Régi ismerős vita tér éppen vissza az amerikai sajtóba: arról, hogy milyen komoly társadalmi veszélyei vannak annak, hogy egyre több huszonéves fiatal él az országban, aki nem nagyon csinál mást, csak egész nap videojátékokkal játszik.

Csak míg korábban főleg morális okokból ment a pánikkeltés, azt felhánytorgatva, hogy ezek a játékok erőszakossá teszik a fiatalokat és az öldöklést népszerűsítik, most egyre többen közgazdasági szempontból találják aggasztónak a helyzetet.

Mindez azután indult be, hogy egy friss és nagy visszhangot kiváltó kutatás épp a videojátékok terjedésén keresztül próbálja részben megfogni, hogyan lehet az, hogy egyre több az olyan fiatal felnőtt az országban, akik nem csak nem találják helyüket a munkaerőpiacon, hanem gyakorlatilag nem is keresik többé, önként kivonultak onnan.

A legfőbb ok persze az ipari termelés visszaszorulásában van: hiába állt mostanra talpra az amerikai gazdaság 2008 után és hiába pörgött fel a foglalkoztatás is Obama utolsó évére, a klasszikus, a kétkezi melós szektorban többek között a technológiai fejlődés miatt ez közel sem érezhető annyira. Mindez pedig érzékenyen érinti a kevésbé iskolázott fiatal férfiakat.

Egy 2015-ben készült felmérés szerint a 21 és 30 év közötti, BA-diplomával sem rendelkező fiatal férfiak 22 százaléka nem dolgozott egyáltalán a megelőző évben. Ez az arány csak 9,5 százalék volt 2000-ben. Egy másik kutatás szerint az alacsony végzettségű, húszas éveikben járó férfiak 51 százaléka él még szüleivel vagy rokonaival. Ez az arány tizenöt évvel ezelőtt 35 százalék volt. És a Pew felmérése szerint a harmincas évek óta nem fordult elő olyan, mint ami most történik: hogy több 18 és 34 között férfi éljen együtt szüleivel, mint együtt párjával.

link Forrás

A Princeton, a Rochester és a Chicago Egyetem kutatói közös munkájukban annak néztek utána, hogy mi történik ezekkel a fiatalokkal. És azt találták, hogy a munkaidő helyett felszabaduló idő 75 százalékát váltották át képernyő előtt végezhető tevékenységre, elsősorban játékokra. (Érdekes, hogy ez a trend jóval kevésbé figyelhető meg a fiatal nőknél, ők a munkaerőpiacról kiszorulva inkább az iskolába mennek vissza a tanulmány szerint.)

Túl jó lett játszani?

A Chicago Egyetem közgazdásza, a kutatás egyik vezetője, Erik Hurst végzősöknek elmondott beszédében foglalta össze eredményeiket. És ebben arról írt, hogy ugyan ő sem vitatná, hogy az amerikai ipar átalakulásának, azaz annak, hogy a munkaerő-igényes termelésről átálltak a tőkeigényes, automatizált termelésre, nagy szerepe van abban, hogy a fiatal férfiak kiszorultak a munkaerőpiacról, de szerinte ez csak a történet egyik, keresleti oldala.

Hurst szerint ugyanis a kínálati oldalon is változás történt. A lényeg röviden összefoglalva, hogy amikor valaki dolgozni áll, úgy dönt, hogy szabadidejének egy részéről lemondva áruba bocsátja az idejét. Bonyolult képlet ez, amiben tényező, hogy ki mennyire van rászorulva a munkára egy számára elégséges megélhetés biztosításához és az is, hogy mennyire értékes az a szabadidő, amiről le kell mondania.

És szerinte ebben történt óriási változás az elmúlt évtizedben: a minőségi videojátékok, az internet és a közösségi oldalak megjelenésével jelentősen megnőtt a szabadidő értéke. Ez vonzó persze a diplomás fiatalok számára is, de ők jelenleg keresnek annyira jól a munkahelyükön, hogy ne érje meg nekik otthagyni a munkájukat.

A kevésbé jól kereső fiatal férfiak számára viszont a kutatás szerint reális alternatíva lett kiszállni a munka világából. Mert míg pár évtizeddel ezelőtt az otthonlógás semmittevést, magányt, elszigetelődést és pár unalmas tévécsatornát jelentett, addig az internetnek és a technológiai fejlesztéseknek hála ma már olcsó befektetés révén lehet rácsatlakozni az egész világra. Az online játékok ráadásul olyan könnyen elérhető sikerélményeket is kínálnak, melyeket az alacsony végzettségű munkavállalók számára létező munkahelyek legtöbbször nem tesznek elérhetővé.

Veszélyes jövő

A kutatás egyik érdekes eredménye, hogy ezek a fiatalok, akik jelenleg szüleik és rokonaik támogatásából élnek és sokan közülük meg sem próbálnak munkát keresni, sokszor boldogabbak az életükkel, mint korosztályuk többi tagja. De Hurst szerint ez csak a rövidtávú kimenetel és aggódik azért, mit hoz a jövő.

Egyrészt vannak arra utaló kutatások, hogy azok a húszas éveikben lévő fiatalok, akik most elégedettek a helyzetükkel, később kevésbé lesznek boldogak: most nem szereznek olyan képességeket, mellyel később jobban fizető állásban helyezkedhetnének el, és hiányozhat az a társadalmi-gazdasági háttér is mögülük, ami családalapításhoz lenne szükséges.

Ez egy rossz kombináció: alacsony igény a munkaerőre és az alacsony munkaerő-kínálat együtt meglehetősen sivár gazdasági helyzetet ígér ezeknek az embereknek.

- írja Hurst, aki szerint a munkaerőpiac akkora szegmenségről van szó, ami már az egész társadalmat érintheti: érdemben kihathat a kormány szociálpolitikájára, komolyan befolyásolhatja a politikai folyamatokat a következő évtizedekben. Ráadásul középtávon súlyos közegészségügyi kövektezménnyel is járhat: a harmincas-negyvenes éveikre perspektíva nélkül maradó férfiak körében nőhet a drogfüggők, a mentális betegségekkel küzdők és az öngyilkossággal próbálkozók aránya.

A probléma biztos, hogy létezik

Az alapállításban, azaz abban, hogy jelentősen megnőtt a munka nélkül maradó, alacsony végzettségű fiatal férfiak száma, nincs igazából vita, ezt világosan mutatják a foglalkoztatottsági statisztikák. Ugyanakkor Hursték következtetése, hogy nem csak az történt, hogy a munka nélkül maradó fiatalok a videojátékokhoz fordultak, hanem hogy az egyre teljesebb élményt kínáló játékok el tudják csábítani a fiatalokat a munkától, már rázósabb kérdés, akadnak is neves közgazdászok, akik szkeptikusak ezzel a kijelentéssel kapcsolatban.

A kutatást hivatalosan még nem publikálták, azaz még várni kell a peer review-ellenőrzésen átment végleges verzióra, de a vita élénksége mutatja, hogy bármi is a helyzet a videojátékok és a munkaerőpiac kapcsolatában, a felvetés egy nagyon érzékeny témára tapintott rá: a munka világából kiszoruló férfiak drámájára.

Rengeteg előrejelzés szól arról, hogy éveken és évtizedeken belül tömegével szűnhetnek meg a munkahelyek a fejlett országokban. A technológiai fejlődés, az automatizáció egy rakás munkakört tesz majd feleslegessé, sofőrtől ügyfélszolgálatosig egy csomó szerepet remekül el tudnak majd látni robotok is.

Csakhogy azok a folyamatok, amiket ezek az előrejelzések felvetnek, valójában már rég megérkeztek. Erről szól Nicholas Eberstadt most megjelent könyve, a Férfiak munka nélkül, ami egy csomó adatra építve veszi végig, hogyan zsugorodik már ötven éve a munkavállaló férfiak köre az országban.

És a láthatatlan krízisnek is nevezett jelenség nem csak gazdaságilag káros, társadalmilag is pusztító lehet: a munkahelyek nem csak megélhetést, de közösségi érzetet, a gyerekek számára átadható hivatástudatot, teljesebb életet is jelentenek. Ezek nélkül viszont egy lépésre vagyunk az olyan, a haszontalanná váló tömegekben politikai lehetőséget meglátó szélhámosok színre lépésétől, mint Donald Trump.

Még azzal a fontos különbségtétellel együtt is, hogy Trump főleg a társadalom perifériájára került idősebb fehér szavazókat tudta erősen megfogni, míg a végzettség nélküli férfiak kiszorulása a munkaerőpiacról minden bőrszínt érint: fehér fiatalok mellett fekete és latino férfiakkal is ugyanígy történik mindez.

A Financial Timesban Lawrence Summers már arról ír a könyv nyomán, hogyha ezek a trendek folytatódnak, 2050-re a 25 és 54 év közötti amerikai férfiak negyede lehet majd munka nélkül. Olyan kihívás ez, amire sürgősen választ kell találnia a társadalomnak, és nem csak az Egyesült Államokban: a növekvő fiatalkori munkanélküliség, a munkahelyek megszűnése és a munkafogalom átalakulása nem csak az USA-t, de minden fejlett országot érint. (Washington Post, Atlantic, Financial Times, NYBooks, RichmondFed)