Mozart segít megmenteni az év első délelőttjét

Horváth Bence
ZENE
2017 január 01., 10:56

Nehezebben induló hétvégi délelőttökre kitalált sorozatunk különkiadása jön most, hiszen a héten a vasárnap délelőtt egyben a szilveszter éjszaka utáni délelőtt is, így nagyobb erőket kellett megmozgatnunk. Egész pontosan a zenetörténet legnagyobb erejét, Wolfgang Amadeus Mozartot.

Ebben Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia oktatója, valamint a Rózsavölgyi és Társa Kiadó főszerkesztője volt segítségünkre, aki egy hatvanperces válogatást rakott össze Mozart egészen elképesztő életművéből. (Fazekas egyszer szerepelt már válogatással a sorozatunkban, tavaly karácsonykor Johann Sebastian Bach alkotásaiból készített hasonló összeállítást.)

A válogatás mellé részletes leírást is kaptunk, íme:

Wolfgang Amadeus Mozart zenéje állítólag pozitívan hat az ember IQ-jára. Ezt nevezik az 1990-es évek eleje óta Mozart-hatásnak. A pszichológiai vizsgálatokon alapuló megállapítást sokan vitatják – elsősorban, természetesen, más pszichológusok –, mondván, hogy bár elképzelhető, hogy egyes idegrendszeri folyamatokra jótékonyan hat Mozart zenéje, csakhogy valójában bármi, ami jóérzést okoz, ugyanilyen hatást kelt.

Egy átbulizott szilveszter éjszaka után számunkra ennyi éppen elég is, maradjunk annyiban, hogy Mozartot hallgatni jó. Mi több – saját zenetörténészi tapasztalat –, zenéje jótékony hatást gyakorol a másnaposság szinte valamennyi tünetére, nincsenek mellékhatásai, és akkor is működik, ha az ember józan.

2016 ráadásul Mozart-év volt, születésének 260. évfordulóját ünnepelte a zenei világ – és halálának 225. évfordulóját gyászolta –, de persze 2017 is Mozart év lesz, meg az összes többi, amennyiben egy emlékév azt jelenti, hogy sok Mozartot hallgathatunk (és játszhatunk). Mozart ugyanis nemcsak a legismertebb, és az egyik legzseniálisabb klasszikus zeneszerző, de a legjövedelmezőbb is. 2016-ban sikerült a legnagyobb lemezeladások egyikét produkálnia – simán ráverve Beyoncéra, Adele-re és sok más sztárra (persze őket már nyilván nem lemezről hallgatják elsősorban) –, amiben jelentős szerepet játszott a Decca és a Deutsche Grammophon közös, kétszáz lemezes összkiadása. Ezt az év végéig több mint hatezren vették meg, vagyis pusztán ennek a sorozatnak köszönhetően több mint 1,2 millió lemezt adott el Mozart csak a tavalyi évben. Ezúton is gratulálunk!

Ennél persze fontosabb, hogy eszméletlen jó zenéket írt, s amikor elkezdtem gondolkodni, hogy az egy évvel ezelőtti Bach-hangover után miként is állítsam össze a több mint hatszáz műből az egyórányi válogatást, hirtelenjében nem tudtam, honnan is ragadjam meg az életművet. A válogatás természeténél fogva mélyen szubjektív, s miként Bach esetében, most is próbáltam minél színesebb mixet összeállítani: van benne opera, szimfónia, kamarazene, szóló billentyűs darab, s persze különböző karakterek, hangulatok, tempók és hangszínek. Hihetetlen, mi mindenre adott számára lehetőséget egy ennyire rövid élet (az én koromban Mozart már három éve halott volt). És azt is fontosnak tartottam, hogy minél frissebb felvételeket válasszak (a tíz részletből hat az elmúlt években készült, de a legrégebb is 1992-es), mert még mindig úgy gondolom, hogy hamis a képzelt aranykor utáni nosztalgikus vágyakozás: ma is ugyanannyi a tehetség (és a tehetségtelenség), mint bármikor a világtörténelemben, s Mozartot sem játsszák rosszabbul az új évezredben, sőt, elég alaposabban körülnézni, elfogulatlanul hallgatni a zenét, és abbahagyni a nyafogást. De sok a szöveg, jöjjön a válogatás.

  • 00:00 Figaro házassága (K. 492) – nyitány , Musica Aeterna, vezényel: Teodor Currentzis – 2014

Kezdjük egy valódi slágerrel, mégpedig frenetikus előadásban. Akinek ettől nem tisztul ki az előző éjjel homályba borult tudata, annak már mindegy. Teodor Currentzis, a karmester egy valódi őrült, a szó legnemesebb értelmében. A Guardian kritikusa Kurt Cobainhoz és Glenn Gouldhoz hasonlította, ez elmúlt években saját együttese és válogatott énekesek élén rögzítette Mozart három legismertebb olasz operáját (a Figarót, a Così fan tuttét és a Don Giovannit) a Sony számára, mégpedig az oroszországi Perm városában (ez rettenetesen messze van, mindjárt Szibéria előtt jobbra le), ahol a helyi színház zeneigazgatójaként működik. Hajmeresztő tempókat vesz olykor – ebben a nyitányban is –, de hihetetlen precizitással és intenzitással játszik a zenekara. A legmagasabb rendű klasszikus zenekari játék találkozik itt a rockzene legbrutálisabb energiával. Jó reggelt!

