Csodák!

link Forrás

Dontari Poe tédépassza! Ez idáig a legnehezebb ember, aki valaha tédépaszt adott, a 120 kilós JaMarcus Russell volt. Mostanáig, mert ezentúl a Chiefs 157 kilós nose tackle-je birtokolhatja a büszke címet.

Nyert a Browns! Emberek, zsinórban 14 vereség után nyerni tudott a Cleveland!

Ezzel a semmiből jött, az utolsó percekben blokkolt mezőnygóllal megszerzett győzelemmel a Browns röpke pár órára megszűnt a liga tökutolsó csapata lenni, és úgy nézett ki, hogy kedvenceim, a 49ers kemény küzdelemben megszerezheti az első választás jogát a tavaszi drafton. Hogy aztán bekövetkezzen a második csoda.

Nyert a 49ers! Emberek, zsinórban 13 elvesztett meccs után végre megint nyert a San Francisco!

Ami ezzel szép keretes szerkezetbe foglalta a szezonját, mert ahogy a nyitófordulóban, úgy az utolsó előttiben is a Los Angeles Ramst tudta megverni, amin látszólag már az sem segít, hogy öt vesztes idény után végre kirúgták Jeff Fishert.

Nem úgy a Jacksonville-en,

ami Gus Bradley időszerű kirúgása után végre újra nyerni tudott!

Ráadásul milyen simán, főlényes győzelemmel ütötték el a Tennesseet a rájátszástól. Így már az se számít igazán, hogy a Titans remek fiatal irányítója, Marcus Mariotta a bokáját szárkapocscsontját törte.

Drámák!

Annál nagyobb jelentősége van annak, hogy Derek Carr is a bokáját szárkapocscsontját törte, mert nélküle a Raiders már nem ugyanaz a csapat, ami idén meglepetésre bucira verte a ligát, és tán az utolsó reményünk volt arra, hogy a New England Patriots ne jusson be idén a Super Bowlba. Így most azok, akik a Patriots ellen szurkolnak - vagyis a rajongóikon kívül az egész világ - kénytelen minden reményét Alex Smithbe, esetleg a kemény hajrával és Antonio Brown elképesztő benyúlásával rájátszásba jutó Pittsburghbe vetni.

Végső soron pedig a Dallasba, ahol Dak Prescott, mintha még kéne neki, újra bebizonyította, hogy korát meghazudtolóan érett és nyugodt QB, amit hétfő este 148,3-as QBR-ral, 3 tédépasszal támasztott alá.

A drámák sorából nem hagyhatjuk ki a Bills hazai vereségét sem, mert bár váratlannak nem nevezném, de végül ez alapján született meg a döntés Rex Ryan kirúgásáról.

Izgalmak!

Az utolsó előtti fordulóban az AFC-ben már eldőlt, melyik hat csapat jutott a rájátszásba, így már csak a sorrend a kérdés az utolsó fordulóban. Ha a Patriots nem kap ki az utolsó fordulóban, akkor a nagydöntőig hazai pályán játszhat. Az NFC-ben még marad némi izgalom, a két szabad helyre négy csapatnak is van esélye.

A Green Bay Detroiti vendégjátéka dönt az NFC északi csoportjáról:

ha a Green Bay nem kap ki, ők a csoportelsők.

Ha kikapna, akkor is továbbjuthat,

• ha kikap a Washington és nem nyer a Tampa;
  
• Ha kikap a Washington, nyer a Tampa, és legalább egy csapat nyer a Seahawks, Jaguars, Texans, Eagles négyesből.
  

Ez alapján már látszik, hogy a Washingtonnak nyernie kell, és kiszurkolnia, hogy a Lions és a Packers ne döntetlenezzen. A Tampa továbbjutása kisebbfajta csoda lenne.

Most pedig következzenekk a First Down Trió, Meksz, Holczer és Boka meccsösszefoglalói.

