Szeretném bemutatni az olvasóknak Ilonka nénit. Persze csak abban az esetben, ha nem ismernék, mert ugyan még csak nyolc hónapja regisztrált(a őt az unokája) a Youtube-ra, máris 75 ezer feliratkozója van.

Ez volt az első videója:

Ilonka néni stratégiája nagyon egyszerű: az összes videójának olyan címe van, mint bármelyik tizen/huszonéves magyar vloggernek, például Bean Boozled kihívás vagy Téli haul videó, azzal a konceptuális különbséggel, hogy ő nem egy tizenéves fogyasztási kényszeres lány egy tökéletesen berendezett gyerekszobában, hanem egy idős néni egy fabútorokkal és családi képekkel, fonott kosarakkal és nagymamákra jellemző hasonló holmikkal a háttérben.

A téli haulban pedig a szponzorok által küldött testvajak, hanem lekvár kerül elő, amikor pedig a kérdezz-felelekben megkérdezik, "mikor láttad utoljára anyudat?", nem azt válaszolja, hogy "GYERE IDE MUTERKÁM <333", hanem hogy már rég, mert meghalt.

Ebben rejlik Ilonka néni varázsa, így érthető, hogy nagyon sokan nagyon gyorsan megszerették annak ellenére is, hogy még csak 17 videója van.

Zseniális! Fantasztikus! Szuper! – gondoltam, és mohón, és mintha nem tudnám, hogy a kb. velem egykorú unokájának írok, december 3-án rá is írtam Facebookon:

Kedves Ilonka néni! Kulcsár Rebeka vagyok a 444.hu-tól. Írtam a youtube-on, nem tudom, tetszett-e látni. Tudunk valahol beszélgetni?

Mire ő még aznap azt válaszolta, hogy

Még át kell gondolnom.

Mire én azt, hogy

oké <3

Ezután eltelt pár nap. Elmondta, mikor lenne jó neki, én meg hogy videós interjúnak örülnék legjobban, mire azt mondta, gondolkoznia kell rajta. December 11-én végül megérkezett a válasz:

Nagyon sajnálom, de Ilonka néni úgy döntött, hogy mégsem szeretné ezt a beszélgetést.

És ettől nagyon szomorú lettem, főleg, hogy akkorra kábé már az összes többi újság már írt róla cikket és még Royal Szabi is kielemezte már:

Vagy fél napig örlődtem rajta, hogy mennyire elcsesztem, aztán felültem a buszra. Leültem középen és az ablakon kinézve megláttam egy biciklit, aminek valaki ülésvédőt/fenékvédőt kötött az ülésére a hidegre való tekintettel, talán éppen Ilonka néni egyik ismerőse. Mire viszont beírtam a telefonomon a jelkódot és elindítottam a kamera appot, elindult a busz, és már nem tudtam lefotózni. De ekkor arra gondoltam:

Nem lehetne Ilonka néni és unokája újmédia-művészetét is ugyanúgy, csak a pillanat erejéig, benyomásainkat csak emlékeinkben megőrizve, dokumentálatlanul és hedonistán élvezni?

De. Ez Ilonka néni rövid története.