicces.

Egy menet nagyjából félóra, 2-6 fős asztaltársaság játszhat, mindig két csapatot alkotva lépünk a bábukkal és gyűjtjük a kupakokat. Hogy mi egy-egy játszma tétje, nem határozza meg a szabály, de egy kocsmai társasjátéknak mégis mi lehetne a tétje, ha lemegy egy-egy kör - világos,ugye?