A NER milliárdosai új reformkor helyett csak óriási veszteséget okoztak Magyarországnak

Simicska és Spéder ügye bebizonyította, hogy a cinkosságra épülő gazdaságban végső soron mindenki pórul jár. Szomorú a száműzött oligarcha, csalódott az önmagát elárulva, átverve érző hatalom, de a legnagyobbat Magyarország szívja.

„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban.” (Lánczi András)

Lánczi András sokszor emlegetett nyilatkozatának kétféle interpretációja polemizál egymással a nyilvánosságban. Az egyik szerint Lánczi megfejtése felér egy nyílt beismeréssel. Miszerint a Nemzeti Együttműködés Rendszere = Lopás. A másik szerint ez egy rosszindulatú félremagyarázása a kormányzati főideológus mondatának. Ugyanis a Fidesz gazdaságpolitikájának nem a közvagyon magánvagyonná konvertálása a leglényege, hanem egy új, központilag koordinált és támogatott nemzeti nagytőke kiépítése. De sikerült?

„A magyar kormánynak kiemelten fontos a magyar nemzeti tőke megerősítése,” (Orbán Viktor)

A Fidesz gazdasági szabadságharcának nyíltan felvállalt komponense a nemzetközi szinten megnyerhetetlen piaci verseny kiiktatása, és helyette a lehetőségek és javak lojalitás alapján való újraelosztása. A NER-ben valódi, rátermettségen alapuló versengés helyett háziversenyeket rendeznek, ezekben pedig Orbán Viktor a döntőbíró. Akik szerint pedig az állami feladatok kiosztásánál, és a pályázatok elbírálásánál az elvégzett munka minősége és a legoptimálisabb ár kéne legyen a legfontosabb szempont, azok homlokába maga a kormányfő süti bele a labanc-bélyeget. A rendszer nyertesei nem a tehetségesek, szorgalmasak, szerencsések, hanem az a nagyon szűk, cinkosokból álló bizalmi kör, akik alávetik magukat a NER akaratának.

„Amikor ön a magyar nagytőke ellen beszél, akkor labancpolitikát folytat, amit én elutasítok.” (Orbán Viktor)

A legnagyobb magyarok

Az új arisztokrácia a nemzetgazdaság fundamentumát képezi. Szerepük szerint tolják, húzzák a magyar gazdaságot, munkahelyeket teremtenek, adóznak, adakoznak, mint az állat, építik, és erősítik hazánkat. Ők az új Széchenyik és Wesselényik. Korunk legnagyobb magyarjai.

Az utóbbi években két topkategóriás, legbelső körbe tartozó újkori magyar nagytőkés esett ki a pikszisből, lett hivatalosan is a NER halálos ellensége. Simicska Lajos és Spéder Zoltán két kiemelten jelentős alakja volt az orbáni rendszernek. Hosszú éveken keresztül csillagászati összeg, sok zsáknyi közös pénzünk lett feléjük terelve. A haza legjelentősebb ügyei voltak rájuk bízva. Majd valami oknál fogva elveszítették a kormányfő bizalmát, és ebből következően a kézzel vezérelt sajtó totális háborút, lejáratókampányt folytat ellenük.

A NER két nagyon erős pillére kidőlt. Két lojális nagytőkéssel kevesebb. Sok-sok milliárd forint elúszott a semmibe. (Abba most bele se merjünk gondolni, hogy ennyi pénzből mennyi kis- és középvállalkozást lehetett volna megtolni). És Magyarországnak ebből csak vesztesége, és semmi haszna nem származott. De nagy kudarc ez a NER számára is.

Spéder és Simicska, két szimbolikus figura kegyvesztettsége és száműzetése a NER-ből erősen megkérdőjelezi a Fidesz legfőbb politikájának sikerességét. A lojalitást a tehetség elébe helyező gazdaságot.

Média, bankok pipa?

Ha megnézzük milyen nagy nemzetstratégiai feladatokat bízott rájuk Orbán Viktor, akkor a kudarc még szembetűnőbb és fájdalmasabb. Orbán legutoljára Lengyelországban dicsekedett el a magyar gazdasági szabadságharc jelenlegi állásáról

„Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk,...„ (Orbán Viktor)

A média és bankszektor bezsákolása nem titkoltan Orbán Viktor legfontosabb stratégiai céljai között szerepelnek. De korábban Simicskával és most Spéderrel ezek a folyamatok megakadtak.


A régi kollégiumi szobatársat, barátot Simicska Lajost még 2002-ben bízta meg a Fidesz, hogy húzzon fel egy magyar viszonylatban jelentős, fénykorában a Heti Válasz, Hír Tv, Magyar Nemzet, Metropol, Mahir, Class.fm, Lánchíd Rádió portfólióval rendelkező médiabirodalmat. Belekerült vagy 10 évbe, és jó pár zsák pénzbe, hogy felépüljön. És most mire mennek vele? Simicska egy jelentős részén továbbadott, ami megmaradt, azt pedig bojkottálja a NER.

"A pénzügyi szektorban megvan az OTP, amelynek ugyan vitatható tulajdonosi háttere van, de mégiscsak magyar banknak tekinthető, most a takarékszövetkezeti rendszert mellé szervezzük, így nyugodtan mondható, hogy lassan meg fogjuk haladni az 50%-nyi tulajdoni arányt, és van egy pénzintézet, ami közép-európai kitekintésben is jelentősnek mondható, sőt az európai rangsorban is jól áll" (Orbán Viktor)

Spéder Zoltán lehetőséget kapott egy óriás pénzintézet létrehozására, és szépen belebukott. A Postával megtámogatott takarékszövetkezeti integráció fej nélkül maradt, megrekedt. A pénz jelentős részét benyelte Spéder korábbi bankja, az FHB. És arról se feledkezzünk meg, hogy Spédernek szintén van egy nagy magyar tulajdonú médiabirodalma, ami felett sötét felhők gyülekeznek.

Szűkül a kör

A túlközpontosított orbáni rendszer természetéből fakadóan egyre paranoiásabbá válik, egyre bizalmatlanabb. Az eredetileg is szűkre szabott bizalmi kör tovább szűkült, és bővülésre képtelen. A lojális milliárdosokat egyáltalán nem könnyű pótolni. És így kényszerűen és rohamosan összpontosul egyetlen felcsúti lakos kezében médiapiac, állattenyésztés, építőipar, energetika, föld, sport, kiskereskedelem.

Pontosan nem tudjuk, hogy a két nemzeti nagytőkés hogyan veszítette el a kormányfő bizalmát. De az biztos, hogy korunk Széchenyi Istvánja és Wesselényi Miklósa a NER elé helyezte saját érdekeit. És ebbe belebuktak. De nem csak ők veszítettek.

Ha a Fidesz politikájának lényege nem a lopás, hanem egy hazai erős vállalkozói réteg megszülése, akkor a Fidesz látványosan bukásra áll a nagy üggyel. A NER nem hozta el az új reformkort.