TNF Philadelphia Eagles–New York Giants 24–19

A szezon utolsó csütörtök esti összecsapásán valódi csoportrangadót láthattunk. A vendégek az öltözőben maradtak az elején, így nyolc perc elteltével már két tédét ünnepelhetett a hazai közönség. Először a megunhatatlan Darren Sproles rohant a célzónába, majd Malcolm Jenkins hordta vissza Eli Manning labdáját. Ébresztőt fújt a Giants védelme és megkezdődött a brusztolás, miközben Robbie Gould szorgalmasan rugdalta a gólokat. Aztán megtörtént a csoda: Nelson Agholor elkapott egy labdát és rögvest tédét is csinált belőle. Volt nagy öröm az Eagles háza táján, egészen a Sterling Shepard félidőt lezáró hatpontosáig. Szünet után Carson Wentz labdavesztését csodálhattuk, és megkezdődött a kínlódás, Gould pedig csak termelte a pontokat. Egy hosszú Philly-támadást 17 cm-re a gólvonaltól állított meg a Giants, eljött tehát Eli nagy pillanata: rögvest meg is találta Jenkinst. A végére is tartogatott egy interceptiont, így egyelőre nem kerültek a rájátszásba a vendégek. Bezzeg a Dallas, oda korábban jött meg a Jézuska!

Buffalo Bills–Miami Dolphins 31–34 h.u.

Evés közben jön meg az étvágy. Azután, hogy múlt héten a Dolphins megcsinálta a pozitív mérleget, most a rájátszást brusztolták ki, méghozzá egy fantasztikus meccsen. A két csapat 1083 totál jardot teljesített, mindkét oldalon zseniális egyéni teljesítményekkel párosítva. Jay Ajayi idén harmadszorra futott 200+ jardot (ráadásul a Bills ellen kétszer), amihez egy hatpontost is pakolt a közösbe. Matt Moore újra megoldotta a sérült Ryan Tannehill pótlását, bár játéka nem volt meggyőző. Hazai oldalon Tyrod Taylor irányító remekelt, célpontjai közül Sammy Watkins és Charles Clay nyújtott kiemelkedőt. LeSean McCoy a talajon terrorizált, de a floridaiaknak mindenre volt válaszuk, legutoljára 6 másodperccel a vége előtt, mikor Andrew Franks 55 jardról kiegyenlített. Jöhetett a hosszabbítás, ahol az első sansz a hazaiaknál volt, de Dan Carpenter mellélőtt, így Franks találata a rájátszásba jutást eredményezte a vendégek számára. Adam Gase vezetőedző csodát tett Miamiban, a Ryan Brothers viszont beégett Buffalóban. Friss hír, hogy megköszönték a munkájukat.

Carolina Panthers–Atlanta Falcons 16–33

A csoportrangadó kedélyes játszadozássá szelídült, miután a vendégek MVP-várományosa, Matt Ryan olyan könnyedséggel csinálta a tédéket tök ismeretlen játszótársaknak passzolva, mintha valami edzőmérkőzésen lenne. A futójátékból Tevin Coleman hozta a szokásos pontokat és Matt Bryant is termelte a mezőnygólokat, úgyhogy egy pillanatig sem volt kérdéses a mérkőzés végkimenetele. Cam Newtont elhagyta a szerencséje, a támadófala képtelen megvédeni, elkapói nem állnak a helyzet magaslatán, pontatlan passzait közül kettőt is lehalászott a kőkemény atlantai védelem. Az előző Super Bowl döntőse újfent leszerepelt és Luke Kuechlyék más nem maradt, mint készülni az új évadra. Ezzel szemben a Falcons állva maradt a végéig és valódi sötét lóként tekinthetünk rájuk a januári folytatásban.

Chicago Bears–Washington Redskins 21–41

Kirk Cousins támadósora jó napot fogott ki és megették ebédre John Fox medvéit. A Bears sokadik számú irányítója, Matt Barkley ötször is Josh Normanéket választotta játszótársul, eladott labdáit 13 ponttal büntette a vendégcsapat, ahol DeSean Jackson elkapó és Rob Kelley futó nyújtott emlékezeteset, bár Mack Brown végső leszámolásként futott 61 jardos hatpontosára is szívesen emlékeznek majd a fővárosiak. Chicagóban pedig az a helyzet, hogy a nagy semmi után valaminek történni kell jövőre. A védelmük képes egy-egy villanásra, a támadósorban viszont körülbelül annyi a fantázia, mint pitbull kennelben a kölyökcica. Az egyetlen bíztató jel a futó John Howard.

