Lehet-e bárki nagyobb király Aaron Rodgersnél?

Én már a 14. forduló után megmondtam, hogy nem fogadnék Aaron Rodgers ellen. Pedig akkor zsinórban még csak négy győzelemnél járt. Azóta már nyolcnál tart, és főcsoportdöntőbe vezette a Packerst, amit az idény közepén már mindenki temetett. Rodgersszel együtt, aki tompának, fáradtnak tűnt, mintha már csak a nyugdíjra készülne. Erre most vasárnap a döntőbe jutás mellett még az MVP címért is megharcolhat Atlantában Matt Ryannel.

Rodgers úgy bekezdett a Cowboys ellen Dallasban, hogy a második negyed közepén már úgy tűnt, ez is csak egy újabb unalmas meccs lesz ettől az izgalomtól határozottan mentes rájátszásban. A Dallas a nyitódrive-ban ugyan szerzett három pontot, de onnantól csak egy csapat volt a pályán, a Packers már 18 ponttal vezetett. A dallasi kórus pedig hangosan kezdte követelni Tony Romót. Hál’ istennek a Dallas nem húzta meg azt a görénységet, hogy lecserélje az egész idényben remeklő újonc irányítóját, így Dak Prescott a hátralevő időben fölényesen igazolhatta, hogy igenis övé a jövő. Az már nem rajta múlt, hogy a végén Rodgersnek 35 másodperc is elég volt ahhoz, hogy mezőnygóltávolságig vezesse csapatát.

Dezsőék a First Down Blogból a héten nagyon alapos munkát végeztek, nem is nagyon szaporítanám tovább a szót. Csak egy momentumot emelnék még ki a hétvégi meccsekből, az Atlanta első tédéjét.

Ezt is csak azért, mert ugyan a bírók megadták, a közvetítésben Mike Pereira nagyon szépen elmagyarázta, hogy szabálytalan volt. Azért volt az, mert passzjátéknál egy elkapónak tilos direkt blokkolnia. Az ilyen, ún. pick playeknél az elkapónak legalább el kéne játszania, hogy route-ot fut. És ő maga nem kezdeményezhet kontaktust a védőjével, csak akkor blokkolhat, ha már a védő megnyöszörgette. Ezt csak azért mondom, mert az Alabama az egyetemi bajnoki döntő negyedik negyedében két ilyen tédét is kapott a Clemsontól, ami a meccset is egy ilyen játékkal nyerte meg egy másodperccel a vége előtt.

Atlanta Falcons – Seattle Seahawks 36:20

A kezdeti Jimmy Graham hatpontos okozta megilletődöttségét hamar sikerült levetkeznie a hazai gárdának és a második negyedre feljebb kapcsoltak és szinte a félidőre eldöntötték a mérkőzés – sokak által várt – végkimenetelét. A vendég irányítója, Russell Wilson nagy menekülő, de a támadófala ilyetén alulteljesítése nem mentette meg a nyomás alól, így csupán néhány csodapasszra volt energiája Doug Baldwin és Paul Richardson kezébe. Thomas Rawls futásait a földbe döngölte a hazai védelem, akik a lassan beérő Vic Beasley vezetésével folyamatos terror alatt tartották Wilsont. A mérkőzés egyik kulcsmomentuma egy safety volt, ahol az előtte levő támadójátékos lábában megbotolva landolt Wilson a saját célterületén belül, nyakában Ben Garlanddal.

Innentől megindult a Falcons gőzhengere és Kyle Shanahan támadókoordinátor étlapjáról boldogan válogatott Matt Ryan irányító Legyen az futójáték, amit Tevin Coleman és Devonta Freeman a tőlük elvárható szinten teljesített, illetőleg passzjáték, ahol egyszer Julio Jones csatáját élvezhettük Richard Shermannel szemben, másszor Mohamed Sanu és Taylor Gabriel elkapásaiban gyönyörködhettünk. A híres-neves defense-nek nem tellett többre, mint a bosszankodásra és a verekedésre, Kam Chancellor és Bobby Wagner zsenije képtelen volt megzabolázni a hazai támadóalakulatot. Természetesen az sem tett jót az Atlanta vezetőedző egykori tanítványainak, hogy a Seahawks védelem összes sémája bevésődött Dan Quinn mester agyába, hovatovább Earl Thomas safety hiánya most érződött csak igazán.

