Super Bowl LI: Amikor a megállíthatatlan erő találkozik az elmozdíthatatlan fallal

Már csak ötöt kell aludni, és itt az 51. Super Bowl, az NFL bajnoki döntője. A First Down blog értő bloggerei, Balogh Balázs, Boka Tamás és Meksz Dezső két részben készülnek kivesézni a csapatokat, első körben a liga legponterősebb támadósorát és a legkevesebb pontot engedő védelmét, vagyis a Falcons Matt Ryan vezette, a látszat ellenére kimondottan kiegyensúlyozott, sokat és jól futó támadóegységét és a Patriots csapatmunkára, alázatra és rakkolásra építő védősorát elemzik. A két egység úgy simul egymásra, mint kesztyű a kézre. Már csak ez alapján is bízhatunk benne, hogy a Super Bowl felülmúlja majd a rájátszást. Erre minden esély megvan, főleg ismerve a New England Patriots nagydöntős történetét: 2001 óta – mindegyik döntőjük legfeljebb négy pont különbséggel ért véget.

Mielőtt átadnám a szót a szakértőknek, pár technikai információ. Holnap fordított felállásban elemezzük a csapatokat, vagyis a Patriots támadósorát vetjük majd össze a Falcons védelmével. A cikksorozat harmadik részéből pedig majd kiderül, hogy hogyan jutott idáig a két csapat. A történetek közül az Atlantáé ígérkezik az érdekesebbnek - a Patriots elmúlt másfél évtizede alapján aligha meglepetés, hogy ők megint itt vannak. A döntőt magát élőben közvetítjük, mégpedig a Dohány utcai Csak neked Dezsőből, ahol foglaltunk is pár helyet. Nem sokat, de ha valakinek kedve volna, megpróbálhat csatlakozni hozzánk. Most pedig jöjjenek a szakik.

Matt Ryan, az Atlanta irányítója csapata tédéjét ünnepli a Green Bay elleni főcsoportdöntőben. Tom Pennington/Getty Images

Prológus

A két csapat viszonylag régen, 2013 őszén találkozott egymással. Bár jónéhány mostani főszereplő is pályára lépett akkor, de az Atlanta Falcons edzői stábja teljesen kicserélődött, vele együtt játékuk minősége és elért eredményeik is.

Amikor a Falcons támad

A szerintem enyhén túlértékelt Falcons támadóival szemben a mindenki által alábecsült Patriots védelem. Papíron a legtöbb pontot szerzők a legkevesebbet engedők ellen. A védők teljesítményéhez mindenki hozzáteszi, hogy „de milyen ellenfelekkel szemben!”, Ryanék esetében ez fel sem merül. Pedig 

top 12 védelemmel négyszer futottak össze, szereztek 90 pontot és egy győzelmet.

Imponáló. Bill Belichick mindent megtett az alapszakaszban, hogy a védelme elnyerje el a Nevük Senki elnevezést. Idény előtt elcserélte a sztár passz siettetőjét Chandler Jonest, idény közben ráadásnak a ligaelit linebacker, Jamie Collins mehetett a Cleveland Brownshoz. Nézzük, kik maradtak.

  • Védőfal

Középen a karrier évet futó veterán, Alan Branch és a másodéves Malcolm Brown, a negyedik körös újonccal, Vince Valentine-nal rotálva nem csinálnak semmi különöset. Csak nem lehet futni ellenük. 25 mérkőzés óta nem engednek 90 jardnál többet egy futónak se, futott tédé ritkább, mint sivatagban az oázis. Az irányító zargatásáért négyen felelnek: a bevallottan gyűrűért szerződő Chris Long, a Brownsnál besült Jabaal Sheard, a tőről metszett patrióta, Rob Ninkovich és az ifjonc Trey Flowers. Közös jellemzőjük, hogy a fal bármelyik pontjáról képesek támadni az irányítót és a szélső futások ellen szilárdan tartják a pozíciójukat. A védőfal mélysége lehetővé teszi, hogy a védelmi koordinátor, Matt Patricia mindig a játékhelyzetnek legjobban megfelelő kombinációban használja őket – még a mérkőzések végén is kiváló fizikai állapotban.