Cleveland Browns–San Diego Chargers 20–17

Igenis, vannak még csodák! A Cleveland Browns az utolsó hazai meccsen behúzta az első győzelmet. Tizenhat hete erre várt egész Amerika. Hue Jackson vezetőedző nem érdemelte meg a szégyent és Isaiah Crowell futásainak és Josh Lambo elrontott mezőnygól kísérletének köszönhetően megszületett a győzelem az alapszakaszban szintén szabadságát töltő San Diego Chargers ellenében. A vendégek úgyszintén elkeserítő idényen vannak túl, Philip Rivers irányító hiába űzte-hajtotta őket előre, egyszerűen semmi se jött össze, amikor kellett. Az elején bekezdtek a vendégek, Antonio Gates pontjaira viszont megérkeztek Crowell hatpontosai és csak a harmadik negyedben tudott visszakapaszkodni három pontra a Chargers Tyrell Williams tédéjével. Aztán az utolsó 5 percben először jött egy blokkolt 32 jardos mezőnygól kísérlet, az utolsó másodpercben pedig mellérúgta 45 jardról Lambo. Vannak még csodák!

Green Bay Packers–Minnesota Vikings 38–25

A szezon elején megcsodált Vikings védelem úgy esett szét az alapszakasz végére, mint az egykoron szebb napokat látott detroiti autóipar, ezt kegyetlenül kihasználta a hazai irányító Aaron Rodgers. Minimális futójáték mellett, a légitámadás dominált, Rodgers négy pontszerző átadással zárt. Ezúttal Jordy Nelsont halmozta el szeretetével, aki két tédével a legjobb mérkőzését hozta össze. Azonban egy másik elkapó még nála is szebb estét tudhat maga mögött, a vendég Adam Thielen 202 jardnyi elkapása karriercsúcs, és erre még két hatpontos is jutott. A vendégirányító, Sam Bradford nem nyújtott elfogadhatatlant, bár Clay Matthewsék két labdaszerzése az ő lelkén szárad. Mike McCarthy csapata kezd rájátszásos üzemmódban focizni, a csoportgyőzelemhez már csak egy Detroit Lions elleni győzelem szükséges, ha ez nem jön össze, akkor a Redskins Giants elleni győzelmével lemaradnak a playoffról.

Jacksonville Jaguars–Tennessee Titans 38–17

A vendégek úgy léptek pályára, hogy, ha mindkét hátralevő mérkőzésüket megnyerik, akkor övék a csoport, erre a szünetben már 19-7-re égtek a Gus Bradley kirúgása után láthatóan fellélegző Jaguárok otthonában. A baj akkor tetőzött, mikor irányítójuk, Marcus Mariota a harmadik negyed végén szárkapocscsont törést szenvedett. Helyettese, Matt Cassel ugyan nem szállt be rosszul, de ez a Titans Mariotával sokkal pofásabb, így nem is baj, hogy végül a Jacksonville nyerte mérkőzést és az újonc szélsőhátvéd, Jalen Ramsey interception visszahordásával mért végső csapást a Tennessee-re. Első számú irányító hiányában nem látnám szívesen a srácokat Music City-ből a playoffban, nem mintha a Tom Savage vezette Houston Texans jobban nézne ki...

New England Patriots–New York Jets 41–3

A New England Patriots éppen csak annyit adott ki magából, amennyit kellett, tette ezt a liga talán legrosszabbul kinéző, hitét vesztett csapata ellen, ergo így is 41 pontot pakoltak a táblára. Tom Brady három tédépassz után átadta helyét Jimmy Garoppolónak, aki továbbadta azt adta a futóknak, így kaphatott húsz labdacipelést LeGarrette Blount, tizenhatot Dion Lewis, amivel mindketten 50 jard fölé jutottak, de a két pontszerzés Blount neve mellé került a jegyzőkönyvbe. A vendégek irányítója Bryce Petty ismét megsérült, cseréje, Ryan Fitzpatrick azonban ugyanúgy kivette a részét a négy eladott labdából. A Patriots biztos kiemeltként készülhet a rájátszásra, de az első kiemeléshez győzniük kell a Dolphins ellen, vagy az Oakland Raiders bukása is elégséges. Valószínű, hogy Brady az utolsó héten is a serege élére áll.

