Schmidt Mária személyesen rendezné le a plakátügyet Pruck Pál lányával

Schmidt Mária hosszú nyílt levelet juttatott el az MTI-hez, aminek címzettje Csőkené Pruck Erika, Pruck Pál lánya, és amiben reagált a soha véget érni nem akaró plakátügy fejleményeire. A Fidesz fő történésze tartja magát ahhoz, hogy az '56-os óriásplakáton Dózsa László látható, de ezt szívesen tisztázza személyesen is Pruck Pál lányával, ha neki úgy tetszik.

Forrás: RTL Híradó

A történet ugye onnét indult, hogy az '56-os óriásplakátok egyikén Dózsa Lászlót tüntették fel az emlékbizottság hozzáértői, pedig egyelőre - Dózsa közlésén kívül - semmi nem bizonyítja, hogy valóban ő szerepel a képen. Dózsa végül "kegyeleti okból" lemondott arról, hogy az ő neve szerepeljen a képen, még ha véleményét fenn is tartotta.

Ezzel szemben a Pruck-család több képi bizonyítékot is felhozott, ami szerintük azt támasztja alá, hogy a képen Pruck Pál látható - és többek közt ezt állította a képet készítő fotós is.

Schmidt nyilvánosan szállt bele a Pruck-családba, konkrétan lebűnözőzte Pruck Pált. Csőkéné Pruck Erika, Pruck Pál lánya hét közepén kikérte magának az 1956-os emlékbizottság működését, amiért utána se jártak, hogy valóban Dózsa László szerepel-e azon a fotón.

Schmidt mára óvatosabbá vált - elismételte, hogy ugyan nem vonja kétségbe Pruck Pál részvételét az utcai eseményekben - , de szerint semmilyen történelmi tény nem támasztja alá Pruck Pál aktív részvételét az '56-os forradalomban.

A levél hangneme igyekszik barátinak mutatkozni, és úgy állítja be a konfliktust, mintha azt a szereplőkön kívül álló harmadik felek, a megemlékezést tudatosan bemocskoló ismeretlenek gerjesztenék.

Szerinte Pruck csak "balhés fiúként" keveredett bele a küzdelembe, az pedig, hogy a fotós szerint is ő van a képen, nem bizonyíték, mert "azokban a napokban nem volt könnyű a fotósok számára, hogy pontosan azonosítsák, kit fotóznak le."

Fotó: Kovács Tamás / MTI

Schmidt kitart amellett, hogy Dózsa László van a képen, és "csöndesen megjegyzi azt is", hogy Pruck Pál "1990 után nem tett semmit annak érdekében, hogy megossza emlékeit, esetleges dokumentumait a forradalomról." Ugyanígy elmarasztalja a családot is, amiért "az elmúlt huszonhat évben sem Ön, sem családtagjai nem jelentkeztek, hogy elmondják, mit tudnak vagy vélnek a kép keletkezéséről", pedig az számos helyen és kiadványban előkerült már.

Mindazonáltal Schmidt szívesen tisztázná ezt egy békítő beszélgetés keretében az ügyet a Pruck-családdal, és a levél végén azt írja,

"készen állok arra, hogy személyesen találkozzam Önnel és megbeszéljük, hogy miképpen tehetünk közösen azért, hogy 1956 emlékét ápoljuk és megadjuk minden akkori hősnek és áldozatnak az őt megillető tiszteletet! Rendelkezésére állok abban is, hogy ezt a kérdést megnyugtató módon tisztázzuk, és a lezárás után a közvéleményt tájékoztassuk!"

Időközben a Facebookon megszólalt az ügyben Rainer M. János, az '56-os intézet vezetője is, aki méltatlannak látja a kép körül kialakult perpatvart.

"Az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét"- írja posztjában a történész.

Rainer szerint Schmidték „a fegyveres felkelőt és csak őt kinevezte hősnek, az ő idealizált plakátképével azonosította az egész jelenséget, kihagyva belőle minden mást a fegyveres erőszak apoteózisán kívül. Ez a 19. századi gesztus ma hatástalan. Íme a plakát szereplője lelépett a falról, több dimenziót öltött, és elkezdte mesélni élete történetét. Az igazi emlékezés ma az, ha meghallgatjuk, megpróbáljuk megérteni, esetleg elgondolkozni rajta.”