Orbán Trumpnak: „Washingtonban fekete bárányként kezeltek.” Trump Orbánnak: „Engem is.”

A kormányfő interjút adott a – Népszabadság kicsinálásakor Mészáros Lőrinc-közelbe került – Világgazdaságnak, aminek a végén beszél Donald Trump megválasztásáról is:

„Beszéltem telefonon az új amerikai elnökkel, így állíthatom, hogy a mi pozíciónk sokat javult. Donald Trump világossá tette, hogy nagyra tartja Magyarországot.”

Orbán azt állítja, úgy érzékelte, hogy Trump „tudja, hogy a magyar egy bátor és szabadságharcos nép, amelynek az elmúlt 6 évben elért gazdasági eredményei kiemelkedőek”.

Azt is mondta, hogy meghívást kapott Washingtonba, erre elmondta, hogy rég nem járt ott, mert „fekete bárányként” kezelték, amire Trump nevetve annyit válaszolt, hogy őt is.

„Donald Trumpról azt gondolom, hogy most olyan elnöke lesz Amerikának, aki ideológiailag nem korlátozott, tehát nyitott ember, és sokkal inkább a siker, a hatékonyság és az eredmény érdekli, mintsem a politikai elméletek. Ez nekünk kedvez, hiszen a tények mellettünk szólnak. A gazdasági együttműködés eddig is jó volt, csak az ideológiák jelentettek akadályokat” – mondta Orbán.

A miniszterelnök egyébként beszélt arról is, hogy „felbecsülhetetlen, pénzben nem, csak életminőségben kifejezhető értéke van” például az alábbiaknak:

  • magyarországi közbiztonság,
  • GMO-mentes termelés,
  • itt nincsenek nagy tömegben migránsok.

Orbán szerint „ha néhány év múlva beérnek az egészségmegőrzési beruházások, elkészülnek a kerékpárutak és más rekreációs fejlesztések, akkor hazánk a legjobb életminőségű országok egyike lesz”. Gyakorlatilag bevallja azt is, hogy a kormányzása nem eredményes, hiszen:

„A saját és kormányom munkáját csakis akkor fogom eredményesnek tekinteni, ha az alsó középosztályt sikeressé tudjuk tenni, illetve a legalul lévő társadalmi csoportok számára is kinyílnak azok a kapuk, amelyek lehetőséget nyitnak feljebb lépni a középosztályba.”

A miniszterelnök élete egy nagy álmát is bevallotta: „Régóta szívügyem, hogy ezt az adókulcsot 10 alá, 9 százalékra vigyük le. Életem egyik nagy pillanatának is tartanám, ha ez megvalósulna, és ezt kértem is a pénzügyminisztertől. Ő azonban azt mondta – és ezzel sajnos egyet kellett értenem –, hogy »minden azért nincs«.” (VG)