Oakland Raiders–Indianapolis Colts 33–25

Öt év elteltével az Indianapolis Colts még mindig abban bízik, hogy egykor 1/1-es Andrew Luck majd mindent megold. A gyakorlatban viszont Luck a ráhelyezett felelősség súlya alatt egyre inkább összeroppan, mintsem, hogy rájátszásba cipelje csapatát. Az Oakland Raiders magabiztos győzelmére az MVP-címre hajtó Derek Carr szárkapocscsont törése vet súlyos árnyékot, Jack Del Rio főedző a rájátszásbeli esélyek latolgatása helyett inkább azon morfondírozik, hogy mekkora előnynél lehet/kell/érdemes lecserélni a kezdő irányítóját.

New Orleans Saints–Tampa Bay Buccaneers 31–24

„Ha nekünk rossz, nekik se legyen jó” - gondolhatták New Orleansban és jól keresztbe tettek a rájátszásos álmokat szövögető Buccaneersnek. A hazai futó, Mark Ingram 90 jarddal és két tédével keserítette a vendégeket, de Drew Brees passzjátéka sem javította a kedélyállapotukat. Ingram révén hamar vezetést szerzett a Saints, a floridaiak végig eredménykényszerben játszottak. Meg is lett az eredménye, ugyanis a vendégek irányítója, Jameis Winston két alkalommal is ellenfélnek passzolt… Az első labdaeladásra válaszul Ingram megfutotta a második hatpontosát, így hiába játszott jól Winston, nem tudta győzelemre vezetni csapatát, azonban hét mérkőzés szerencsés alakulásával még meglehet nekik a rájátszás. Ehhez kell, mondjuk a San Francisco 49ers győzelme a Seattle Seahawks ellen, úgyhogy maradjunk annyiban, a csoportrivális magával rántotta a Tampa Bayt a „zavarosba”… Jövőre újra meg lehet próbálni, mert bőven van potenciál a Bucs-ban.

Los Angeles Rams–San Francisco 49ers 21–22

Chip Kellyék győztek Los Angelesben. Nem hagyták, hogy a Browns-diadal után az tökutolsó helyen árválkodjanak. Mindkét gárda túl van egy felesleges mérkőzésen, ahol a vezetőedzőjétől megszabadult Rams tovább keresi a kiutat az 1/1-es (ezen a mérkőzésen két picket dobó) Jared Goff kihúzásával magára kényszerített labirintusból. A megoldás kulcsa egy „nagy öreg” leszerződtetése lehet, mivel draftpickjük ugyanúgy nincs, mint pénzük a fizetési sapkában. Egy dologra építhetnek mindössze: a védelem. A 49ers sem áll jobban és bár Colin Kaepernick megfutotta a győzelmet jelentő kétpontost, de többet nem pakolhatnak az ablakba. Az örömbe üröm is vegyül: Carlos Hyde, a legkiválóbban teljesítő aranyásó térdszalagja megsérült…

Seattle Seahawks–Arizona Cardinals 31–34

Russell Wilsont, támadófala szíves asszisztálása mellett, élő fűnyírónak használták a Cardinals védői. Hiába zárkózott fel szokásához híven a második félidőben – Tyler Lockett elkapó lábtörése árán is – a hazai gárda, a vendégek rúgója, Chandler Catanzaro bebizonyította, hogy képes ő mezőnygólt rúgni, csak ne hagyjanak neki gondolkodási időt. Vereségével a Seattle Seahawks nagy valószínűséggel már a rájátszás első hetében kénytelen lesz pályára lépni, amihez valószínűleg nem fűlik a foguk Pete Carrolléknak. Bruce Arians pedig megkezdheti a készülődést fiaival a következő idényre.

