Tökéletes PR-interjúban maszatol a Benczúr-kertről a terézvárosi alpolgármester

Simonffy Márta, Terézváros alpolgármestere. Fotó: 444

"Árnyat adó park marad a Benczúr-kert" címmel jelent meg mézes-mázas interjú Simonffy Márta alpolgármesterrel a Terézváros kerületi újságban - szúrta ki az Átlátszó. A téma természetesen a bárdolatlan módon feldúlt Benczúr-kert sorsa volt, ahol

úgy kezdték el egymás után kivágni a fákat, hogy arról előzetesen egyáltalán nem tájékoztatták a lakókat, pedig ez törvényi kötelezettsége lett volna a hivatalnak.

Érdemes felidézni riportunkat a testületi ülésről, ahol az alpolgármester és a tervező valósággal számon kérte a lakókat, amiért fel merték emelni szavukat a villanyfűrészes pusztítással szemben.

Konstruktivitást mímeltek, összegyűjtötték a véleményeket, majd ugyanúgy folytatták a pusztítást. Ennek tükrében külön tanulságos olvasni Simonffy interjúját.

- Nagy kincs a kerületben a zöld felület, bizonyára ezt is figyelembe vették az átépítés megtervezésekor.

- Természetesen, nekünk is célunk és közös érdekünk, hogy a zöld felületeket megóvjuk, szépítsük (...).

Már az első részből kiderül, hogy a parkban, amit mindenki vadregényes, dzsungelre hajazó hangulata miatt szeretett, a "fák sok esetben véletlenszerűen, magoncokról nőttek ki a földből", és hiába imádták évtizedeken át a helyi közösségek a romantikus hangulatot, ez a burjánzás továbbiakban tarthatatlanná vált.

A most hangadók ekézéséről szóló részből megtudhatjuk, hogy a honlapon és a Terézváros újságban is lehetett olvasni az önkormányzati tervekről, még közös képviselőket is tájékoztatták a munkálatokról, az pedig már a lakók felelőssége, hogy nem lapozzák a kerületi Fidesz-híreket.

"Akik érdeklődést mutattak", azok már márciusban mindent tudnivalót megtudhattak. Többeket zavartak a sokáig kosarazó és focizó fiatalok, amiből következik, hogy muszáj volt megritkítani a növényzetet.

Talán az egész anyag legerősebb része az a keretes, ami a lakossági fórumról szól. A szöveg alapján azt hihetnénk, hogy egy megfelelő időben meghirdetett, konstruktív vita zajlott a kérdésben a terézvárosi önkormányzatnál.

A valóság ezzel szemben az, hogy az önkormányzat csak a 444-cikkek után volt egyáltalán hajlandó szóba állni a környékbeliekkel, akik 100 aláírást gyűjtöttek össze a rombolás ellen. Előtte még a dokumentumokba való betekintést is megtiltották a lakóknak, és mire bejutottak az önkormányzathoz, már azt találták maguk körül, hogy miközben beteg fákra hivatkoztak, a hivatal nem csak a platánokat, de bokrok sokaságát is kiirtatták a munkásokkal.

Azzal, hogy az önkormányzat hagyta idáig eszkalálódni az ügyet, hiába vannak előremutató elemei a terveknek, a lakók most már azt is nehezen hiszik el a hivatalnak, ha azt adott esetben a jó szándék vezérli. (Átlátszó)