Szentesi Kálmánnak elege lett. A 41 éves férfi ezért októberben levelet írt a NAV-nak. A szöveg eleje szokásos hivatali levélnek tűnik, jellegzetes formális nyelven. Egy határozattal szemben él kifogással, a 1553-C lap 65-ös sorában feltüntetett eredményre hivatkozik.

Ha viszont tovább rágjuk magunkat a szövegen, kiderül, hogy Szentesi egészen szokatlan ügyben kereste fel az adóhivatalt.

Vissza akarja kérni az államtól a pénzt, amit a béréből adó címen levontak. Úgy látja ugyanis, hogy az állam nem jól használja fel azt.

Ennek technikai részleteiről érdeklődik a NAV-nál a levél elején. Szentesi kitalált egy számítási módszert: kiszámolta, hogy a 2015-ös adójogszabályok alapján mennyit fizetne egészségbiztosítási hozzájárulásként, ha önadózó lenne. Mivel egészségügyi ellátásra továbbra is igényt tart, ezt nem kéri vissza, minden mást viszont igen.

Nem járul hozzá, hogy adója elveszítse közpénz jellegét

„Ha ez a számítási módszer így nem szabályos, akkor kérem szíves tájékoztatásukat arról, hogy milyen módon kell a jövőben jeleznem az adóbevallásomban azt, ha állampolgárként nem járulok hozzá ahhoz, hogy az általam befizetett adó részben vagy egészben elveszítse közpénz jellegét” - írja a levélben a NAV-nak.

Szentesi ezután utal arra, hogy a parlament tavasszal, nem sokkal az adóbevallás határideje előtt elfogadta a törvényt, ami alapján az MNB-alapítványoknak juttatott pénz, 250 milliárd forint elveszítette volna közpénz jellegét.

„Mivel – az utókor szempontjából szerencsés módon –az Országgyűlés a törvény megszavazásakor egyáltalán nem vette figyelembe, hogy az a Fővárosi Törvényszéknek egy már jogerős bírósági ítéletével megy homlokegyenest szembe, így az eltitkolni szánt adatokat végül mégis megismerhette a közvélemény. Így értesültünk többek között a vs.hu-nak juttatott félmilliárdos támogatásról, Matolcsy György unokatestvérének, Szemerey Tamásnak (és mellette más unokatestvéreknek) az érdekeltségeibe tartozó számtalan vállalkozásnak kifizetett tíz- és százmilliókról, vagy –hogy az egzotikusabb tételek között is szemezgessünk –egy 32 millió forintos zongoravásárlásról (amely egy, az MNB által korábban 4 milliárdért megvásárolt villába került), a 70 millióért kiadott Sakk és Póker című Matolcsy-könyvről, háromszor 1,3 millió forintból megvalósított ruandai tanulmányutakról, az ottani nők politikai részvételéről, illetve egy 165 millió forintos szőnyegvásárlásról” - írja a NAV-nak írt levelében.

„De felesleges is lenne elmerülni a részletekben – tételesen átnéztem a listát és egyetlen olyan költést sem találtam, amely akár csak részben emlékeztetne bármilyen közfeladatra, amelyekre pedig elméletileg az adónkat befizetjük” - áll a levél folytatásában.

„Találtam viszont az országban kórházakat, amelyek börtöncellára emlékeztető körülmények között szolgálják ki az arra rászorulókat, akiket az orvosaik kénytelenek arra kérni, hogy ne csupán a vécépapírt, szappant, evőeszközt, tányért, de a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókat és a ragtapaszt is maguk vigyék be, ha ellátásra szorulnak. Találtam iskolákat, ahol a szülők dobják össze a krétára és a fűtésre a pénzt. Találtam szociális dolgozókat, idős- és fogyatékosgondozókat, akik a szociális bértábla többszöri visszautasítása miatt egyre mostohább körülmények között és egyre kevesebb pénzből gondoskodnak azokról, akik erre maguktól képtelenek.”

Ez a pénz a miénk

Amikor a levélről kérdeztük, Szentesi azt mondta:

„A legfontosabb üzenet az, hogy fogjuk már fel, hogy ez a pénz a miénk. Amit most ellopnak, azt nem valami felhőből lopják el, hanem ez az a pénz, amit mi befizetünk. Ha sikerülne az emberekkel megértetni, mi a közpénz, akkor lenne esély arra, hogy igazi fordulatban gondolkodjunk.”

