Péntek délutánra nagyjából 30 egykori Népszabadság dolgozótól váltak meg a Mediaworks új vezetői közös megegyezéssel.

A lap munkatársait korábban mind felfüggesztették, miután Heinrich Pecina tulajdonos bezárta az újságot. Miután két héttel később az osztrák eladta a kiadót a Mészáros Lőrinc közeli Opimus Pressnek, végképp menni akar, aki csak teheti.

A lap egykori kollégái, szerkesztői, tördelői múlt héten egymás kezébe adták a kilincset a kiadó Bécsi úti székházában, ahol a Liszkay Gábor által vezetett új menedzsment egyenként állapodik meg mindenkivel a távozásról. Eddig naponta nagyjából 10 emberrel írták alá a papírokat, hétfőn viszont egy napra felfüggesztik a folyamatot, mert a "kiadó összegzi az eddigi tapasztalatokat".

Közben lassan megkezdődhet a Fidesz-közelbe került Mediaworks és a kormány házi lapjának, a Magyar Időknek az egymáshoz közelítése. A politikai újságok és a Karc FM rádiót Liszkay Gábor, a Magyar Idők tulajdonosa és a Mediaworks új elnök-vezérigazgatója gyúrja majd össze, a magazin- és bulvárjellegű Mediaworks-termékek pedig a Habony Árpád által felügyelt bulvármédiánál köthetnek ki.

Csendben túl lenni az egészen

Várhatóan 1-2 héten belül zárul le az elválás folyamata, addigra a 70-80 fős Népszabadság-állomány döntő része távozik. A szerkesztőség az üzemi tanács és a szakszervezet vezetőjén, Danó Anna és Hargitai Miklóson keresztül azért lépett fel közösen, hogy védjék a kiszolgáltatottabb helyzetben lévőket - a próbaidőseket, nyugdíj előtt állókat, kismamákat.

A kondíciókat még Murányi András utolsó főszerkesztő tárgyalta le az előző menedzsmenttel, és Liszkay erre rábólintott. Ezek a feltételek valamivel jobbak, mint amit a Munka Törvénykönyve biztosít, viszont arra nincs garancia, hogy a kiadó az új felállásban heteken keresztül garantálja őket.

Liszkayék igyekszenek elkerülni, hogy csoportosan kelljen leépíteni a céget, mert az elhúzódó jogvitával, a munkaügyi bíróság bevonásával, és még nagyobb nyilvánossággal járna.

Az új igazgatóság nem marasztal senkit, inkább fizetnek, és szeretnének túlesni a dolgon, de persze nem rohannak, mert a látszatot fenn kell tartani, hogy ők valójában a Népszabadság megmentésén fáradoznak.

Pecina azt nyilatkozta, azért adta el az Opimus Pressnek a kiadót, mert náluk "hajlandóság mutatkozott a lap újraindítására". Ez persze nem volt igaz, de most már eszerint kell eljátszani a történetet. Egyelőre semmilyen látható előkészület nem történik a Népszabadság feltámasztására, a felvetést a tárgyalásokon jelen lévő Hargitai Miklós is kamunak nevezte.

Az újságírók szerint egyébként síri a hangulat, és tapintható a feszültség a Bécsi úton. "Megáll a kés a levegőben" - mondta egyikük, miután távozott a tárgyalásról, ahova biztonsági őrök kísérik ki- és be az újságírókat, hogy ne kószálgassanak csak úgy az épületben.

Az új menedzsmentbe - Liszkay Gábor, a Magyar Idők és a Karc FM főszerkesztő-tulajdonosa, Lóczi János a Magyar Idők kiadóigazgatója mellett - bekerült Pintér Andrea jogász is, aki már nyáron feltűnt a Népszabadság szerkesztőségében, és jelenléte szemet is szúrt az ott dolgozó újságíróknak. Az ő megjelenése újabb egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Heinrich Pecina volt tulajdonos nem mondott igazat: már hónapokkal ezelőtt tervezték a kiadó átadását, és Liszkayék már ekkor ott voltak a háttérben.

A kiadót azért volt fontos megszerezni a Fidesznek, mert a Pannon Lapok Társaságának felvásárlásával már összesen 12 megyei lap tartozik a céghez, ezek pedig nagy politikai befolyást biztosítanak a kormánypártoknak. Az újságok törzsanyagát a kiadóvállalat központi szerkesztőségében állítják elő, a helyben szerkesztett tartalom, a napi hírek ezeknek a lapoknak csak kisebb részét teszi ki.