  • 04:02 Don Giovanni (K. 527) – 2. felvonás: Canzonetta, „Deh vieni alla finestra” Dimitris Tiliakos (bariton); Musica Aeterna, vezényel: Teodor Currentzis – 2016

Egy újabb példa Mozart és Currentzis szenzációs találkozására. Don Giovanni bevetés közben (2. felvonás, 3. jelenet): a sevillai szédelgő az érte még mindig rajongó Donna Elvira szolgálólányának ad szerenádot (ki másnak?). Én biztosan képtelen lennék ellenállni egy efféle csábításnak, ha nekem szólna ez a szerenád, mégpedig így, de szerencsére nem nekem szól. Nehéz eldönteni, hogy Dimitris Tiliakos éneklése, a mandolinszólót körülölelő, részben improvizált zenekari kíséret, vagy maga a zene az, ami ellenállhatatlan. Ja, persze, az egész együtt.

  • 05:59 A-dúr klarinétötös (K. 581) – Allegro Jörg Widmann (klarinét); Arcanto Quartet – 2013

Mozart egyik kedvenc hangszere volt a klarinét, amit ráadásul – kis túlzással – ő fedezett fel a zenetörténet számára: az első zeneszerzők egyike volt, aki szóló szerepet szánt a hangszernek, s mindjárt meg is írta a klarinétrepertoár két legjobb művét, egy kvintettet meg egy versenyművet. Az A-dúr klarinétötös a hangszeres kamarazene egyik csúcsa: végtelenül kifinomult dialógus a vonósnégyes és a klarinét között. És már csak az első tétel melléktémájáért érdemes volt megszületnie Mozartnak (a mixben 07:22-től). A felvételen a 20. századi és kortárs zene iránt elhivatott Arcanto Quartet partnere a zeneszerzőként is aktív és nagyszerű klarinétos, Jörg Widmann.

  • 15:09 Così fan tutte (K. 588) – 1. felvonás: Kvintett, „Di scrivermi ogni giorno” Bernarda Fink, Véronique Gens (szoprán); Werner Güra (tenor); Marcel Boone, Pietro Spagnoli (bariton); Kölner Kammerchor, Concerto Köln, vezényel: René Jacobs – 2007

Részlet Mozart legproblematikusabb operájából: a sztori két fiúról szól, akik egy cinikus vén filozófus kekeckedése nyomán próbára teszik szerelmeik hűségét; elutaznak, s álruhában visszatérve próbálják elcsábítani a másik szerelmét. A lányok végül nem állják ki a próbát, a filozófusnak lesz igaza: a női hűség olyan, mint a főnixmadár. A kevéssé felemelő tanulság persze az, hogy a „holtomiglan-holtodiglan” nem annyira egyszerű ügy, és ebben végső soron egyet is érthetünk Mozarttal. Különösen, hogy a Cosí fan tutte szövegkönyve az operatörténet legcsodálatosabb pillanatait inspirálta. Például ezt a kvintettet. A filozófus jelenlétében a két szerelmes pár búcsúzik egymástól (még a próbatétel előtt), az idő megáll, s a négy szerelmes énekében olyan erotikus feszültség gyülemlik fel, hogy az ember szinte örül a tételt lezáró banális katonai indulónak.

  • 18:54 Esz-dúr zongoraverseny (K. 271) – Rondeau: Presto Andreas Staier (fortepiano); Concerto Köln – 1994

Nem maradhatott ki a válogatásból a zongoraverseny műfaja, Mozart számára a legfontosabb, amely az 1780-as évek valóságos sztárjává tette a bécsi arisztokrácia körében. Ezt az Esz-dúr concertót még Salzburgban írta huszonegy évesen, és számos elemző tartja a darabot vízválasztónak az életműben: eddig a pontig csak tökéletes műveket írt, ettől kezdve csak zseniálisakat. A zárótétel igazi műfaji „2 in 1”: a lendületes tempóban és túláradó életörömmel száguldó zene egyszer csak megáll (a mixben 22:28-nál), és váratlanul kapunk egy pazarul hangszerelt menüett-tételt a zárótétel közepén. Andreas Staier nem modern zongorán, hanem a hangszer Mozart-korabeli elődjén, fortepianón játszik. Ha esetleg bárkinek idegen ez a törékeny, némiképp nazális zongorahang, javaslom, hogy szoktassa hozzá a fülét: csodákat képes megmutatni Mozart zongoraműveiből az a hangszer, amelyre írta őket.

