2015 április 06., 07:06
Döbbentél már rá valaha, hogy milyen alakok kerültek már megint be a Parlamentbe? Ezzel nem vagy egyedül, de a pszichológiának van erre is válasza.
Vannak szavazók, akik kifejezetten igénylik az inkompetens politikusokat
- 2016-ban többször is láthattuk, hogy az érzelmek fontosabbak a politikában, mint a szakértelem.
- De ez még nem minden.
- A Harvard két kutatója szerint nem az inkompetenciájuk ellenére nyertek ezek a politikusok.
- Hanem éppen, hogy az inkompetenciájuk miatt.
Trump győzelme, a brexit megszavazása és az európai szélsőjobb erősödése miatt rengeteg cikk és elemzés született az elmúlt évben a populista politikai mozgalmakról. Bár még nagyon messze a vége, jól látni, hogy a populista tendenciák elemzése a következő időszak legfelkapottabb társadalomtudományos témája lesz.
Egyelőre még az sem teljesen világos, mi alapján kerülnek egy kalap alá a populistának bélyegzett mozgalmak. A legáltalánosabb definiciók általában nacionalista elemeket, újraelosztási ígéreteket és érzelmekre alapozott retorikát emlegetnek, mint ami összeköti a különböző országokban működő pártokat.
És van még egy gyakori elem: a szakértelemmel, tudományokkal szembeni általános bizalmatlanság.
Ez utóbbi keltette fel az érdeklődését a Harvard két kutatójának, Rafael Di Tellának és Julio J. Rotembergnek, akik arra voltak kíváncsiak, hogy miért szavaznak meg az emberek olyan politikai jelölteket, akik szakmailag kevésbé tűnnek kompetensnek ellenfeleiknél.
A 2016-os amerikai elnökválasztás kampányában ez egy sokszor felmerülő kérdés volt. Még a republikánus szavazók között is többségben voltak azok, akik Hillary Clintont kompetensebb jelöltnek tartották. Ami nem is csoda, Clinton évtizedek óta vezető politikus, komoly kormányzati tapasztalattal a háta mögött. Ehhez képest Trump soha nem viselt közhivatalt, megszólalásai és habitusa alapján pedig nem tűnik túl kompetensnek közpolitikai kérdésekben.
Trump mégis nyerni tudott, dacára annak, hogy jóval kevesebben látták őt szakmailag alkalmasabbnak. A hagyományos magyarázati modellek egyike szerint azért fordulhatott ez elő, mert a választásnál sokszor az számít inkább, hogy a jelölt ideológiailag közelebb álljon hozzánk, és ez fontosabb annál, mint hogy azt gondoljuk, ért ahhoz a munkához, amire pályázik. Ebben biztos hogy van igazság, de Di Tella és Rotemberg szerint ennek a modellnek hibája, hogy azt állítja, ezek a politikusok annak ellenére nyernek választásokat, hogy nem tűnnek kompetensnek, nem pedig éppen azért.
Ehhez képest a populista politikusoknál épp azt látni, hogy hangsúlyozzák is inkompetenciájukat, üzeneteikben kikelnek az úgynevezett szakértői vélemények ellen, Trumpnak is számos ilyen megszólalása volt kampánya során.
Di Tella és Rotemberg ezért egy új pszichológai modellt vázolt fel, aminek lényegi eleme, hogy vannak szavazói rétegek, melyek kifejezetten igénylik az inkompetens politikusokat. Mellé pedig letettek egy empirikus kísérletet, ami igazolta, hogy egyes választói csoportokban kifejezetten erős ellenérzés mutatkozik azzal szemben, hogy egy kompetensnek ítélt vezetőre szavazzanak.
Di Tella és Rotemberg modelljének egyik központi eleme az elárulástól való félelem. Trump szavazótáborának egyik alapvélekedése, hogy a "politikai elit" az elmúlt évtizedekben elárulta őket, és a modell szerint hajlandóak akár a kevéssé kompetens jelöltre is szavazni, ha úgy látják, hogy ezzel csökken a jövőbeli árulás esélye.
Elméletük szerint ez alapján a populizmust úgy is lehet érteni, mint ezzel a vélt vagy valós árulással szembeni biztosíték igényét.
Az inkompetens politikusok ugyan lehet sejteni, hogy kevésbé alkalmasak a szavazók anyagi jólététének előremozdítására, de éppen inkompetenciájuk miatt egyben kevésbé képesek eljátszani a bizalmukat is, kevésbé képesek az árulásra.
A klasszikus szociálpszichológiai irodalomból több kutatást is ismerni azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos jövedelmi szint alatt az emberek sokkal negatívabban ítélnek meg eseteket, melyek más emberek döntéseinek következtében történnek meg, mint ha mondjuk balszerencse vagy természeti okok okozták volna ugyanazt.
Ezzel összefüggésben Di Tella és Rottemberg arról ír, hogy gyakorlatilag választói igény jelentkezik az inkompetens vezetőkre. A modell szerint, mivel a kockázatkerülésre törekvő választók úgy érzik, hogy nem állnak rendelkezésükre hatékony módszerek arra, hogy kontroll alatt tartsák a potenciálisan korrupt politikusokat, inkább olyat választanak meg, aki kevésbé kompetens, ezzel biztosítva be magukat az árulással szemben.
A két kutató a választások előtt végzett kutatása igazolta is ezt a hipotézist. Több mint négyezer emberrel töltettek ki egy kérdőívet, amiben a válaszadók felének arról kellett nyilatkoznia, hogy kire tervez szavazni, de a válaszadók másik felének előtte még meg kellett válaszoljon pár teljesen általános és semleges hangulatú kérdést arról, hogy mennyire fontos a szakértelem a politikában.
Az eredményeket demográfiai csoportok szerint is megvizsgálták, és így az derült ki, hogy a közpolitikai szakértelemre vonatkozó kérdések feltétele alapvetően megdobta a kompetensebbnek gondolt jelölt népszerűségét, de nem minden csoportnál: a vidéki területeken élő szavazók öt százalékkal nagyobb eséllyel mondták, hogy Trumpra szavaznak, ha kaptak általános szakértelemre vonatkozó kérdést, mint ha nem.
Ugyanez történt a városi és elővárosi, alacsony iskolázattságú fehér szavazók körében is, ahol 7 százaléknyi eltérést hozott Trump javára az, ha a válaszadás előtt megkérdezték a résztvevőket, mit gondolnak általában a szakértelemről.
Az eredményünk arra utal, hogy a populista politikának létezik egy kompetencia alapú dimenziója is, és ez nem vált ki ugyanolyan hatást minden csoportnál. Ezért lehet, hogy hiba volt Clinton szakértőségére hivatkozni két választói csoportnál, a vidéki és az alacsony iskolázottságú fehér választóknál.
– írják a kutatók tanulmányukban. Ami messze nem kizárólagos magyarázati modell, Di Tella és Rottemberg sem állít ilyesmit, csupán egy lehetséges adalék ahhoz, hogy megérthessük, hogyan nyerhetnek úgy is politikusok, hogy nyíltan szembemennek a tudományokkal.
A teljes tanulmány angol nyelven itt olvasható el. Illetve ajánljuk még korábbi cikkünket, ami azt vette végig, milyen lélektani magyarázatai lehetnek még annak, hogy rendszeresen idiótákat választunk meg politikusoknak:
link
Forrás
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.