A norvég szuverén vagyonalap a világ legnagyobbja, és elvileg sok-sok generáció számára kellene gondoskodnia az ország bőkezű állami programjainak fenntarthatóságáról. A drága olaj idején hatalmasra hízlalták a norvégok az alapot, és azt is megállták, hogy – mondjuk a közel-keleti országokhoz hasonlóan – rögtön el is költsék azt: 890 milliárd dollár az alap mérete (ez 8-9 év magyar GDP-jének felel meg, de a norvégok csak ötmillióan vannak; Norvégia éves GDP-jének is két és félszerese az alap).

Csakhogy az olajpénzek apadásával a norvég politikusok egy kelet-európai költségvetési alkoholista mohóságával vetették rá magukat a dugipénzre.

A jövő évi norvég költségvetést 8 százalékos deficittel tervezik, és a lyuk betöméséhez 15 milliárd dollárt használnak fel, amit az alapból hívnak le.

A norvég politikusok és az alap kezelői máris aggódni kezdtek a pénz lehívásának túlzott üteme miatt. A törvény szerint évente csak az alap 4 százalékának megfelelő összeget költhetnek el belőle, és jövő évre tervezett 15 milliárd dollár csak 3 százalék lenne – de ezt a szabályt még akkor alkották meg, amikor lényegesen kisebb volt az alap mérete. Ráadásul a mai világban nem lehet olyan hozamokat sem elérni, amivel pótolni lehetne 3-4 százaléknyi pénz elköltését.

A kritikusok szerint különösen az az aggasztó, hogy ilyen hamar álltak át az alap költésére: 2015-ben még javában töltötték fel azt, és úgy tervezték, hogy még sokáig így is teszik – ameddig ki nem merülnek az olajmezők. Csakhogy közbejött a hatalmas olajsokk 2015 második felében, és Norvégia ajándékbevételei rögtön elfeleződtek.

A kormány szerint természetes, hogy ilyen körülmények között a kormány expanzív költségvetési politikát folytat. Így puhább lehet a gazdasági teljesítmény visszaesése. A költségvetési költekezetés fedezetét viszont csak a dugipénzeknél találhatják meg. (Bloomberg)