  • 28:23 C-dúr szvit (K. 399) – Allemande Kristian Bezuidenhout (fortepiano) – 2016

Hohó, egy igazi kuriózum, mégpedig egy friss felvételről. Bár Mozart idején szinte kizárólag kortárs zenét játszottak, nem is nagyon ismerték a néhány generációval korábban keletkezett műveket, Mozartot érdekelte a „régi” zene: egy különc arisztokrata, a Bachért és Händelért rajongó Gottfried van Swieten számára készített Bach- és Händel-művekből modernizált változatokat, s maga is írt egy-két archaizáló stílusgyakorlatot. Ez a c-moll Allemande-tétel úgy indul, mintha egy barokk szerző írta volna, aztán persze rájön az ember, hogy ez nem lehet sem Bach, sem Händel: barokk ez, ahogy Móricka elképzeli, illetve Mozart, s ettől lesz a dolog végtelenül izgalmas. Hangzó filozófia, különösen Kristian Bezuidenhout, a dél-afrikai születésű, nagyszerű holland fortepianista előadásában. Érdemes a zongoristára odafigyelni: most fejezte be Mozart összes billentyűs művének felvételét, s nem nagyon ismerek nála invenciózusabb és érzékenyebb Mozart-játékost.

  • 32:42 C-dúr „Jupiter” szimfónia (K. 551) – Allegro vivace Concentus Musicus Wien, vezényel: Nikolaus Harnoncourt – 2014

Ha már hangzó filozófiáról beszéltem az előző tétel kapcsán, a „Jupiter”-szimfóniát nem véletlenül tettem a Mozart-mix kellős közepére: bár nem Mozarttól kapta a melléknevét, de abszolút találó a főistenre való hivatkozás. Valódi főmű: mintha a fenségesség fogalmát jelenítette volna meg a darabban Mozart. Az előadás káprázatos: Nikolaus Harnoncourt a 2016-ban elhunyt legendás karmester utolsó felvételeinek egyike, egy hatvan évtizedet átívelő muzsikus pálya minden bölcsességével és tisztánlátásával.

  • 45:41 B-dúr szerenád, „Gran partita” (K. 361) – Adagio Harmonie De L'Orchestre Des Champs-Élysées, vezényel: Philippe Herreweghe – 2005

Ha a „Jupiter”-szimfónia a fenségesség megtestesítője, a „Gran partita” Adagiója az időn túli szépség zenei képe. Tizenkét fúvós hangszer és egy nagybőgő révén varázsol Mozart, és azt hiszem, akkor jár mindenki a legjobban, ha meg sem próbálom szavakkal leírni ezt a zenét.  

  • 50:56 Vorrei spiegarvi, oh Dio! – koncertária (K. 418) Edita Gruberova (szoprán); European Chamber Orchestra, vezényel: Nikolaus Harnoncourt – 1992

Ehhez a koncertáriához dukál néhány mondatnyi magyarázat, mivel a nagy operák árnyékában szinte ismeretlen maradt a nagyközönség számára. Mozart írt jópár ilyen, különálló áriát, általában valamelyik kollégájának operájába betétszámként. Ez a tétel a több mint nyolcvan operányi életművet hátrahagyó Pasquale Anfossi (1727–1797) egyik operája, az Il curioso indiscreto bécsi előadása számára készült. A felvételen Harnoncourt vezényel, de ami fontosabb, az isteni Edita Gruberova énekel, s bár a zene már az első pillanatoktól elbűvölő, Gruberova hangja pedig mindvégig hihetetlenül gyönyörű, van egy pillanat a tételben, ami miatt úgy gondolom, hogy mindenkinek hallania kell: a szoprán végig az oboával beszélget, s dialógus többször is éteri magasságokig emelkedik, a mixben 56:00-nál aztán eljön egy pillanat, amikor az énekszólam kilép a sztatoszférából (zenészek számára írom, hogy egy háromvonalas E szerepel a kottában). Ebben a regiszterben a szopránok jó részének már némiképp recseg a hangja, de Gruberova még itt is képes leheletszerű pianissimóban énekelni.

  • 58:42 Ave verum corpus (K. 618) Chor des Bayerischen Rundfunks; Münchener Kammerorchester, vezényel: Alexander Liebreich – 2014

Közismert, hogy Mozart egy gyászmise komponálása közben hunyt el harminchetedik születésnapja előtt bő hónappal, és stílszerű is lett volna a Hangover Mozart-mixét a Requimmel befejezni. Ehelyett inkább az utolsó befejezett kórusművével, az 1791 nyarán komponált rövid motettával zárjuk 2017 első Hangoverét, hogy ne szomorúan induljon az év. No és ezzel D-dúrban fejezzük be a válogatást, ahogy a Figaro-nyitányban kezdtük. Ez a D-dúr persze nem az a D-dúr: ott pezseg, itt békét áraszt. Legyen 2017 a D-dúr éve! És legyen mindenkinek boldog!

hangover wolfgang amadeus mozart fazekas gergely