Moszulnál megkezdődött a végső összecsapás

2016 október 17., hétfő 16:18
140
  • Hétfőn megkezdődött az Iszlám Állam utolsó fontos iraki bázisának ostroma
  • Abban mindenki biztos, hogy előbb vagy utóbb, de a síita-szunnita-kurd-amerikai-török koalíció ki fogja verni Moszulból a két éve ott kikiáltott kalifátus.
  • A kérdés csak az, hogy utána mi lesz.

Haider al-Abádi iraki miniszterelnök hétfőre virradóra rövid üzenetet olvasott fel az állami televízióban:

„Két éve küzdünk az Iszlám Állam ellen. Bagdad külvárosában kezdtük, és Istennek hála most már Moszul külvárosában harcolunk. Ha Isten is úgy akarja, hamarosan megkezdődik a mindent eldöntő ütközet. Csapataink ma megkezdik a felszabadításotokat, és nincs más céljuk Moszulban, mint elüldözni az Iszlám Államot és visszaadni a méltóságotok. Értetek küzdenek.”

Haider al-Abádi miniszterelnök (feketében) bejelenti Moszul ostromának megkezdését. AFP PHOTO Fotó: STRINGER

A síita miniszterelnök minden szavának, különösen a moszuli szunnita polgári lakosság megnyugtatására mondottaknak, komoly súlya volt. De maga a bejelentés, hogy az iraki hadsereg végső rohamra indul Moszul ellen, nem volt meglepetés. Hónapok óta nyilvánvaló, hogy az egykor legyőzhetetlennek tűnő Iszlám Állam elleni harcban el kell jönnie ennek a pillanatnak is, csak az volt a kérdés, hogy mikor. A bagdadi kormány és szövetségesei mára szinte teljesen körbezárták Moszult, az egykor Irak jelentős részét ellenőrző Iszlám Állam gyakorlatilag utolsó mentsvárát az országban.

Pedig 2014 júniusában Moszul nagymecsete volt a helyszíne a terroristacsoportot vezető Abu Bakr al-Baghdadi kevés nyilvános szereplése közül a leglátványosabbnak. Miután a várost ellenőrző, síita többségű kormánycsapatok az Iszlám Állam közeledtének hírére értékes felszerelésük jó részét gyakorlatilag eldobálva, hanyatt-homlok elmenekültek a városból, al-Baghdadi a mecset minbarjáról (pulpitusáról) kikiáltotta az új iszlám kalifátust.

Alig két éve történt, de azóta annyi minden történt a Közel-Keleten, hogy érdemes felidézni, akkor az Iszlám Államot még tényleg sokan verhetetlen gépezetnek tartották. A legpesszimistább forgatókönyvek az egész szunnita arab világot Líbiától Irakig egyesítő kalifátust vizionáltak, és olyan térképek keringtek az interneten, amelyek már fél Európát is arab gyarmatként ábrázolták. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy az Iszlám Állam nem hogy Európa leigázására nem képes, de még legszűkebb bázisát, Kelet-Szíriát és Nyugat-Irakot sem tudja működtetni.

Nagyjából szinkronban azzal, hogy a nyugati tévénézők is ráuntak a lefejezős videókon rémüldözésre, al-Baghdadiék is kénytelenek voltak szembesülni a szinte valamennyi terroristacsoport által megugorhatatlan feladattal: biztosítani kellett volna a mindennapi életet a vérrel és robbanószerkezetekkel meghódított területeken. A magát ekkor már kalifátusnak nevező Iszlám Állam is megpróbálkozott mindennel a saját valutától a kiszámítható igazságszolgáltatásig, de valójában csak a legprimitívebb rémuralommal tudták biztosítani a rendet a két országon átívelő, sivatagból és néhány városból álló „kalifátusban”.

Szunnita rendőr imádkozik Moszul közelében. AFP PHOTO / AHMAD AL-RUBAYE Fotó: AHMAD AL-RUBAYE

Lehet, hogy az Iszlám Állam akkor sem tudott volna rendesen működni, ha közvetlen szomszédai és a régióban érdekelt nagyhatalmak békén hagyják, így viszont az utóbbi két évben csak egyre jobban meggyengültek. 2014-ben már valóban Baghdad külvárosánál jártak - bár arra esélyük sem volt, hogy akár csak komolyan megtámadják a síita többségű fővárost - azóta viszont fokozatosan szorulnak vissza az országban. 2015-16-ban egymás után voltak kénytelenek feladni a hagyományosan szunnita nagyvárosokat, Tikritet, Ramadit, az utóbbi másfél évtizedben többször is teljesen lerombolt Falludzsát, néhány napja pedig még azt a Dabiqot is, ahol az ő iszlámjuk szerint az apokalipszis előtti utolsó csata zajlik majd.

