Hétmilliárd óra. Egy 2015-ös amerikai felmérés szerint évente ennyit, vagyis

évente ~800000 évet

töltenek dugókban az amerikaiak. Ez idő alatt 11,35 milliárd liter benzint égetnek el, súlyosan terhelve ezzel a környezetet. Ez összesen évi 160 milliárd dollár veszteséget jelent az amerikai gazdaságnak. Magyarország teljes GDP-je 2013-ban 133,4 milliárd dollár volt.

Daniela Rus, az MIT Számítástechnikai Tudományi és Mesterséges Intelligencia Laboratórimának (CSAIL) kutatója szerint a dugókat és a járulékos veszteségeket hatékonyan csökkenteni lehetne az utazásmegosztás elterjesztésével. Ezt adatokkal is bizonyították, amire azért volt módjuk, mert New Yorkban a helyi önkormányzat részletes, percrekész nyilvántartást vezet a város ~14000 taxijáról. Így lehetőségük volt hárommillió New York-i taxis utazás adatait modellezni.

Kísérleteik során arra jutottak, hogy

~14000 taxi helyett 3000, négy utas szállítására alkalmas kocsi is elég lenne az igények 98 százalékának kielégítésére,

ha az utakat valós időben tervezve optimalizálnák. Így egy kocsiban egy utas helyett 2-4 utazna egyszerre. A kocsiknak kéne tenni némi kitérőt azért, hogy felvegyék az utasokat, de így is csak 2:18 perccel nőne az utazási idő. Mármint akkor, ha nem csökkenne a forgalom. De a számításaik szerint csökkenne, már csak azért is, mert bő tízezerrel kevesebb taxi lenne forgalomban.

Rus és társai olyan algoritmust fejlesztettek, ami az ideális útvonal megtervezése mellett számba veszi a várható utasigényeket is, így az éppen kihasználatlan kocsikat olyan városrészekbe irányítja, ahol nagyobb utasforgalom várható. Ezzel akár húsz százalékkal is felgyorsítható az igények kiszolgálása.

A rendszer, amit kiépítettek, hasonlít a már piacon lévő utazásmegosztó applikációkra, de kevésbé limitáltak azoknál. A már működő applikációknál például feltétel, hogy a csatlakozó utasok a jármű tervezett útvonalán legyenek, és csak azután képes megtervezni az ideális útvonalat, ha már minden utas bejelentkezett. Rusék rendszere viszont menet közben igazodik az igényekhez. Emellett képes arra is, hogy az adatok elemzésével kiszámolja, hova lehet érdemes nagyobb befogadóképességű járművet, például tízszemélyes kisbuszt küldeni. Ilyen tízszemélyes kisbuszokból amúgy kétezer is elég lenne New Yorkban, bár úgy csak az igények 95 százalékát tudnák lefedni.

A rendszer lényege, hogy előbb az összes rendelkezésre álló autót és igényt rendezi gráfba, majd felvázolja az összes lehetséges kombinációt, és kiválasztja az ideális párosításokat. A szabadon maradt járműveket pedig a várhatóan forgalmas körzetekbe irányítja.

És a lényeg: Rusék szabadon felhasználhatóvá akarják tenni szoftverüket, amit így bárhol a világon üzembe lehetne helyezni. (Via Financial Times, MIT CSAIL, Texas A&M)