  • Linebackerek

Nos, legalább itt van egy nagyjából sztár, Dont’a Hightower. Ő a védelem vezére, ő igazítja el a társait a behívott játéknak megfelelően. Futás ellen kiváló és élményszámba mennek a késleltetett blitzei. Egész évben sérülésekkel bajlódott, a Pittsburgh Steelers ellen is keveset volt pályán a fájó válla miatt. Így nagyobb teher hárul a másik három fiúra. A hatodik körös újonc, Elandon Roberts futás esetén hezitálás nélkül rakétaként robban be, a 25-30 kilóval nehezebb támadófal játékosok a meglepetéstől (is) hanyatt esnek. Shea McClellin a Chicago Bearsnél három és fél évig nem váltotta meg a világot. Új csapatában sem, nem is kérik tőle. De a piszkos munkát maradéktalanul elvégzi, és ha úgy adódik, akkor az elejtett labdát visszahordja 50-60 jardon keresztül. Végül Kyle Van Noy, a Detroit Lionstól idény közben érkezett jó mormon, a 2013-as Miss Utah férje és a 2015-ös Miss Utah sógora. Detroitban három év alatt nem jöttek rá, hogy miért is választották a második körben, Belichick négy hét alatt beépítette a csapatába. Egy kis irányítósiettetés, egy kis zónavédekezés, egy kis labdaszerzés – az ilyen svájci bicska játékosok a kaméleon Patriots-védelem kulcsai.

  • Secondary

Szép csendben az NFL egyik legkiegyensúlyozottabb hátsó egységévé nőtték ki magukat. Lehetnének a hét szamuráj, de az újonc Cyrus Jones csak azért megy Houstonba a héten, hogy legyen ember a szemletakarítás elvégzésére az öltözőben. Míg ő suvickol, addig hatan ügyelnek a pályán, hogy az ellenfélnek minél kevesebb elkapása legyen. A kezdő safety-duóból, a Belichick liebling Devin McCourty elit, aki ha a helyzet megkívánja, akkorát üt, hogy Demaryius Thomas veséi helyet cserélnek. Patrick Chung idén kicsit halványabb, de még így is bőven vállalható. A Falcons ellen sokat játszik majd Duron Harmon, a meccseket lezáró labdaszerzések nagymestere. A két évvel ezelőtti Super Bowl hőse, Malcolm Butler megtartotta ígéretét. Nem lett egyszeri csoda, két év alatt a legjobb öt cornerback közé verekedte magát. Kezdő párja, Logan Ryan az idény második felére ért el kiváló szintet, bizonyítva „instant offense” becenevének jogosságát is. Három elkapó ellen még Eric Rowe lép pályára. A Philadelphia Eaglesnél feleslegessé váló játékos az annyira hiányzó magassági erősítést hozta az egységbe.

  • A Patriots védelme

Lassan tíz éve, hogy az ellenfél támadóin ott az erőteljes nyomás: pontot kell szerezni. Ezt a nyomást a nagy játékokkal képesek csökkenteni elsősorban, ergo ezt nem engedik a Patriots védők. 

A Falcons támadói a legjobbak az elkapás után szerzett jardokban. 

Rövid passz Julio Jonesnak vagy Taylor Gabrielnek, a többit meg oldják meg. De nem a New England védelme ellen, ők engedik a legkevesebb elkapás utáni jardot. Ebben a védelemben nincsenek playmakerek. Itt mindenki kifogástalanul végrehajtja az alapokat: őrzik a pozíciójukat, sikeresen szerelnek. Lehet ellenük haladni, csak egyre nehezebben, egyre több macerával. Egy hosszú támadásba bármikor becsúszó hiba, félreértés, gyorsan véget is vethet annak. A klasszikus „hajlik, de nem törik” stratégia, az idény végére tökéletes szintre emelve és labdaszerzésekkel felhabosítva. Kyle Shanahan széles támadó repertoárt tud felvonultatni. A mérkőzés előtt az egyik legérdekesebb kérdés, hogy Belichick kedvenc taktikáját – elveszem a legjobb fegyveredet, verjél meg a maradékkal – hogyan lesz képes megvalósítani. Kit fog a legerősebb fegyverének tekinteni? Julio Jonest akarja majd limitálni? Vagy az életveszélyes futójátékot állítaná takarékra? Szerintem a futókra a szokott figyelemnél nem áldoznak többet. Egy dimenzióssá akarja tenni a passzjátékot, hogy Matt Ryan egyetlen opciója Jones maradjon – dupla őrizetben. Néha tépik majd a hajukat a Patriots szurkolók, mert nem lesz passzsiettetés, a zónahatárok között lesz 10-15 jardos elkapás. De a fő célt eléri a védelem, és legfeljebb 24-28 pont között tartják Matty Ice-t.

