Clinton szerint Trump alkalmatlan. Trump, ha tehetné, büntetőeljárást indítana Clinton ellen. A második elnökjelölti vita elég heves volt, ennek ellenére mégis feltűnő volt, hogy Donald Trump mennyivel fegyelmezettebb és felkészültebb volt, mint egy hete, az első elnökjelölti vitán.
Akkor magához képest jól kezdett, de fél óra után kezdett szétesni. Elkalandozott, Clinton pedig kegyetlenül kihasználta ezt. Most mintha fordított lett volna a forgatókönyv. Trump dekoncentráltan kezdett, de fél óra után összeszedte magát:
az erősségére koncentrált, folyamatosan felemlegetve, hogy Clinton harminc éve a hatalom közelében van.
Kérdés, hogy ennek lesz-e jelentősége most, hogy a pénteken kiszivárgott szexista kijelentései miatt széthullóban van a kampánya. A kiszivárgott felvétel természetesen a vitán is szóba került, és nem állíthatjuk, hogy Trump jól kezelte.
Nyitásként letagadta, hogy szexuálisan zaklatott volna nőket - a kiszivárogtatott felvételeken pont erről beszél -, "öltözői beszélgetésnek" minősítve az elhangzottakat. Az sem tűnt túl bölcs választásnak, hogy egyből az ISIS-re próbálta terelni a szót, mondván ő ki fogja ütni a terroristákat.
Másodjára pedig Bill Clinton szexuális zaklatási és erőszakos ügyeire próbálta terelni a szót, illetve még felemlegette Kathy Sheltont, akit 12 éves korában megerőszakoltak, és akinek a támadóját az akkor Arkansasban ügyvédkedő Clinton védte - hatékonyan, mert csökkentett büntetést harcolt ki neki egy vádalkuban. De bocsánatot nem kért, csak azt ismételgette, hogy "öltöző".
Clinton egyből lecsapott a lehetőségre, felemlegetve, hogy Trump senkitől sem kér bocsánatot. Nem kért bocsánatot a Khan-családtól, sem Gonzalo Curiel szövetségi bírótól, akit elfogultnak bélyegzett mexikói származása miatt - Curiel az Egyesült Államokban született, alanyi jogon állampolgár, felmenői voltak mexikóiak. És ekkor mondta el azt is, hogy minden eddigi riválisát tisztelte, és vitáik ellenére alkalmasnak tartotta. Trump viszont alkalmatlan.
Összességében Trump katasztrofálisan kezelte a kérdést, pedig ha volt kérdés, amire számíthatott, ez volt az.
Clinton leggyengébb pillanatai azok voltak, amikor a magánszervere volt a téma. Ezzel a kérdéssel láthatóan nem nagyon tud mit kezdeni, még ha azt sikerült is átvinnie, hogy az egy éven át tartó nyomozás megállapításai szerint nincs bizonyíték rá, hogy bárki feltörte volna a szervert. De a 33 ezer törölt email kérdése megválaszolatlan maradt.
Ezen a ponton jelentette ki Trump, hogy ha elnökké választják, különleges ügyészt kinevezve bűnvádi eljárást kezdeményez Clinton ellen.
Az elején azt írtam, hogy Trump sokkal jobb teljesítményt nyújtott, és a vita utolsó órájában fegyelmezetten tudta washingtoni belsősként ábrázolni Clintont. Két dolgot meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban:
Trumpnak voltak nehézségei a kérdezőkkel is. Ez a vita ún. town hall volt, bár a kihipózott fajtából - bár volt élő közönség, ami aktívan részt vehetett volna, többnyire passzív maradt, és a jelöltek se igazán éltek a lehetőséggel. Clinton gyakorlottabb politikusként legalább néha törkedett rá, hogy közvetlenül a kérdezővel beszéljen. Trump inkább elbeszélt a fejük fölött.
Például egy muszlim-amerikai néző kérdésére, hogy mit tenne az iszlamofóbia ellen - amit ő is tüzel a muzulmánok kitiltására vonatkozó terveivel - közölte, hogy a kérdezőnek igaza van, az iszlamofóbia szégyenteli, de a muzulmánok igazán jelenthetnék, ha valamelyikük merényletre készül. Utána nem volt hajlandó megválaszolni, hogy fenntartja-e a muzulmánok kitiltására vonatkozó tervét, vagy sem. Extrém átvilágítás, ismételgette, azt állítván, hogy most ellenőrizetlenül áramolhatnak be a menekültek az USA-ba. (A valóságban a menekültek minimum két évig tartó, többszörös átvilágításon esnek át. Mármint azok a menekültek, akiket előtte már az ENSZ humanitárius ügynöksége is átvilágított, és befogadásra ajánlott.)
Ez inkább csak arra lehet hatással, hogyan ítélik meg a nézők a vitát. De voltak pillanatok, amelyeknek politikai következményei is lehetnek. Például az, amikor Trump
megtagadta saját alelnökjelöltjét, Mike Pence-t,
aki szerint keményen kell fellépni az oroszok ellen Szíriában - ugyanezt az álláspontot képviselte Clinton is. Trump viszont azt állította, hogy az oroszok, Irán és Bassar el-Aszad az ISIS ellen harcolnak.
A helyenként kifejezetten feszült hangulatú, a kérdésekre ritkán válaszoló vita végül kedves pillanatokkal zárult. Egy néző kérdésére, hogy mondjanak legalább egy dolgot, amit tisztelnek a másikban, Clinton Trump gyermekeit hozta fel. "Hihetetlenül tehetséges és elhivatott emberek, és ez nagyon sokat árul el Donaldról" - mondta. Trump megköszönte a bókot, majd azt mondta, hogy bár sok kérdésben nem értenek egyet, de Clinton "sosem adja fel, egy igazi harcos".
Összegezzünk: ha önmagában kéne értékelni a vitát, azt Donald Trump legalábbis döntetlenre hozta - az első felmérések szerint a választók nem értenek egyet velem ebben, a többségük szerint Clinton fölényesen nyerte a vitát. Pedig Clinton ezúttal nem darálta be módszeresen a végére, még ha a szexista botrány felemlegetése lehetőséget is adott volna erre. De épp ez a téma az, ami miatt nehéz önmagában értékelni a vitát, különös tekintettel arra, hogy Trump milyen katasztrofálisan rossz választ adott azzal, hogy kaszárnyahangulatú megjegyzésnek próbálta beállítani megalázó megjegyzéseit. Valószínűleg ez meghatározóbb téma marad, mint a Clinton elleni újra felmelegített vádak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.