Michael Bennették pedig megpróbálták a lehetetlent, de egy ilyen egységes és sérülésmentes támadófal ellen, amit ráadásul a liga legjobb centere Alex Mack koordinál nem könnyű boldogulni. Szerencsétlenségükre még az elején lesérült DeShawn Shead is, ezzel újabb szabad terület nyílt a Falcons támadások zökkenőmentes pontokra váltásához. Mondhatjuk, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de Wilsont vitte előre a becsület és a nagy nekibuzdulásban sikerült két labdát is eladnia. Keanu Neel és védőtársai pedig megtanulták a leckét, a turnoverből szerzett labdákat Ryan kezébe adva a hazaiak könnyen növelték a pontjaik számát.
A beharangozóban a futójáték beindításáról és az ellenfél futásainak blokkolásáról esett szó, mint kulcsmotívum. Nos, a Seahawks képtelen volt futni, egysíkú passzjátékát könnyen olvasták Beasleyék, ráadásul nyomást is helyeztek Wilsonra. A másik oldalon képtelenek voltak megfogni Colemant és Freemant, nem tudták 20 pont alatt tartani Ryant, ráadásul nyomást sem sikerült generálni, hogy a passzai rossz kezekben landoljanak.

A tanítvány túljárt mestere eszén, bár nem gondolom, hogy Pete Carroll csapatában több volt ebben az idényben. És hogy mi lesz a jövő héten Atlantában? Arról inkább Aaron Rodgers-t kéne kérdezni, mindenesetre nagyobb falatnak ígérkezik a Green Bay Packers legyőzésére.

New England Patriots – Houston Texans 34:16

Sándor András: Úgy indult, ahogy a nagykönyvben beharangozóban meg van írva. Egy gyors hatpontos beesett ugyan Tom Bradyéktől, de egy szenvedve kigürcölt mezőnygól után a vendégek azt érezhették, hogy minden rendben van. De a kirúgás után másodpercekkel mégsem volt rendben minden, mivel Dion Lewis szinte érintés nélkül száguldott végig a Gillette Stadium gyepén. Úgy folytatódott, ahogy a beharangozóban, csak ugrottunk a „Bajban lesz a Patriots...” fejezethez. Brady eladta a labdát, majd a kirúgás után Lewis ismét nekiveselkedett. Csak most nem kellett volna, mivel kiejtette a labdát és tíz jardról még a vendégtámadóknak is sikerült elérni a megcsinálni a tédét.

Szenvedtek a hazai támadók, Romeo Crennel védőkoordinátor kreatív tervét a Houston két ásza, Jadeveon Clowney és Whitney Mercilus hatékonyan fordította át Brady földbe gyalulásába. A félidő végére aztán apró levegőhöz jutottak a hazaiak, egy mezőnygóllal sikerült négypontos előnnyel az öltözőbe vonulniuk.

A nagyszünetben a Patriots edzői stábjának sikerült jobban az elemzés; és ismét sikerült egy támadással tizenegy pontra növelni az előnyt. Éppen hátradőlve pattintottak egy sört a New England szurkolók, amikor Brady újabb interceptiont dobott. A Texansnak azonban ismét csak a mezőnygól jutott. A zárónegyedben aztán begyújtotta a rakétákat Brock Osweiler, csak az a baj, hogy nála ez az egyre sűrűbben eladott labdákat jelenti. Kaptak is tíz pontot viszonzásként, így a vártnál kicsit később, de unalomba torkollott a mérkőzés.

Egyértelmű a vendégek feladata a következő félévben: életet lehelni a támadókba és a magukhoz láncolt irányítójuk karrierjébe. A hazaiak sorozatban hatodszor készülhetnek a konferenciadöntőre – ezúttal a Pittsburgh Steelers ellen. Ez a párosítás legutóbb 12 évvel ezelőtt fordult elő, azóta nem találkozott egymással a rájátszásban az AFC két nagyágyúja.

Boka Tamás: Favorithoz méltó eredménnyel jutott a főcsoportdöntőbe a hazai gárda, de az eredmény nem tükrözi a mérkőzés képét. Az, hogy a vendégek idáig jutottak, csakis a védelmüknek köszönhető, ami megmutatkozott a mérkőzésen is… Clowneyék a mérkőzés végéig folyamatos nyomás alatt tartották Bradyt, és semmilyen jelét nem mutatták a kimerülésnek.

A Texans védelem nagyon megnyomta az elejét, a mérkőzés első 20 percéből csak három jutott a Patriots támadósorának, bár igaz, hogy ebbe belejátszott egy buta szabálytalanság Eric Rowe-tól, ami után puntolás helyett első kísérlettel mehetett tovább a Texans, valamint a hazai speciális egység egy kirúgás utáni célterületre visszahordása. A védelmen nem múlott semmi: a front7 minden tőle telhetőt megtett, a secondary lehalászta Brady két labdáját, a special team pedig kierőszakolt egy labdaelejtést Lewis ellenében, és efölött szokatlan mód sok büntetést kapott a New England.