  • Irányító

A Boston College növendéke vitathatatlanul legjobb idényén van túl, bárhogy is alakuljon a nagydöntő. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor az NFL Most Valuable Player díjjal honorálja Matt Ryan alapszakaszbeli teljesítményét. A majd ötezer jarddal és 38 tédével záró játékos hihetetlen fejlődésen ment keresztül Kyle Shanahan támadó koordinátor megjelenése óta, előtte is voltak jelek a kivételes képességekről, de Shanahan hozta ki belőle a maximumot. Bátran lép ki a zsebből, nyomás alatt megfelelő döntéseket hoz, bár az Atlanta Falcons által használt zóna blokkolás is lehetőség egy ilyen típusú irányító kiteljesedésére. Magabiztos a pályán, már-már vezér, pedig nemigen volt jellemző rá korábban. A legnagyobb fejlődés mégis a döntéshozatalban vehető észre, 

Ryan gyakorlatilag csak jó döntést hozott a szezonban,

amikor nála volt a labda. Sokat segít neki a támadófala, hogy olyan hatos áll előtte, akikkel az első meccsen is pályára lépett szeptemberben. Rengeteget számít Alex Mack center igazolása, Thomas Dimitroff menedzser húzása sokat ért, mivel nagy biztonságot adott Ryannek, mert Joe Hawley sérülései óta nem igazán találtak megfelelő embert a pozícióba. Ha válaszolni kéne, mitől lett ennyire jó Ryan, én azt mondanám, hogy a második év a Shanahan-rendszerben sokat számított neki.

  • Futók

Devonta Freeman és Tevin Coleman, az NFL legjobb running back duója. Előbbi a kezdő, de utóbbi jól kiegészíti. Freeman az utóbbi két szezonban egyaránt 1000 jardon felül teljesített és mindkét szezonban 11 tédét futott. Legnagyobb erénye, hogy hihetetlenül jól lát a pályán, olyan réseket talál az ellenfél falán, amit nagyon kevesen, ehhez persze szükséges a blokkoló séma, ami ezt lehetővé teszi neki. Kiválóan használható elkapásokkor, nem kevés problémát okozva ezzel az ellenfeleknek. Bármikor képes egy 30-40 jardos megindulásra, továbbá negatív jardot könnyen fordít át 4-5 jardra. Coleman idén leginkább elkapás utáni jardokban tűnt ki, és ő is összeszorgoskodott 8 futott hatpontost. Egy átlagos Falcons támadásban a két futó nagyjából megosztotta a labdacipelést és a végén ha erőre volt szükség a red zone-ban, akkor odaadták a labdát Colemannek, aki erőből bevitte azt a célterületre. Nagyjából megosztott játékidőt kaptak az első félidőkben, Shanahan ezzel nagyszerűen megoldotta a futók tűzben tartását. Nem szabad elfelejteni a futásblokkoló fullback Patrick DiMarco nevét sem, aki kiváló blokkjaival és futásaival vagy elkapásaival még nagyobb fejtörést okozott az ellenfeleknek.

  • Elkapók

Julio Jones a rekordot rekordra halmozó elkapó az egység legjobb játékosa, sokak szerint 

az NFL legjobb elkapója.

