Túl időn és téren

2016 október 30., vasárnap 21:11
337

„túl mindenen, túl időn és téren,
túl zöld mezőkön, túl kék égen,
túl túlértékelt múltbéli vágyakon,
kósza, el-eltűnő lány-árnyakon,
sarokba dobott szoknyán át,
ledobott harisnyák tengerén,
egy élő felismerés hasít belém,
késsel megvágtam a herém,
pedig a nagyszüleid most jönnek elém.

eltűnődöm múlton és jövőn,
hogy jó lesz-e nekünk ez az új világ,
amit csak az a bölcs ért,
aki a fagyi alá rakja a tölcsért;”