Január 26-án, délelőtt 11-kor búcsúztatják a Fiumei úti sírkertben Kricskovics Antal koreográfust, Erkel Ferenc-díjas művészt. Kricskovics 1927. február 19-én született Garán. A Testnevelési Főiskolán 1954-ben diplomázott, 1953-1954-ben a SZOT együttesben táncolt, majd két évig a zágrábi Lado hivatásos együttessel lépett fel és koreografált.

A Fáklya Nemzetiségi Táncegyüttest 1959-ben alapította, és koreográfusa, művészeti vezetője volt haláláig.

Csaknem 150 koreográfiájának témáit görög drámákból és a Bibliából merítette, de archaikus népszokásokat, nemzetiségi folklórszámokat, népi gyermekjátékokat is megjelenített darabjaiban. Gyűjtőmunkát folytatott élete során a volt Jugoszlávia területén, majd később Magyarország délszlávok lakta részein, de számos szlovák, német és román gyűjtése is volt.

Munkásságát 1975-ben Erkel Ferenc-díjjal ismerték el, 1989-ben érdemes művész, 2002-ben kiváló művész címet, 2004-ben Kisebbségekért-díjat kapott. 2005-ben vehette át a Magyar Táncművészek Szövetségének életműdíját és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt kitüntetését is a nemzetiségi néptánc kincseinek megőrzéséért, továbbviteléért.

Tóni bácsi tanárom is volt, így a száraz életrajzi adatok mellett én arra is emlékszem, hogy mekkora figura volt. Ha ismerőst látott, üvöltve köszöntötte és izomból lapogatta. És mert szinte mindenkit ismert a kis magyar horvát közösségben, ezt a vidám üvöltést rengeteget hallhattuk. Az életnél talán csak a táncot szerette jobban. Még mi, akik csak a tornaóra részeként néptáncoltunk, is át tudtuk érezni a szenvedélyét. Nyugodj békében, Tóni bácsi! Szomorúbb hely lett nélküled a világ.