A Blikk és a Népszabadság egykori főszerkesztője, Murányi Marcell új történelmi scifijében, az Apám, ez itt Horthy címűben nem volt II. világháborús bukás és magyar holokauszt: a Kormányzó időben kiugrott, a zsidókat nem ölték meg, a Kormányzó fia pedig 1989-ben is a Várban trónolva irányítja a király nélküli királyságot. Ez azonban alternatív történelmi sci-fi. A valóságban Orbán Viktor és minisztériumai költöznek éppen a Várba, emiatt kellett elsöpörnie onnan egy rakás akadémiai intézetnek és kutatónak. Például a Úri utcai épületből, ahol a Bölcsészettudományi és a Társadalomtudományi Kutatóközpontok kutatói kutattak.

Az Akadémia úgy oldotta meg a kérdést, hogy új központot hozott létre a Ferencvárosban, a Vágóhídtól egy köpésnyire, Humán Tudományok Kutatóháza néven, ahová éppen most folyik a beköltözés. Ide került mindenki az Úri utcából, de a neve ellenére mégsem sikerült egy helyre gyűjteni a Bölcsészettudományi Központ alá tartozó összes intézetet: a zenészek talán maradhatnak a város belső részein, csakúgy, mint a nyelvészek, és az irodalomtudományi intézet is ügyesen kilobbizta, hogy maradhasson a Ménesi úton, és ne kelljen átköltöznie az erősen bankszékházszerű, ugyanakkor persze vadonatúj, így korszerű épületbe.

A Humán Tudományok Kutatóházában kedden tartottak bejárást. Igazából nem egy, hanem három szomszédos épületről van szó: egy négy- egy hat- és egy nyolcemeletes blokkról. A nyolcemeletesben a régészet, az irodalom, a néprajz, a művészettörténet, történelem és a filozófia kutatói dolgoznak, a négyemeletes a társadalmtudósoké, úgyis mint politikai és jogtudomány, szociológia, kisebbségkutatás és közgazdaságtan. A hatemeletes toronyban lesz a könyvtár, az archívumok és a szemináriumi termek.

A három tömböt egy közös, belül négy emelet magasságú aula kapcsolja össze.

A hangulat egy nyereséges bank székházára utal, sok dohányszínű és világos faborítással. A ház kívülről nem felzaklató, de nem is teljesen megúszós-minimalista, és azt mindenképpen a javára kell írni, hogy a ritmikus homlokzatkiképzés oldja a méretéből adódó esetleges nyomasztó hatást.

A legerősebb élményt az aula adja, ami nagy szerencse, hiszen ide lép be az ember először. A tér elég tágas ahhoz, hogy hatásos legyen, amit a keresztbemenő híd még érdekesebbé tesz, a látszóbeton-fa kapcsolat pedig vizuálisan kellemes.

Az irodák már nem ilyen nagyvonalúak, földig érő ablakot irodába pedig csak olyan ember tervezhetettt, aki saját maga egy régi villában vagy bérházban trónol. Aki ugyanis dolgozott már ilyen helyen, az pontosan tudja, hogy a túl nagy ablak a látványterven ugyan jól néz ki, de a való életben az irodai munka legádázabb ellensége, amit a gyakorlatban valószínűleg újságpapírok felragasztásával fognak orvosolni a kutatók, ha nem akarnak megvakulni nyáron a napfénytől csillogó monitorjukat nézve.

A legfurcsább jelenség az, hogy bár egészen szűkek a folyosók, a nagy toronyépület minden lépcsőfordulójába beleterveztek egy akkora, feleslegesnek látszó teret, hogy ott egyszerre lehetne pingpongozni, tekézni és 2 a kettőben vagy 3 a háromban focizni. Nem rossz, hogy minden emelet kapott egy gigantikus társalgót, de ez első blikkre kissé feleslegesnek tűnik.

Maga a lépcső kellemesen levegős, a látványt itt is a faborítás uralja.

Ez itt a leendő büfé-étterem, ami első blikkre kicsinek tűnik ennyi felhasználóra, de az is igaz, hogy még nem voltak beállítva a bútorok:

A bejárás során ahol be tudtunk kukkantani, ott jellemzően üres irodahelyiségeket láttunk. Ez egyfelől természetes, hiszen a költözés még javában folyik, de nemcsak ez az oka. Az épület irodabútorainak beszerzésére kiírt közbeszerzési pályázat ugyanis megbukott. Mivel a szereplőket elvileg nem kergette a tatár, megoldás lehetett volna, hogy a költözést az új közbeszerzés utánra, idén nyárra halasszák. Csakhogy Orbán Viktor nem akart várni a kormányzat Várba költöztetésével és ragaszkodott az Úri utcai ház január végéig történő kiürítéséhez. Arra, hogy a kényelmetlen költözésre csakis a Vár befoglalása miatt került sor, erős közvetett bizonyíték, hogy amelyik beköltőző intézet eddig nem a Várban lakott, annak simán megengedték, hogy csak nyáron, az új bútorzattal együtt jöjjön.

Így viszont, a közbeszerzés bukása után egy üres, vagyis bútormentes házba kellett volna átzsuppolni a kutatókat. A megoldás a jelentős pénzkidobás lett: a régi, leromlott, ennél nagyobb irodákra és belmagasságra tervezett bútorokat hozzák át, hogy pár hónap múlva újabb jelentős pénzkidobás árán szabaduljanak meg tőlük, és beállítsák a helyükre az újakat.

Sőt még ennél is kicsit cifrább az ügy, a 444 tudomása szerint ugyanis akadnak olyan intézetek, ahol bejelentették: a munkatársak dönthetnek, hogy átkérik-e a régi bútoraikat, vagy megvárják az újakat, amely esetben a nyárig egyáltalán nem kell bemenniük dolgozni az új irodaházba, hanem otthonról tolhatják.

A témára rákérdeztem a bejárás után tartott tájékoztatón, ahol Török Ádám, az MTA főtitkára kissé indignáltan azt mondta, az otthondolgozós hír nem igaz, vagyis igaz, de maximum tucatnyi kutatót érint.

A régészek, akiknek itt rendes laboratóriumuk van, jobban jártak a sima irodai kutatóknál, mert a labort már mostanra berendezték nekik:

Az épület azt is elárulja, hány humán területen dolgozó magyar akadémiai kutató jár biciklivel: 6 darab. Hogy honnan tudom? Az épület elé összesen 3 darab kétoldalas bicikliállványt helyeztek el.

Az Akadémia több más nagy projektbe is belekezd, például Martonvásárra költöztetik az összes mezőgazdasági kutatóintézetüket, vagyis mind a négyet. Ez később azért lesz érdekes, mert az egyik elköltöztetendő intézet pont a Rogán Antal háza mellett kezdődő extrém értékes rózsadombi óriástelken van a Présház és a Herman Ottó utcák között. Igen nagy meglepetés lenne, ha az MTA által használt, de az állam tulajdonában lévő csemegetelekre nem csapnának le a kormánybárók.