Két mérkőzést hagyott ki az alapszakaszban, de így is összejött az 1409 jard és 8 TD. Levédekezhetetlen, sokan próbálták felvenni vele a versenyt, de nagyon kevés védőnek sikerül, talán majd a Butler-Ryan duónak. Tökéletesek a route-jai, sebessége kimagaslik a ligában, emellé hihetetlen irányváltási sebesség is párosul, amivel egy méteren belül kettőt ver a vele szemben állóra. A pálya túlsó részen Mohamed Sanu remekül kiegészíti Jonest, ő is akkor jött, amikor Mack és leigazolása kulcs volt a támadósor sikerében. Képes Jonest tehermentesíteni, a rájátszásban pedig úgy teljesít, ahogy azt mindenki elvárta tőle, amikor ideszerződött. Említést érdemel még Taylor Gabriel, akiről szezon közben mondott le a Browns és egyből érkezett Atlantába korábbi mestere, Shanahan hívószavára, tökéletessé téve ezt az az Atlantai offenset. A slot-elkapónak majdnem annyi jardja lett, mint Sanunak és elképesztő 16,5 jardos átlaggal. A hihetetlen impacttel dolgozó kis zsebrakéta olyan elkapásokat mondhat magáénak, hogy még az őskori NFL elemzők is csak csettinteni tudnak. Justin Hardy lejjebb csúszott a depth charton Gabriel érkezésével, mivel nagyjából hasonló játékstílusú, de ha pályára kerül, mindent alárendel a csapatnak. Ebben is rejlik az idei Falcons hatalmas ereje, teljesen sztár allűrök nélkül teszik a dolgukat a nagyobb nevű ámde kevesebbet játszó játékosok. A tight endek közül senki sem egy Rob Gronkowski, de amíg Levine Toilolo hatodik falemberként funkcionál, addig Austin Hooper talán betöltheti azt az űrt, amit Tony Gonzalez visszavonulása után keletkezett. Előbbi inkább a blokkolásban véteti magát észre, látva az elkapási képességeit talán mindenkinek így a legjobb. Utóbbi viszont kellemes meglepetés: a Stanfordról érkező újonc bíztató jeleket mutat, hogy ő legyen az, aki megoldja a poszt problémáit. Amellett, hogy jól blokkol, amikor labdát kap, akkor magabiztosan „cipeli” tovább azt. Legfeljebb két év és meghatározó játékosa lehet a ligának.

  • Támadófal

A támadófal nem kisebb „csodát” vitt véghez, hogy az alapszakasz első hetétől a Super Bowlig ugyanabban az összeállításban futottak ki a gyepre. Tekintve, hogy milyen sok sérülésről hallunk a ligában, ez tényleg megérdemli a csoda jelzőt. Jake Matthews felelős Ryan vakoldalának védelméért, teszi ezt már harmadik éve. Az eredetileg guard posztra érkezett játékos, ahogy azt három éve láthattuk a Hard Knocksban (a HK egy 5 részes dokumentumfilm sorozat, ami egy NFL franchise edzőtáborát követi a szezonkezdetig) egy sérülés okán került ki a fal szélére. Játékát látva nincs kétség afelől, hogy a szerződését meghosszabbítják. Mellette az egy igen előnyös csere után Atlantába érkező Andy Levitre, akiről senki sem gondolta, hogy ilyen sikeres lesz. Futás- és passzblokkolásban tűrhetőt produkál, fontos láncszeme a falnak. Középen Alex Mack, a holtidény legjobb szabadügynök igazolása. Óriási érdemei vannak abban, hogy Ryannek ennyi ideje van a tökéletes célpont megtalálására.

Kiváló futás- és passzblokkoló, emellett atletikus képességei átlag felettiek.

Hétről-hétre bizonyítja, hogy megéri a rááldozott összeget. Közvetlenül mellette játszik Chris Chester, aki nagy valószínűséggel elköszön a csapattól. A mértékadó statisztikák szerint a 73 guard közül Chester csak a 63. helyezett lett, nem ritka, hogy az ellenfelek védőfali játékosai csak őt támadják, mert ha valahol meg lehet verni a falat, akkor az a jobb guard posztja. A jobb oldali tackle pozíciójában Ryan Schraeder játszik, aki azonnal a kezdőben találta magát és azóta kirobbanthatatlan onnét. Munkáját meghálálva szezon közben hosszabbították meg a szerződését.

Összegzés

540 pont, 33,8 átlag, 63 tédé. Ezek a számok önmagukért beszélnek, ennél többet egy támadósor nem tehet, hogy Super Bowlba jusson. A Falcons offense talán csak guard poszton szorul erősítésre, illetve Ryan kiesésével Matt Schaub venné át a helyét, de melyik csapat nem érezné meg a franchise quarterback kiesését. Elmondható, hogy Ryan köré olyan támadókat tervezett Shanahan, hogy gyakorlatilag bárkinek passzolhat, akit meglát, mert nagyjából egyforma képességgel bíró játékosok alkotják a csapatot, persze kivéve Julio Jonest. A New England védelmének fel van adva a lecke, megpróbálhatják, ami nagyon kevés csapatnak sikerült a ligában: 

megállítani Ryant és csapatát.