Az összes turnover és büntetés jó mezőnypozíciót adott Osweilernek, de hogy a hibákat rendre csak mezőnygólokkal tudták megbüntetni Bill O’Brien fiai, elárulja, hogy nem legitim és a rájátszásba illő alakulatról van szó. Ezért az irányítómizéria a felelős, és nem feltétlenül Osweiler, mert ő ennyire képes és kész. Bármennyire is bizonyítani akart szombat éjjel, kiderült, hogy egyelőre csak ennyi telik tőle. Nem volt képes előre haladni, nem találta a kapcsolatot az elkapóival, nem vette tudomásul, hogy az első célpontján kívül másnak is passzolhat. Ahogy az idő sürgette, kockáztatott, ami három interceptiont eredményezett a második félidőben. Valószínű, hogy a fizetése miatt még a 2017-ben is Houstonban tér nyugovóra, de ha addig nem kezd magával valamit, új csapat után nézhet.

Összességében izgalmas mérkőzést láthattunk, és ha a Texans tédével bünteti a három hazai labdavesztést, akkor izgalmasabb végjátékban lett volna részünk. A Houston egy elfogadható szezon után egy körrel tovább jutott, mint tavaly, mindemellett elit védelmet sikerült összerakniuk. A Patriots támadósorának sokkal jobban kell koncentrálnia a Pittsburgh Steelers ellen, mert az esetleges hibákat Ben Roethlisberger kíméletlenül megbünteti.

Dallas Cowboys – Green Bay Packers 31:34

Az idei rájátszás legjobb mérkőzését hozta a Nemzeti Főcsoport második „elődöntője”: a végén Mason Crosby rúgó hajókötélből levő idegei, nomeg svájci óra pontosságú jobb lába a döntőbe juttatta vendég Green Bay Packerst, akik egy hét múlva Atlantában válthatják meg jegyüket a Super Bowlra.

A Dallas Cowboys vezette az első támadást, Dak Prescott irányító azonnal a vendégek térfelére vezette csapatát és Dan Bailey mezőnygóljával megszerezte a vezetést Amerika Csapata. Erre válaszul Aaron Rodgers támadóalakulata űrfokozat kapcsolt, az első három vendégtámadás egyaránt tédével zárult, így a második negyed közepén már 18 pont volt a Packers előnye. Először Richard Rodgers tight end csinált pontokat Sean Lee mellett, majd Ty Montgomery két rövidjardos hatpontosa következett.

Montgomery pontszerzéseit időölő támadások előzték meg, a beharangozóban említettek szerint a hazaiak két félelmetes újonca, Prescott és Ezekiel Elliott a padról ülve figyelhette csak az eseményeket. Csak eztán kaptak észbe és a szünetig 10 pontot sikerült lefaragni a hátrányból, tették ez Bailey mezőnygólja és a bosszúvágytól fűtött Dez Bryant tédéjének köszönhetően.

A második félidő elején Rodgers hat sikeres átadása után Jared Cook tight end elkapásával nőtt a vendégek előnye. Ezután jött Prescott labdaeladása, de mielőtt elkezdhettünk volna agyalni azon, hogy mennyibe is fáj a labdavesztés, a hazai védelem visszaszerezte a labdát. Jeff Heath halászta le A-Rod passzát, megszakítva ezzel az irányító 318 passzkísérletes egyéni rekordját. A labdaszerzés meghozta a hazaiak étvágyát: a következő támadásban Jason Witten hatpontosával pályafutása során először volt eredményes a rájátszásban. Éledezett az AT&T Stadium, amikor a hazai védelem leparancsolta a wisconsiniakat a pályáról, így az utolsó negyed derekán nyolcpontos hátrányban indulhattak neki az egyenlítésnek. Prescott 80 jardos támadást vezetett, amit ismét Bryant zárt le pontszerzéssel, majd az újonc irányító futott kétpontosával egalizált. És négy perccel a vége előtt vette kezdetét az igazi dráma.

Rodgers két és fél perc alatt mezőnygól távolságba vezette a vendégeket, Crosby pontosan célzott és hárompontos előnnyel várták a hazai támadókat… Prescott felvette a kesztyűt, neki alig egy perc elég volt, így 35 másodperccel a vége előtt Bailey egyenlített. A legtöbb csapat itt beletörődött volna a hosszabbításba, a Green Bay azonban másként gondolta.

Tizenkét másodperccel a vége előtt Rodgers megcélozta Cookot, aki a franchise valaha volt egyik legfontosabb 36 jardos elkapását prezentálta, és a zárás előtt három másodperccel – bár Jason Garrett vezetőedző még bepróbálkozott egy fagyasztással – Crosby a döntőbe rúgta a Green Bayt.

