Bár az 1959-es polgári törvénykönyv (Ptk.) olyan paradox helyzetben fogant, amiben a lehető legszűkebb határok közé szorították a magántulajdont, a kódex kiemelkedő szakmai színvonalat képviselt – mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter a Magyar Jogász Egylet emlékülésén, amit Világhy Miklós jogtudós születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek.

Trócsányi László azt mondta, a Ptk. előkészítésére létrehozott kormánybizottság tagjaként Világhy Miklós meghatározó szerepet játszott a kódex kidolgozásában, és a törvénykönyv sok ponton merített az 1928-as magánjogi törvényjavaslatból. Köztudomású tény, hogy a második világháború utáni magyar magánjog fejlődésére erőteljesen rányomta bélyegét a szovjet és szocialista befolyás – emlékeztetett Trócsányi.

Idén több kiemelkedő magyar jogtudós kerek évfordulójára emlékezhet a szakma – mondta Trócsányi László, aki a civilisztika jelentős alakjainak sorában elsőként említette Világhy Miklóst, és mások mellett a büntetőjog-tudomány „egyik legnagyobb formátumú” egyéniségéről, a 190 éve született Csemegi Károlyról is beszélt. Azért is fontos megemlékezni a 20. század iskolateremtő és kiváló magánjogászairól, mert még élnek olyan neves professzorok, egykori tanítványok, akik személyesen ismerhették őket – mondta.

Egy teljes szakmai pályafutás

Bár Világhy Miklós viszonylag korán, 63 éves korában meghalt, a szakmai pályafutása teljesnek mondható. A leginkább polgári és nemzetközi magánjogi kérdésekkel foglalkozott, szűkebben vett szakterülete a tulajdonjog és az iparjogvédelem volt, ezek mellett a gazdaság és a jog összefüggéseit vizsgálta több publikációjában, és kiterjedt kutatásokat folytatott a szellemi alkotások joga és a szerzői jog területén is. Világhy Miklós 1939-ben szerzett diplomát Budapesten, ezután bírósági fogalmazóként, majd bíróként dolgozott. A második világháború után, 1945-ben az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetőjévé nevezték ki, 1949-ben az Iparügyi Minisztérium főosztályvezetője lett. Ekkor kezdett oktatni az ELTE jogelőd intézményében, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1953-ban egyetemi tanári kinevezést kapott, 1956-tól pedig a polgári jogi tanszék vezetésével bízták meg. Ezt a posztot 22 évig töltötte be.

Trócsányi László azt mondta, Világhy Miklós személyisége, lenyűgöző és felejthetetlen előadásai nagy hatással voltak tanítványaira. A visszaemlékezésekben külön hangsúlyozzák kristálytiszta polgári jogi dogmatikus gondolkodását, és azt a harcos erőfeszítést, amit a polgári jog egységének megteremtése érdekében vállalt. Világhy Miklós az egyetem vezetésében is szerepet kapott: 1953 és 1956 között a jogtudományi kar dékáni tisztségét töltötte be, később az ELTE rektora lett. Ez a megbízatása csak egy évig tartott. A miniszter szerint „nyilvánvalóan történhetett valami 1956-ban", erre utal az is, hogy Világhy Miklós csak 1962-től lehetett újra egyetemi vezető, ekkor 3 évre az ELTE tudományos rektorhelyettesévé választották.

Egyetemi munkásságával párhuzamosan haladt akadémiai előmenetele: 1969-ben doktori címet szerzett, 1976-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Vékás Lajos, az MTA alelnöke, az 1980-ban elhunyt Világhy Miklós azt mondta: a professzor a polgári jog klasszikus szépségeinek felmutatásán keresztül a jogtudomány maradandó értékeire hívta fel a hallgatói figyelmét. Előadásainak mélysége magával ragadta a diákokat, pedig a mondanivalóját nem fűszerezte anekdotákkal. Nagy erénye volt a tiszta fogalmazás: gondolatait pontosan csiszolt, világos stílusban közvetítette. Az MTA alelnöke felidézte, hogy Világhy Miklósnak széles körű volt az érdeklődése, minden kérdéskörben nyitott volt a beszélgetésre, kivéve a politikai témákat, amelyeket elvből és következetesen került. Az emlékülésen Verebics János egyetemi docens, valamint Sárközy Tamás, a Magyar Jogász Egylet elnöke is előadást tartott. (MTI)