Nem láttad jönni: egy magyar horgászújságban sütötték el a legdurvább holokauszt-szóviccet

Zanderkommandó (2. rész)

Amikor megláttam az István leveléhez mellékelt fotót a horgászmagazin cikkéről, biztos voltam benne, hogy Photoshop-viccel van dolgom. Annyira, hogy bár fel sem merült volna bennem, hogy át akar rázni, lementem a Margit-hídhoz és vettem egy Pecavilágot.

És a hír igaz volt! Megtapogattam, megszagolgattam, megvakartam a csillogó magazinoldalt, de ugyanazt láttam. Tényleg elsütötték felcímben a Zanderkommandó szóviccet. (A Zander a süllő német neve, de annyi horgászfelszerelésen meg csalin szerepel, hogy a szót a németül egyáltalán nem tudó magyar horgászok is ismerik.)

A cikk egyébként nem humoros beszámoló a haláltáborokban hullarakodásra kényszerített zsidók pecázási aszokásairól, hanem egy németországi süllőző túra leírása Nagy András Ferenc klaviatúrájából.

A címen túl is erős írásról van szó, ki is válogattam belőle egy idézetcsokrot, amin a horgászirodalmat és pecás tolvajnyelvet egyáltalán nem és az azt jól ismerők egyaránt remekül szórakozhatnak. Előtte azonban iderakom a cikk lidjét, a miheztartás végett:

És akkor itt az idézetgyűjtemény:

• Ahogy elérkezett a fényváltás, gyönyörű bronzos dévérmatuzsálemek is láttatták magukat a felszínen forogva, mintha csak a budai rakpart szennyvízbefolyóinak fénykorát élnénk, azzal a különbséggel, hogy itt addig bukott a nagy testű dévérkeszeg, ameddig a szem ellát.
  
• Néha az apróbb legullott faágak reccsenve történő eltaposása és ennek nyomán riadtan felcsattanó rigók hangja mellett megütötte a fülemet Gyurka gurgulázó nevetése, ami a holmim mennyiségének és a dologhoz való hozzáállásomnak szólt, evvel mintegy esőerdei hangulatot kölcsöntött a gyalogtúrának.
  
• Régi vágású gumihalas horgász, de valami olyan szépen és sajátos technikával táncoltatja a gumiférget, hogy jó nézni. Semmi cifrázás, mégis minden mozdulat a helyén van, és a maga letisztult valójában, fenntartások nélkül van jelen.
  
• Jó volt itt - mondja olyan egyszerű szerénységgel, mint egy kisgyerek. Horgászegóm szinte örjögve értetlenkedik.
  
• A süllő itt is csak süllő, jelenti ki az autó felé Laci vidáman. Ahogy nézem ezt a boldog embert, valami elkezd megváltozni bennem. Talán minden úgy van jól, ahogy van? Talán nem kéne mindig többet és többet hajszolni legalább akkor és abban, amikor és amennyiben azt csinálunk, amit állítólag a legjobban szeretünk?
  

Mint látható, a horgászat sem rossz dolog, de a horgászsajtó még annál is ezerszer nagyszerűbb.