A világban szétszórtan élő magyarság nagy éves gyűlésén, a Magyar Diaszpóra Tanács VI. ülésén folytatta a valóság egyre részletesebb elmagyarázását Orbán Viktor.

Ami alap: a következő öt évben Magyarország folyamatos erősödésével lehet számolni, közel a teljes foglalkoztatottság, és mivel feketebárányok voltunk, nagy sikertörténet, ami a gazdaságban és a társadalomban zajlott.

Jöjjenek a részletek a Brexit és Donald Trump új világáról. Ezek az események Orbán szerint alátámasztották azt a magyar értelmezést, hogy "nem egyszerűen csak egymás után telnek a napjaink, hanem egy a világ korábbi formájától távolodó időszak közepette éljük az életünket". Az atlanti időszaknak vége, az előttünk álló évszázadban a világ öt legjelentősebb gazdaságából négy a csendes-óceáni térségben lesz.

A Brexit válasz volt a "demokráciakérdésre", arra, hogy sikerül-e ismét átfedésbe hozni a népakaratot és a politikai elit döntéseit. És még nincs vége, mert hasonló politikai változást hozhat a közelgő olasz népszavazás, az osztrák elnökválasztás, a holland parlamenti választás és a francia elnökválasztás is - sorolta. Hogy ezeken a helyeken akkor a szélsőjobbnak szorít-e, azt így konkrétan nem mondta ki, de a mostanában a migránsoknál is jobban utált politikai korrektségről szóló szavai elég egyértelműek.

Az új kedvenc ellenségről azt mondta:

a politikai korrektség miatt "korlátozva voltunk", mert "ha nemzetről mertünk beszélni, akkor azt nacionalistának minősítették", ha a teremtésről volt szó, akkor "klerikálisak, feudálisak és középkoriak voltunk", ha pedig a családról, egy férfi és egy nő házasságáról beszéltek, akkor azt "szexistának vagy homofóbnak" bélyegezték.

Ezért úgy értékelte, hogy a politikai korrektség mint beszédmód a szellemi elnyomás egyik legnyilvánvalóbb eszköze volt. Hozzátette, reméli, hogy ennek "az amerikai lábát sikerült kiütni", de "Európában még vannak gondjaink", ám "itt is küszöbön állnak változások", és "a liberal non-democracy helyett végre visszatérhetünk a demokráciához".

Az amerikai elnökválasztás Orbán szerint azt is világossá tette, hogy a demokráciaexport "primitív gondolatára" épülő külpolitika korszaka lezárulhat. Azért beszélt a bevándorlásról is, ami még hosszú évekig világjelenség lesz.

Orbán volt egy különös gondalatmenete, ami onnan indult, hogy a magyar és az európai történelemből fakadóan "mindig az az első gondolatunk, hogy milyen veszély fenyeget most éppen bennünket". Jelezte ugyanakkor, hogy a veszélyek mértéke az elmúlt két évtizedben jelentősen csökkent, hiszen Magyarország több fontos közösségnek, így a NATO-nak is tagja lett, ezzel a katonai biztonság ma elérhető legmagasabb szintjét garantálja, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak ne lenne szüksége saját hadseregre.

És ekkor rátért erre:

A "szomszédságunkban" zajló haderő-fejlesztési programokból is látható ugyanis: a következő néhány év egyik fontos feladata, hogy Magyarország ne maradjon le a térség többi hadseregének ütőerejétől, és itt is legyen egy olyan biztonsági fejlesztés, amely a magyar hadsereget komolyan vehetővé és tényleges erőkifejtésre alkalmassá teszi.

Hirtelen lengyel és román haderőfejlesztésekről szóló híreket találtunk, de ezek az agresszív orosz külpolitikára adott válaszok, nem rólunk szólnak. Nem tudni, hogy Orbán erre gondolt-e, és ha igen, mi is az oroszok ellen erősítünk-e vagy a lengyelekkel és a románokkal vesszük fel a fegyverkezési versenyt.

Aztán később azt is Orbán mondta, hogy Magyarország sikeres szomszédokban érdekelt, térségként tud megerősödni és felemelkedni. Orbán Viktor úgy fogalmazott: sikertelen szomszédok között sikeresnek lenni meglehetősen nehéz. Sürgette Szerbia, Montenegró és Macedónia uniós felvételét, bár erre a "bővítési fáradtság" miatt nem lát esélyt.

Elemi érdeknek nevezte, hogy a V4-ek minden tagjának pozíciója megerősödjön. A V4-ekkel olyan közösséget találtak, amelyben bizalom van, dinamika, erő, és amely Európa gazdasági növekedésének a javát adja az elkövetkező időszakban. Ezzel Magyarország gazdasági sikereinek külső környezete létrejött - mutatott rá Orbán Viktor.

Azt is mondta, hogy Közép-Európának az Árpád-házi királyok, de legalábbis Mátyás király óta nem volt akkora befolyása európai ügyekre, mint most, amikor a visegrádi országok közösen képviselik stratégiai érdekeiket az EU-ban. (MTI alapján)