Amerika száz éve hekkel szét választásokat világszerte

Elemi erejű felháborodás rázza meg Amerikát, mióta egyértelművé vált, hogy az orosz állam bekavart az elnökválasztásba. “Bármilyen külföldi beavatkozás elfogadhatatlan” - mondta Paul Ryan házelnök, más politikusok szerint az orosz akciók a demokrácia alapjait támadták meg, és a szabad társadalom szívéig hatoltak.

AFP PHOTO / DON EMMERT

Az, hogy pontosan mekkora hatással volt a beavatkozás a végeredményre, nem világos és talán soha nem is lesz az. A hekkelés részleteiről hisztérikus hangvételű viták folynak, de afelől nem nagyon lehet kétség, hogy az orosz államnak volt szerepe ebben a választásban.

Mindez joggal háborít fel minden amerikai állampolgárt, függetlenül attól, hogy kire szavaztak. De néhányan azért emlékeztetnek arra, hogy bármilyen botrányos is ez, azért Amerika bőven kivette a részét a más országok belügyeibe és választásaiba való beavatkozásból az elmúlt száz évben.

Már 1898-ban is

“Választottunk jelölteket, tanácsokat adtunk, pénzeltük a pártjaikat, megterveztük a kampányukat, lefizettünk médiákat, és megfélemlítettük a riválisaikat” - írja Stephen Kinzer, a New York Times egykori tudósítója, a Brown University kutatója "Több mint száz éve hekkelünk meg választásokat" című cikkében.

Kinzer felidézi, az első akciók egyike Kubában zajlott 1898-ban, miután amerikai támogatással megbuktatták a spanyolok rendszerét. Amerika megrendezte a választást, szerzett egy jelöltet, és megtiltotta az indulást mások számára. Két évvel később Amerika elfoglalta Hawaii-t, és elintézte, hogy a helyiek ne szavazhassanak.

A hidegháború alatt a választások befolyásolása a CIA egyik fő feladata volt. A szervezet első akcióinak egyike az volt, hogy biztosították, az általuk támogatott párt nyerjen Olaszországban 1948-ban. Rávették például az Amerikában élő olaszokat, hogy írjanak leveleket a rokonaiknak: elapadhat az amerikai támogatás, ha nem a megfelelő párt nyer. A művelet sikeres volt.

1953-ban Amerika Dél-Vietnamban is az elnöki székbe juttatta jelöltjét, Ngô Đình Diệmet. A terv szerint az országos választásokat is neki kellett volna nyernie, de amikor világossá vált, hogy nincs esélye, lefújták a választást. Ehelyett a CIA megszervezett egy népszavazást, amin nem lehetett ellene kampányolni, így 98,2 százalék támogatta az uralmát. Az amerikai nagykövet szerint a népszavazás nagy siker volt.

1955-ben a CIA egymillió dollárral támogatta az Amerika-párti jelöltet Indonéziában. Két évvel később Libanonban is hatalomra segítették jelöltjüket. 1965-ben a Dominikai Köztársaságot rohanta le Amerika, miután olyan jelöltet választottak, akit elfogadhatatlannak tartottak.

A nép hülyesége miatt

1964-ben Chilében a CIA jelölteket finanszírozott, újságokat és rádiókat támogatott a kedvező közvetítésért.

  Salvador Allende támogatói Chilében. Kép: Wikipedia

A következő, 1970-es chilei beavatkozás már sokkal súlyosabb volt, amikor nem sikerült megakadályozni, hogy a szocialista Salvador Allende jusson hatalomra. A CIA fegyvereket juttatott olyanoknak, akik agyonlőtték René Schneidert, a hadsereg vezetőjét, mert nem akart katonai puccsot vezényelni. A következő években folyamatos gazdasági nyomást helyeztek Chilére (‘“sikoltson a gazdaságuk”, mondta Nixon), míg végül tényleg megtörtént a katonai puccs, amit Pinochet 17 éves diktatúrája követett. Egy amerikai tisztségviselő azt mondta, a beavatkozástra a “chilei nép hülyesége miatt volt szükség”.

Nicaraguában az 1984-es elnöválasztáson is volt egy Amerika-barát jelölt, de amikor kiderült, hogy veszíteni fog, inkább kivonták a versenyből, mondván, nem elég demokratikus a választási rendszer. 2009-ben Hondurasban buzdította a CIA a katonai puccsot, ami megdöntötte az elnököt, majd támogatták azt a választást, amin nem indulhatott.

2014-ben Ukrajnában hangfelvétel is készült arról, hogy Victora Nuland, a külügyminisztérium magas rangú tisztségviselője és a kijevi nagykövet arról beszélgetnek, ki lenne a legmegfelelőbb jelölt és milyen stratégiát kövessen az ellenzék.

"Az idegen befolyás elítélése teljesen jogos. A Washingtont bejáró, elemi erejű oroszellenes düh viszont egyszerűen nem vesz tudomást Amerika történelméről"

- zárja a cikkét Stephen Kinzer.

Ha mi hallgatózunk, ne csodálkozzunk, ha más is hallgatózik

A Foreign Policy Marc Trachtenberg, az UCLA professzorának "A választások ellopása a játék része" című cikkét közölte. Az írás beveztője szerint az egymás belügyeibe való bekavarás az ókori Görögország óta a nemzeti viszonyok alapeleme, nem pedig valami sajátos putyini praktika.

Trachtenberg azt írja, egy közelmúltban feloldott tiktosítású NSA-dokumentum szerint a hidegháború alatt a moszkvai amerikai nagykövetségen gyűjtötték és fel is használták szovjet vezetők lehallgatott magánbeszélgetéseit. Bob Woodward újságíró 1987-ben írt arról, hogy elit CIA és NSA egységek kémkedési csodákra képesek, magas szintű politikusok találkozóinak leiratát tudják megszerezni Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában. 1973-ban a Fed akkori elnöke, Arthur Burns azt írta: Amerika mindenről tud, ami a német kormányüléseken történik.

“Ez a fajta kémkedés, amikor mi csináljuk, széles körben elfogadott. Ha viszont mi hallgatózunk más országokban, akkor nem kellene csodálkoznunk, ha nálunk is hallgatóznak”

- írja Trachtenberg.

Az eddig említetteken, befolyásolt választásokon kívül említi például Guyana esetét, ahol a Kennedy-kormány nyomás alatt tartotta a briteket, hogy akadályozzák meg Cheddi Jagan hatalomra kerülését.

Az amerikai nagykövet azt mondta a francia miniszterelnöknek 1947-ben: nem lehetnek kommunisták a kormányban. De még azután sem szűnt meg a direkt befolyás, hogy a helyzet stabilizálódott Nyugat-Európában. Az Eisenhower-kormány egyértelművé tette Németországban, kire kell szavazni, ennek volt köszönhető Konrad Adenauer földcsuszamlás-szerű győzelme 1953-ban. Egy évtizeddel később aztán épp a megbuktatásában vettek részt, idéz fel Trachtenberg egy kevésbé ismert esetet.

Szerinte is kettős mérce, hogy miközben Amerika beavatkozik mások belügyeibe világszerte, felháborodik, ha nála történik ilyesmi.

“Ez a kettős mérce erkölcsileg taszító, politikailag pedig kontraproduktív. Nem kéne magunknak olyan jogokat követelni, amiket másoknak nem adunk meg. Amit Oroszország csinált, az beleillik a világ működésébe. És a világot nagy részben mi tettük ilyenné.”

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.