Így már szinte csak az a Moszul maradt az ellenőrzésük alatt, ahol 2016 októberére nemcsak a civilek, hanem az Iszlám Állam elkötelezett harcosai számára is egyre nehezebb az élet. Al-Baghdadiék az utóbbi hónapokban bevételi forrásaik jelentős részét is elvesztették, köztük a Moszul környéki olajkutajkat, aminek következtében az egykor az iraki hadsereg katonáinál jobban fizetett dzsihadisták bére is megcsappant. A körbezárt Moszulból érkező hírek szerint ráadásul a városon belül is van már ISIS-ellenes fegyvere ellenállás, a végnapjait érző kalifátus pedig a bukás szélén álló rezsimekhez hasonlóan paranoiás. Mindenhol kémeket sejtenek, egyre brutálisabb büntetéseket szabnak ki, betiltották a mobiltelefonokat, és folyamatosan razziáznak a magánlakásokban.

Miközben Moszul körül lassan bezárult az ostromgyűrű, a várostól lőtávolon kívül a legkülönfélébb csapatok készülődtek. Hivatalosan az ostromot al-Abádi miniszterelnök indította meg, és a harc oroszlánrészét a síita vezetésű, de szunnita erőket is felvonultató iraki hadsereg 45 000 katonájának kell megvívnia. Mellettük azonban olyan színes koalíció állt össze, mint Mordor falainál:

  • A Moszultól alig néhány kilométerre kezdődő, a baghdadi kormánytól de facto függetlenül működő Iraki Kurdisztánból érkező pesmerga harcosok. A kurd kisebbségnek iszonyatos dolgokat kellett átélnie az ISIS által meghódított területeken, így nekik bőven van mit törleszteniük.
  • Különböző síita milíciák, amelyek eddig is szívesen csaptak oda minden iraki szunnita fegyveresnek és civilnek, és legalább annyira hűségesek a szomszédos síita nagyhatalomhoz, Iránhoz, mint az iraki kormányhoz.
  • A Moszulban a kalifátus kikiáltása előtt erős szunnita törzsek fegyveresei, valamint az egykori moszuli, nem ISIS-párti szunnita ellenzék csapatai. Ezek egyaránt az ISIS utáni Moszul vezetésére pályáznak.
  • 5-6000 amerikai katona, valamint angol és francia különleges egységek. Ezek eddig leginkább a pesmergák mellett működtek tanácsadói szerepben, valamint a nyugati szövetségesek által az Iszlám Állam ellen indított légitámadásokat irányították. Moszul ostrománál is hasonló szerepük lesz, de nem kizárt, hogy szárazföldi műveletekben is részt vegyenek, még ha ezeket nem is verik majd nagydobra.
  • Végül pedig ott lesznek a Moszul környékén már egy ideje felbukkanó török csapatok is. Törökország korábban kvázi nyíltan támogatta az Iszlám Államot, most már inkább arra készülnek, ami utánuk jöhet. Különösen tartanak a kurdok megerősödésétől, valamint az iráni síita rezsim előrenyomulásától a szomszédjukban.

Hogy az Iszlám Államnak hány harcosa van Moszulban, nem tudni pontosan. Minden jel arra mutat, hogy a legfelsőbb vezetés, köztük al-Baghdadival, már elmenekült a városból. Talán át a határ másik oldalára, Rakkába, az ISIS szíriai központjába. Moszulban körülbelül 6000 fegyveres maradt, valamint több százezer, egyes források szerint egymilliónál is több civil, akiket ha máshogy nem is, emberi pajzsként még mindig használhatnak. És hiába vannak jóval kevesebben a várost védők, az ostrom forgatókönyvéről ők dönthetnek.

Iraki kurd harcosok, azaz pesmergák konvoja halad Moszul irányába. MTI/AP/Bram Janssen Fotó: Bram Janssen

A legoptimistább baghdadi várakozások szerint az Iszlám Állam akár úgy is határozhat, hogy egyszerűen feladják a várost. Az a 6000 katona túl sok ahhoz, hogy feláldozzák őket, több értelme van leborotválni a szakállukat, és a civilek közé vegyülve kiszökni a városból. Aztán lehet valahol máshol, akár Rakkában is újraszerveződni, vagy teljesen visszaolvadni a társadalomba, ahogy Szaddam Husszein emberei tették, amikor az amerikaiak megszállták az országot, hogy aztán éppen ők hívják életre az ISIS-t. Ha így történne, a most összegyűlt koalíció szinte egyetlen puskalövés nélkül bevonulhatna Moszulba, és csak a minden bizonnyal aláaknázott utakkal és épületekkel kellene vigyázniuk.