A Cowboys újoncai végérvényesen jelesre vizsgáztak a mérkőzésen, Bryanttel kiegészülve elképesztő hármas jött össze Dallasban, nincs okuk a kesergésre. A Packers éppen ott van, ahová való, Aaron Rodgers egy korszakos zseni, ezt bizonyítja is nyolc hete folyamatosan, ő jelentette a különbséget a vasárnap estén, ami minden NFL rajongó számár örök emlék marad.

Kansas City Chiefs – Pittsburgh Steelers 16:18

Amikor a Chiefs támadott…

Csögley Roland: Ahogy írtam a Kansas City Chiefs támadásaihoz fontos lenne a futójátékot beindítása, mert enélkül kérdéses, hogy képesek lesznek-e megfelelő mennyiségű pontot a táblára pakolni. És mi lett vége? Mindössze 61 jardot futottak hárman, Alex Smith, Tyreek Hill és Spencer Ware, az egydimenziós játék pedig a vesztük lett, mert kétszáz jard alatt a levegőben képtelenség rájátszás mérkőzést nyerni. Smith egy tédépasszára egy labdaeladás jutott, teljesítménye kritikán aluli volt.

Pongrácz Zoltán: Laposra sikeredett a mérkőzés, mivel a Pittsburgh Steelers védelme kihúzta a hazai támadósor méregfogait. Bár az első támadásnál egy edzői túlgondolásból adódó rövidjardos szituációt sikerült pontokra váltaniuk Smithéknek, ezt követően majd két órával tudtak tédét elérni az utolsó kétségbeesett rohammal. A vendégek védelme nagyot ment, de James Harrisonra egyszerűen nincsenek szavak. Ha mégsem nyer Super Bowlt, akkor együtt zokognak az egyszarvúak és a csillámpónik. (Bevallom, megkönnyeztem a dallasi Sean Lee-t, neki is ez volt az utolsó esélye.) Tévedés volt azt hinni, hogy nyomás nélkül játszadozhat Smith, mivel igencsak megterhelték a szervezetét Harrisonék. Sean Davist Ryan Shaziernek kellett kiütnie, hogy vegyen már vissza, a másik újonc, Artie Burns is megmutatta a foga fehérjét. Shazier a tükörkép szerepben tetszelgett, Hill elkapót/futót/visszahordót kopírozta a védelemben. Mindenezek ellenére a legnagyobb küzdő címet nálam Lawrence Timmons nyerte, aki egy az egyben harcolt meg többször is Travis Kelcével, hát hadd ne mondjam.

Amikor a Steelers támadott…

CSR: A Kansas védekezése kapcsán ugyanazok a problémák jöttek szembe, amiket korábban jeleztem. Le’Veon Bell 170 jardot futott, Antonio Brown 100 jardot kapott el, Ben Roethlisberger többnyire vigyázott a labdára. A hazaiak safetyje, Eric Berry ugyan lehúzott egy Big Ben passzt, de mivel Smith is dobott egyet ajándékul Shaziernek és Ware is elhagyta futás közben, így Justin Houstonék képtelenek voltak felülkerekedni a turnover csatában és bár szoros meccsen, de végülis vereséget szenvedtek.
PZ: Na, a rizikómentes Big Ben, azért egyszer csak sikerült eladni a végzónában! Bell minden, Bell az MVP, Bell a csoda. Ez így elég volt, több nem kellett a Killer B’s-től. Éppen most csatlakozott hozzájuk tiszteletbeli tagnak a rúgó, Chris Boswell. Amikor nagyon kellett, akkor mindig megcsináltuk, akárcsak a mérkőzést lezáró Houston-vágány mellett elhaladó Brown sebesvonat. És igen, Jesse James tight end sem remegett meg, korrekt teljesítménnyel jelentkezett a Big Ben célpontlistájára. Rizikómentes úthengert láthattunk a Todd Haley Band előadásában.

Konklúzió

A végeredmény egy ponttal szűkebb lett, a vendégek szorgos sztahanovistaként gyűjtögették a pontokat mezőnygólok segítségével. Milyen jól jártak vele, ugye! Tanár Úr, kérem! A házi feladat elvégezve, jöhetnek a Tom Bradyék…

NFL Főcsoportdöntők

Amerikai Főcsoport (AFC): New England Patriots – Pittsburgh Steelers 2017. január 23., hétfő 00:40
Nemzeti Főcsoport (NFC): Atlanta Falcons – Green Bay Packers 2017. január 22., vasárnap 21:05

Koronavírus Hírek, háttér
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.