videojáték

2018. november 19.
2018. szeptember 25.
2018. augusztus 26.
2018. június 18.
2018. június 2.
2018. május 28.
2018. március 19.
2018. február 27.
2017. július 19.

Gyerekek vernek el százezreket kütyüre. Tilos, de kit érdekel?

Itt a nyári szünet, a tizenévesek a plázákban töltik az idejüket, több elektronikai üzletben akár órákon keresztül is ingyen játszhatnak a játékokkal. A gyerekpszichológus szerint ez egy erős felhívó inger arra, hogy meg is szerezzék azokat maguknak titokban, akár azon az áron is, hogy a szüleiktől csenik el a szükséges pénzt. A törvény nem engedi, hogy kiszolgáljanak drága termékekkel kiskorúakat, az áruházakat ez azonban hidegen hagyja.

2017. január 9.
2016. október 11.
2016. augusztus 29.
2016. április 6.
2016. március 12.
2015. október 13.
2015. június 29.
2015. június 15.
2014. december 29.
2014. december 18.
2014. december 15.
2014. november 30.
2014. október 16.
2014. június 19.
2014. május 23.
2014. május 15.
2014. április 1.
2014. január 14.
2013. december 30.
2013. december 28.
2013. november 29.

2013. november 28.

Az Xbox One egy csicska

Márk gyakornok letesztelte az új Xbox-ot, ami dög nehéz, drága, viszont a nappali összes kütyüjét helyettesíti, és parancsszóra ugrik.

2013. október 14.
2013. október 7.
2013. szeptember 28.
2013. szeptember 17.
2013. szeptember 4.
2013. augusztus 30.
2013. január 8.

Utolsó esély: Game On!

Ritkán van olyan program Budapesten, amiről aztán teljesen egyértelmű, hogy tisztavérű geek-ek hatalmas tömegét fogja vonzani - ha úgy tetszik, kötelező esemény. (A Ghost In The Shell premier ugrik be példaként, vagy a témájában is kapcsolódó Pixelhősök bemutatós beszélgetés, ahol is megható volt korombeliekkel és 20 évvel idősebbekkel együtt ovációval köszönteni CoVboy-t, ki CoV-ért, ki az 576-ért.)

A Game On kiállítás sokunk számára ilyen volt, és ha esetleg kihagytad volna annak ellenére, hogy szeretsz játszani és nem a CoD 4-gyel kezdted, ma van az utolsó alkalom, hogy bepótold. (Ha ügyes vagy, még egy kupont is megcsíphetsz, amivel fele áron is megnézheted a kiállítást.) De továbbmegyek: ezt akkor is élvezni fogod, ha igenis ma kezdted, vagy esetleg eddig csak szenvedője voltál valaki más játékfüggőségének - mint a csajom annak, mikor másfél órára a vécén ragadtam egy PSP-vel meg egy különösen csúnya bossfight-tal...

Na, az ilyen őrülteknek kötelező (volt) a Game On, a többieknek csak melegen ajánlott.

Az eszméletlen mennyiségű játékot, amelyet a kiállítás felsorakoztat, kipróbálható formában, spéci mecha-kontrollerekkel, húszéves, vektoros 3D szemüvegekkel és tucatnyi másik nyalánksággal egyetemben, meg sem próbálom felsorolni, olvasni is fárasztó lenne, nem is jegyzeteltem... Elég legyen annyi, hogy öt óra ottlét után engem úgy kellett kidobni a szekusoknak, pedig istenuccse, arra számítottam, hogy két-három óra alatt a végére érek a kínálatnak. Nem tagadom: rettentően élveztem a játékok eme féktelen, határok nélküli habzsolását, kor és nem szerint meglepően sokszínű társaságban (igen, a fiatal, csinos gamer csajok relatíve magas száma meglepett, és itt még csak nem is a visongós 12-14 éves anime con-os közönségre kell gondolni).

Szeretnék ugyanakkor néhány kritikus észrevételt is megfogalmazni a Game On-nal kapcsolatban. A kiállítás főleg a konzolos játékokra, illetve magukra a konzolgenerációk sorára koncentrál, némi kultúrtörténeti visszatekintéssel a kezdetekre. Ez után azonban senki nem fogja kezünket, követhető időrend nincsen, tematikus csak hellyel-közzel, sok tábla nem is volt kirakva a falra, csak letámasztva valahová, de a maradék ismeretterjesztő szöveget is nehéz volt elolvasni a sötétben, nem voltak informálódásra alkalmas kivilágított sarkok. Az, hogy néhány öregebb konzol megadja magát ilyenkor, ennyi konzol esetén meg lehet érteni, de a lefagyott gépeket újra lehetett volna indítani. Műszakilag hozzáértő kezelőszemélyzetből azonban egyet sem láttam, kizárólag biztonsági embereket (akik viszont zárás előtt 15 perccel meglehetősen erőszakosan hajtották ki a jónépet), még a lemerült Wii távirányítókban sem cserélte senki az elemet. Ehhez képest már csak apróság, hogy a férfivécé nem működött, nőiből is csak az egyik.

Nem tudom, hogy csak a kiállítás végére fáradt el ennyire a dolog vagy nem, mindenesetre nem fizettem kevesebbet én sem a jegyért, mint aki az elején jött. Nagy kár, hogy ilyen dolgokra nem figyeltek, de még ezek sem voltak képesek elrontani az összességében pozitív élményt. Amolyan Yodás zárásként: "Game on, I will!"