A levélben ezt így fogalmazza meg:

„Hadd tegyem ezt egyértelművé: a most vitatott összeg teljes egészében az enyém. Az én fizetésem, amelyért kizárólag én dolgoztam meg. Az egészért. Nem csupán a nettójáért, ahogy azt ma magyarok tömegei gondolják, akiket ezáltal meg lehet vásárolni egy csekkre nyomtatott 3890 forintos rezsicsökkentéssel. Az egész az enyém.”

„Csak éppen hajlandó vagyok egy jelentékeny százalékáról már előre önként lemondani és azt egy külön számlára utalni, hogy abból az ország fenntartásához szükséges közfeladatok valósuljanak meg, az imént említett közteherviselés jegyében. És mindaddig hajlandó is leszek erre, amíg azt látom, hogy ezeket a közfeladatokat megnyugtató módon és színvonalon végre is hajtják. Ha azonban azt kell látnom, hogy a közfeladatok ellátására bizalomból átadott pénzemet stadionokra, rokonok kistafírozására, helikopteres utazásokra fordítják, és főként, ha emellett olyan törvényeket hoznak, amelyek kizárólagos célja az, hogy minden módon ellehetetlenítsék, hogy egyáltalán megtudjam, mire költik a pénzem (lásd közérdekű adatigénylés fizetősség tétele), a közfeladatokra pedig eközben nem jut elegendő forrás, akkor én ezt a pénzt nem fogom befizetni. És ne is kérje tőlem senki, hogy ép ésszel befizessem.”

Nem akar belenyugodni

Az MNB-botrány mellett a népszavazási kezdeményezés beadásakor megjelent kopaszok ügye jelentette a fordulópontot. „Alapvető állampolgári jogaimat veszik el verőlegényekkel, de nem indul eljárás, nem történik semmi. Szépen lassan belenyugszunk, én meg ebbe nem tudok, nem akarok belenyugodni. Nincsenek eszközeim, mondják meg, hogy mi a módja, ha nem akarok ehhez asszisztálni?” - mondta a 444-nek.

A levélben Szentesi egy konkrét élményről is ír. „Szeptember 27-én éjjel mentőt kellett hívnom, mert a barátnőm magzatpózban nyüszített a földön hasi fájdalmak miatt, ám a mentők ügyeletese kapacitáshiány okán csak annyit tudott javasolni, hogy vegyen be még egy Advilt, de esetkocsit küldeni nem tud. Másnap, 28-án operálták meg a perforált vakbelét, és kevesebb órája volt hátra, mint ahány MNB alapítvány gazdálkodását a kormány megpróbálta eltitkolni (6).” Szentesi a 444-nek az esetet annyival pontosította, hogy mindez a volt barátnőjével történt meg, de olyan súlyosan érintette személyesen őt is, hogy úgy érezte, itt a helye.

Egészségügyre és oktatásra fizeti az adót, nem unokatestvérek magánszámlájára

„És nincs senki, akitől megkérdezhetném, hogy miért kell egy 27 éves lánynak 2016-ban majdnem belehalnia egy vakbélgyulladásba, miközben másfélmillió forint adót vontak le tőlem a tavalyi évben, épp az ilyen közfeladatokra. Arra, hogy legyen mentőkocsi, amelyik kijön, ha nagy baj van, legyen tűzoltó, aki eloltja, ha ég a házam, legyen orvos, aki meggyógyít, ha megbetegszem, és legyen tanár, aki tanítja a gyerekem, ha nem közmunkásnak vagy szalagmenti dolgozónak szánom. Ezekre fizetem az adómat; nem kastélyra, nem ruandai útra, nem kisvasútra, de legfőképpen nem számomra ismeretlen unokatestvérek magánbankszámláira” - áll a levélben.

Szentesi belső vívódását is megosztja a NAV-val.

„A fentiek felett érzett tehetetlen keserűség vezetett végső soron a fenti döntéshez. Én is messzemenőkig egyetértek ugyanis a közös teherviselés eszméjével, tudom, hogy egy működő államot közösen kell fenntartanunk, ráadásul még abban is egyetértek, hogy ebből a közteherviselésből az átlagnál tehetősebbeknek –magamat is ide sorolom – az átlagnál nagyobb arányban kell kivenniük a részüket. Ezt diktálja a társadalmi igazságosság elve. Sokat vívódtam ezért azon, hogy megtehetem-e egyáltalán azt, hogy saját hatáskörben kivonom magam ebből a közteherviselésből.”