Ennél a forgatókönyvnél azonban valószínűbb, hogy az Iszlám Állam nem adja fel Moszult, hanem akárcsak Tikritben, Ramadiban és Falludzsában, városi gerillamódszerekkel igyekeznek ellenállni - azzal a különbséggel, hogy szemben a kisebb városokkal, itt nem néhány százan, hanem több ezren küzdenek majd. Városi gerillák ellen a legmodernebb fegyverekkel felszerelt hadsereg sem tud hatékony lenni, vagy csak akkor, ha felvállalják a járulékos kárt, a sűrűn lakott részek porig bombázásával járó civil halottak tömegeit. Most, amikor az amerikaik éppen Putyint és Asszadot támadják az Aleppóban elkövetett háborús bűneikért, nem valószínű, hogy Washington szívesen lőne civilekre.

Így marad a hosszadalmas, költséges, és a civil lakosság számára persze szintén borzasztó szenvedésekkel járó, elhúzódó ostrom. Hogy hetekig vagy hónapokig tart-e, az ismét csak az Iszlám Állam elszántságán múlik. Azzal kapcsolatban viszont senkinek nincs kétsége, hogy Moszul ostroma az ostromlók győzelmét hozza majd. A kérdés inkább az, hogy mi történik a városban és környékén az ISIS elkergetése után.

Az iraki hadsereg katonái útban Moszul felé. AFP PHOTO / AHMAD AL-RUBAYE Fotó: AHMAD AL-RUBAYE

Moszulnak, Irak második legnagyobb városának 2014-ben még kétmillió lakosa volt. Ma már ugyan jóval kevesebben vannak, és az ostrom alatt nyilván sokan el is fognak szivárogni biztonságosabb vidékekre, de így is több százezren rekedhetnek a városban. Az ő és az elmenekülők sorsáért már most sokan aggódnak.

Al-Abádi miniszterelnök szerint a síita milíciák és a kurd pesmergák nem léphetnek majd be Moszulba. Kérdéses, hogy ez tényleg így lesz-e, az viszont nem, hogy a síita túlsúlyú iraki hadsereg is képes kegyetlen dolgokat elkövetni szunnita fegyveresek és civilek ellen. A cikk elején idézett beszéd az utóbbiak megnyugtatásukat is szolgálta, de kérdéses, hogy Irakban van-e még vallási vagy etnikai kisebbség, amelyik megbízik egy másik csoport ígéreteiben.

A Moszulból elmenekülők első körben a már most is szűkös forrásokból gazdálkodó, Irakban aktív nemzetközi civil szervezeteknek fognak fejfájást okozni. Később viszont, ha nem sikerül rendezni az ő és szűkebb hazájuk sorsát, akkor azokban a nyugati országokban, ahol már most is korábban elképzelhetetlen hőfokon forr a menekültellenes gyűlölet. Az Unicef szerint Moszulból május óta 200 000-nél is többen menekültek el, ez a szám pedig az ostrom hetei-hónapjai alatt megtöbbszöröződhet olyan emberekkel, akiknek többé nem nagyon lesz hova hazamennie.

És persze kérdéses, hogy mi lesz a Moszul elvesztése után Irakból gyakorlatilag kivert, Szíriában is megtorpant Iszlám Állammal. Most reális esély van az egykor rettegett terrorszervezet teljes megsemmisítésére, vezetőik elfogására vagy meggyilkolására. A radikális iszlám ideológia és terrorizmus ettől azonban nem fog eltűnni a világból, sőt, van szakértő, aki éppen arra figyelmeztet, hogy az ISIS megalázó megsemmisülése éppen látványos nyugati terrorakciókat eredményezne, hiszen az iszlamistáknak muszáj lenne valahogy erőt mutatniuk.

Azt már megtippelni sem meri senki, hogy Moszul ostromának milyen hatása lehet a szomszédos Szíriában öt és fél éve dúló, 400 000 halálos áldozatot követelő, az egész Közel-Keletet, és a menekültválságon keresztül Európa egy részét is destabilizáló polgárháborúra.

(Fontosabb források: American Interest, Guardian, Economist, Middle East Eye)

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt