Igenis léteznek csodák, és ezt a csodálatos történetet nem a képzelet szülte, hanem az élet
A Twitterre rakta fel egy fiú – Certo Negro – nemrég az idei év hálaadás-napjának legszebb történetét.
SZEREPLŐK:
- Nagymama (N, balra) - cuki nagymama, aki sms-t ír az unokáinak
- Unoka (U, jobbra) - flegma srác, aki sms-t kap egy ismeretlen számról
Hálaadás-napi vacsora nálam november 24-én délután háromkor. Ugye jössz? Remélem, mindannyiótokat látlak. Ebbe beleértem Amandát és Justint is.
Ki ez..
A nagymamád
A nagymamám? Kérhetek egy képet?
Kiről?
Rólad lol
*kép*
Dolgozom éppen
*kép*
Szerintem te nem a nagymamám vagy
Azért még áll a meghívás?
Persze! Ez egy nagymama dolga. Megetetni mindenkit.
VÉGE
****
Vagyis csak azt hittük! Napokig ezen a levelezésen nevetett, mosolygott, sírt a meghatódottságtól Az Internet. Ami néhány nappal később történt, arra viszont senki sem számított (de, pont hogy mindenki számított rá, aki már hozzászokott az ilyen véletlen-csinálta aranyos internetes történetekhez):
Hát megtörtént
– twittelte ki az unokának nézett Twitteres srác.
Tanulság: CSODÁK MÁRPEDIG VANNAK.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.