Arra jutott, hogy igen, ezt pedig a következővel indokolja:

„Amennyiben azt nem öncélúan, a saját gazdagodásomra végzem, hanem mozgalommá szervezem egy távolabbi, de magasabb értékű közjó érdekében. Jól értik, itt most a polgári engedetlenség intézményéről beszélek, amely törvényes és morális lehetőséget biztosít számomra, hogy ezt megtegyem, mivel – definíciója szerint – „ha a közhatalom nem teljesíti a tőle elvárt feladatokat, a törvényeket a maguk céljaira formálják, vagy ha az sérti a társadalmi igazságosság elvét, (…) akkor a polgároknak jogukban áll rámutatni erre, és ha szükséges, akkor pedig morális joguk ellenállni.”

Szentesi arra számított, hogy kérelmét el fogják utasítani. Sőt, ezzel akar ügyének nagyobb figyelmet szerezni.

„Biztos vagyok benne, hogy a jövő évi bevalláskor már több tízezren követnék a példámat azok közül, akiket jelenleg szintén mérhetetlen frusztrációval tölt el, hogy a nem kevés befizetett adójukat közfeladatok biztosítása helyett hűbéreseknek és strómanoknak utalják ki, ennek elfedésére a Néptől kapott hatalmat kihasználva törvényeket hoznak, és amikor végül kiderül, hogy még ahhoz is tehetségtelenek, hogy lelepleződés nélkül lopják el a pénzünket, akkor csak egyszerűen megrántják a vállukat. És ami rosszabb: mi is megrántjuk a vállunkat.”

A levél így fejeződik be:

„Ha a közpénzek Magyarországon egy kormányrendelet nyomán egyik napról a másikra elveszíthetik közpénz jellegüket, és én mint állampolgár nem tehetek ez ellen semmit, abban az esetben jobbnak látom, ha ez a pénz már a folyamat legelején, nálam elveszíti közpénz jellegét (ha egyszer úgyis ez a sors vár rá). Ezért Önök se kérjék tőlem ezt a pénzt, mert ez már nem az, nem közpénz.”

A NAV ezzel nem egészen ért egyet. Miután Szentesi az adóbevallásában jelezte, hogy visszaigényli a pénzt, levelet kapott tőlük - ebben 408 ezer forintos adóbírságot szabtak ki rá „jogosulatlan igénylésre” hivatkozva. Erre született válaszként az itt idézett levél.

A büntetés azért különösen erős, mert Szentesi összes adója be van fizetve, egy forint sem hiányzik az államkasszából.

Azt ugyanis eleve levonták a munkahelyétől. Ő csak azt jelezte a levéllel, hogy egyáltalán nem elégedett azzal, amit az állam a befizetett adóért cserébe nyújt.

Miután megírta ezt a levelet, érdemi választ nem kapott a NAV-től. Érkezett viszont egy másik üzenet - ebben jelezték, hogy vizsgálat indul egy korábbi bevallása miatt.

Bíróság elé állna

Szentesi azt mondja, hajlandó akár bíróság elé is állni, és azt szeretné, ha minél többen követnék a példáját. Nem tagja semmilyen pártnak, akciójába egyedül kezdett. Azt mondja, legrosszabb esetben megint külföldön fog dolgozni. Van már nemzetközi tapasztalata, így valószínűleg lenne lehetősége erre. Tudja, hogy ez nagy különbség azokhoz képest, akiknek nincs erre lehetőségük, ezért sokkal kiszolgáltatottabbak a hatóságoknak.

„De valakinek el kell kezdenie. Az kell, hogy legyenek olyanok, akik azt mondják, én leszek az első meg a második, amíg nem sikerült a kritikus tömeget elérni.”

„És azért kell lépnem, mert félek attól a naptól, amikor a még meg nem született lányom vagy fiam erről a korszakról fog tanulni a történelemkönyvekben, és megkérdezi, apa, ha mindenki tudta, mi történik, miért nem tettetek semmit? És nekem azt kell majd válaszolnom, hogy kényelemből.”

UPDATE: Videóinterjúnk Szentesi Kálmánnal:

link Forrás

A teljes levél itt olvasható.