Houston Texans–Cincinnati Bengals 12–10

Bill O’Brien vezetőedző a Titans vereségének tudatában küldte pályára fiait, Brock Osweiler azonban továbbra is a kispadot melegítette. A vendégek A.J. Green, Tyler Eifert, valamint Giovani Bernard hiányában egyedül a védelmükben reménykedhettek, bár a PO-mentes szezon miatt a motivációjuk sem volt egetverő. Lett is nagy kínlódás, a két punter összesen 16 alkalommal jutott szóhoz, a támadósorok képtelenek voltak előre haladni, és a harmadik negyed végére Randy Bullock és Nick Novak mezőnygóljaival 3-3-ra állt a küzdelem kínlódás. A végére nekidurálták magukat előbb Brandon LaFell szerzett 86 jardos tédét a vendégeknek, amire jött Alfred Blue 24 jardos pontszerző futása. Slusszpoénként Bullock még mellébikázta a tojáslabdát, amivel megpecsételte saját és csapata bukását, hovatovább a Texans és a Chiefs rájátszásba jutását.

Pittsburgh Steelers–Baltimore Ravens 31–27

Hová tűnt a régi rivalizálás? Néhány éve, ha a szezonbéli két meccsen húsznál több pont született, akkor mindkét védelem fejére hamut szórva, ruháját megszaggatva vonult ki a sivatagba továbbképzésre. Most meg egy negyedben engedtek négy hatpontost! Az eloszlás az addig bénázó pittsburghi támadóknak kedvezett, így idén ők lettek a királyok Északon! Hiába volt két eladott labdája Ben Roethlisbergernek, hiába hozott pontos passzjátékot Joe Flacco, a triple B’s végső rohama ellen nem volt ellenszere a Ravens védelmének. Az idény talán legizgalmasabb mérkőzésén 9 másodpercell a vége előtt Antonio Brown megcsinálta az „immaculate extension” tédét, amivel rájátszásba jutott a Steelers. Le’Veon Bell futó sem az Év Támadója, sem az Év Legértékesebb Játékosa nem lesz, lévén a szavazók egyik fele az előbbi díjra jelöli, a másik fele az utóbbira. Pedig ő nyújtja a legélvezetesebb (támadó)focit 2016-ban.

SNF Kansas City Chiefs–Denver Broncos 33–10

Az öregek elfáradtak vagy Trevor Siemian ennyire semennyi? Fene se tudja, de végül a Denver Broncos elit védelme sem tudta ellensúlyozni a támadóik totális homályát. A megalázó 70 és 80 jardos pontszerző játékok után hosszú évekre égő sebet ejtett rajtuk a Kansas City Chiefs 157 kilós védőjének tédépassza. Dontari Poe talán az NFL első védőjátékosa, akinek mára már futott, elkapott (!) tédé mellett hat pontot érő passza is van. A hazaiak tovább küzdenek a csoport első helyéért és a második kiemelésért, a címvédő vendégcsapatnak pedig lehúzták a rolót. Gary Kubiak vezetőedző szerint mindenkinek magába kell szállnia e mérhetetlen csalódás után.

MNF Dallas Cowboys–Detroit Lions 42–21

A Dallas Cowboys már mindent elért, amit az alapszakaszban el lehet érni, kezdve a csoportgyőzelemmel és lezárva az első kiemeléssel, ezért csak a formájának tartására koncentrált. Talán még egy kicsit túl is tolták, amikor elkapójukra, Dez Bryantre hívtak trükkös játékot, és lám, ilyen ez az év Dallasban, ez is bejött. Dak Prescott és Ezekiel Elliott továbbra is magas fordulatszámon ég, köszönhetően a támadófal munkájának és nagy bánatára a jó öreg Tony Romónak… És bár fontosabbnak tűnt a győzelem Matt Staffordék számára, de kibírható a második félidei lenullázásuk, mivel a sorsuk úgyis a Green Bay Packers elleni rangadón dől el az alapszakasz utolsó mérkőzésén. Esélyeiket némiképp talán javítja, hogy hosszú évek szokásával ellentétben (év végi kirándulás a fagyos wisconsini tundrára), végre a jól befűtött Ford Fielden játszhatnak az újév első napján.