Egy új médiabirodalom körvonalai

Hamarosan megkezdődhet viszont a Liszkay-média - Magyar Idők, Karc FM rádió - és a Mediaworks összepárosítása.

A cég élére ültetett Liszkay korábban a Simicska-média legfontosabb embere volt. Egyszerre főszerkesztette és koordinálta a Magyar Nemzet és a Hír TV tartalmait, sőt a Class FM és a Lánchíd Rádió közéleti híreit és műsorait is az ő általa irányított szerkesztőség állította elő a Nemzet kiadó Üllői úti székházában. A gecibotrány után aztán Orbánnal tartott és megalapította a Magyar Idők kormánylapot, majd a Gajdics Ottó kezébe adott Karc FM rádiót. Hiába kerestük az eladás óta, nem reagál a megkeresésekre.

A Nemzet kiadóhoz hasonló modell van most kialakulóban a Bécsi út 122. alatt, ahol a Népszabadság 1992 és 2013 között működött, és ahova október 8-án, a Népszabadság bezárása napján költözött át (vissza) a Mediaworks.

Liszkay Gábor itt gyűjtheti össze a politikai üzenetek közvetítése szempontjából relevánsak lapokat és csatornákat, a politikai tartalom pedig egy központi szerkesztőségben készül majd. A munkában állítólag fontos szerep jut majd a hirado.hu főszerkesztői posztjáról néhány napja igazolt Pauska Zsoltnak.

A Magyar Idők és a Karc FM várhatóan csatlakozik a megyei lapok központi szerkesztőségéhez, és a politikai lap újságírói foglalhatják majd el azokat a helyeket, amiket Pecináék a népszabisoknak ígértek be.

Liszkayéknál marad a kiadó profitjának jelentős hányadát szállító Nemzeti Sport is, a sportlap munkatársai időközben szintén átköltöztek a Bécsi útra. Ez azért is fontos, mert ez ellensúlyozni tudja a csak 6000-7000 példányban fogyó Magyar Idők kormánylap termelte veszteségeket.

Most úgy tűnik, hogy megmarad Liszkayéknál a Világgazdaság (VG) is. A gazdasági lap éléről közös megegyezéssel már távozott Mezősi Tamás, helyét pedig az a Deák Bálint vette át, aki szintén a Napi Gazdaságból tavaly kikelt Magyar Időkből érkezik. A kormánykritikus VG több munkatársa is távozik a kiadótól.

Tartja viszont magát a hír, hogy a Mediaworks bulvárosabb, magazinosabb termékei - Bravo, Hot!, Lakáskultúra, Autó-Motor stb. - a Habony vezette Modern Media Grouphoz vagy Ómolnár Miklós Fidesz-közeli bulvárfőnök valamelyik cégéhez kerülhetnek.

Liszkay cégei eddig a Lurdy Házban bérelték szerkesztőségi helyiségeiket, a Népszabadság Bécsi úti székháza viszont - mióta a kiadó kifizette az MSZP-t - a Mediaworks tulajdonában van, a népszabadságosok hűlt helye pedig kihasználatlanul áll a kiadó régi-új épületében. A Magyar Idők adminisztrációs munkatársai közül többen már át is cuccoltak a Bécsi útra.

Az épületben eredetileg az 5. emeletet szánták a Népszabadságnak. A lap bezárását követően itt megállt a kialakítási munka, de két hete újraindult, és a még ott dolgozók szerint

az is könnyen előfordulhat az is, hogy a Magyar Idők újságírói a népszabadságosok korábbi gépein írhatják majd a cikkeiket.

A nagy összeborulás ellen annyi szólhat, hogy a Magyar Időknél már így is 100-nál több munkatárs dolgozik, a Népszabadságnak szánt 5. emelet pedig a kisebb létszámú baloldali lap munkatársainak is szűkösnek látszott. De ez nem feltétlenül kell, hogy akadályt jelentsen. A kiadó eddig, a nyomdai kiszolgálással együtt, több mint 650 embert foglalkoztatott, ebből viszont Liszkayék faragni terveznek; a feszesebb, integráltabb szerkesztőségi működés miatt nem lesz ennyi emberre szükségük.